Hirdetés

Nintendo Switch Sports teszt - ideje, hogy újra összetörd a tévét

|

16 évvel a Wii Sports után megérkezett a switches utód, amit közel ugyanolyan élmény játszani - és ez egyszerre okoz örömöt és hiányérzetet.

Hirdetés

Jó esély van rá, hogy nem volt olyan év a Nintendo Switch 2017-es megjelenése óta, amikor a Nintendo fejesei a konzol és az arra megjelent számtalan kiváló játék teljesítménye láttán vad zokogásban törtek ki: jó ütemben adagolták a kiváló, részben az elhasalt Wii U-ról átmentett, részben bejáratott sorozatok folytatásaként megjelent játékokat, amik aztán milliós példányszámban keltek el (meg a szintén sikeres újdonságokat, mint a Ring Fit Adventure). Talán épp ezért nem érezték úgy eddig, hogy minden idők negyedik legkelendőbb játéka, a Wii mellé csomagolt Wii Sports folytatását be kell dobniuk - tudták, hogy bármikor is jöjjön, tarolni fog.

Ha valamit, ezt nehéz lett volna elrontani, hiszen a legtöbben azzal is beérték volna, hogyha modern külsővel hozzák el nekik a régi élményt, engedik a fejlesztők, hogy ismét virtuálisan bowlingozzunk, teniszezzünk kifulladásig, ha összejön a család (vagy épp 5 percünk van gurítani, ütni párat). Ennél szerencsére többet is tettek, egy kicsit adtak és egy kicsit elvettek, a végeredménnyel pedig majdnem teljesen elégedettek lehetünk.

Hirdetés

Csuklópánt rajtad?

A Nintendo Switch Sports megjelenésekor hat játékot kínál, melyek közül mindössze kettő visszatérő: ez a már említett bowling és a tenisz. Ősszel jön majd a golf is, de annak kell még egy kis idő, aki meg nem tud várni, megpróbálkozhat például a Mario Golf: Super Rush-sal. A Wii Sports Resortban volt kardozás, amit most a chambara vált, a baseball és a bokszolás pedig eltűnt, de lett helyettük röplabda, tollaslabda, és foci.

Kezdjük a klasszikusokkal. Kétféleképp bowlingozhatunk: vagy standard módban gurítunk, és próbáljuk egész egyszerűen ledönteni a bábukat, vagy váltunk az izgalmasabb, keményebb, három nehézségi fokozatot kínáló Special módra, amiben fix és mozgó akadályok, fura kialakítású pályák nehezítik a dolgunkat. A Joy-Connal a bowlingozás meglehetősen intuitív, minden adja magát, ugyanolyan élvezetes, mint régen volt, de a veteránoknak nehéz lehet megszokni, hogy itt nem kell elengedni a gombot a mozdulatsor végén - de ez legyen a legnagyobb bajunk.

Offline legfeljebb négyen vetélkedhetünk (online 16-an is), akár úgy, hogy mindenki külön Joy-Cont használ, vagy úgy, hogy passzolgatunk egyet, és azt is beállíthatjuk, hogy mindenki egyszerre lökhessen (osztott képernyőn), vagy egymás után következzenek a játékosok. Lehet csapatokba rendeződni is, ilyenkor egy próbálkozáson belül mindkét gurítást más végzi, pörgősebbek így a meccsek.

A tenisz is ismerős lesz a Wii Sportson edződötteknek: két kétfős csapat áll egymással szemben. Ha egyedül játszunk, akkor mindkét, saját térfelünkön lévő sportolót egyszerre irányítjuk, de pályára léphetünk kétfős csapatban a gép ellen, vagy egymás ellen is, legfeljebb négyen. A gépi ellenfelek nehézségét három szinten állíthatjuk, az összecsapások pedig 1, 3 vagy 5 meccsből állhatnak. Most is az a lényeg, hogy a lehető legjobbkor üssük vissza a labdát, célozni, mozogni önállóan nem lehet; a játékmenet tehát nem változott az eredetihez képest.

Az újdonságok közül a legkevésbé érdekesnek a tollaslabdát találtam, ami feltehetően azért került bele, mert Japánban népszerű a sport, meg hát valahol tényleg adja magát a Joy-Conok miatt. Annyiban tér el a tenisztől, hogy ezt 2 játékos játszhatja, és számít, hogyan tartjuk az ütőt: üthetünk balra vagy jobbra, de nagyon nehéz nem eltalálni a labdát, és nagyon be kell nézni ahhoz, hogy ne érjünk oda a kicsi pálya bármely pontjára (a mozgás automatikus). Üthetünk rövidet is, de a gépet ez sem zavarja meg, és emberi ellenfeleinket sem tudja kizökkenteni; a legmagasabb, Powerhouse szinten a gép gyakorlatilag verhetetlen. El lehet vele játszogatni, de nem ez lesz az a sport, ami miatt újra és újra elővesszük a játékot.

Egy fokkal érdekesebb a chambara, ami lényegében kardozás csökkentett erőszakkal. Mindkét félnél van egy vagy két kard, ezekkel kell védekezni és csapkodni a megfelelő irányból: ha az ellenfél függőlegesen tartja a kardját, akkor függőlegesen érdemes támadni, ha vízszintesen, akkor oldalirányból, ha meg átlósan, akkor azzal megegyező szögből. Elméletben ez egy taktikus, az ellenfél minden mozdulatának alapos tanulmányozását igénylő játék lenne, a gyakorlatban viszont leginkább csapkodásból áll, meg reménykedésből, hogy épp jól áll a kezünk, amikor a másik ránk sóz egyet. Ez sem lesz nagy kedvenc.

Nem sáncolsz jobban, mint én

Sokkal jobb ugyanakkor a röplabda, amiben változatosabban kell mozognunk, jobban kell figyelnünk az időzítésre. Attól függően, hogyan érkezik a labda, választhatunk alkarérintést vagy kosárérintést, sáncolhatunk, lecsaphatjuk az érkező labdát ugrásból, és ezek mindegyikéhez (ahogy a szervához is) máshogy kell tartanunk, mozdítanunk a Joy-Cont. Ráadásul itt az analóggal mozoghatunk is oldalirányban, sőt, kell is a sikerhez. Négy játékos állhat pályára két kétfős csapatban, de a tenisszel ellentétben itt ha valaki egyedül van, gépi társ szegül mellé. Itt tényleg nagyon résen kell lenni, ettől válik izgalmassá.

Kicsit félve vallom be, de a rangsor elején nálam a foci áll, a bowling és a tenisz után azzal szórakoztam a legjobban. Ez lényegében egy átalakított Rocket League, és egyelőre annak, amit maguk a tévé előtt álló játékosok csinálnak, nem sok köze van a focihoz, de ebben kapjuk a legnagyobb mértékű kontrollt.

Adott egy óriási focilabda, egy ehhez mért kapu, és egy-egy (vagy négy-négy) egymással szemben felálló játékos, akiknek értelemszerűen az a feladata, hogy ügyesen beterelgessék a gömböt az ellenfél hálójába (vagy lézerfalán túlra, mert ezt is átvették a Rocket League-től). Az irányításhoz fejenként két Joy-Con szükséges: a ballal karakterünket terelgetjük az analóg mozgatásával, és a ZL nyomkodásával bírjuk sprintre, a jobbal pedig hadonásznunk kell: felfelé, ha ívelten akarunk rúgni, lefelé, ha laposan, és balra vagy jobbra, ha élesen adnánk meg az új irányt. A B gombbal tudunk ugrani is, így blokkolva a támadásokat.

Az 1v1 is jó buli, bár ilyenkor elég egy félpályán túlról ívelt magas labda, ami után hiába szalad riválisunk, de az igazi izgalmak a 4v4-ben várnak minket, ahol fontos a csapat együttműködése. Ha offline játszunk, max 2 játékos támogatott, a többieket mind a gép irányítja hol ügyesebben, hol bénábban, de online lesz majd igazán izgalmas, amikor olyan profik fognak játszani, hogy szerződteti őket a Liverpool.

A játék dobozos változatához és a Ring Fit Adventure-höz járó lábpánttal egyelőre egy mód játszható, az üres kapura rúgás, amiben egész egyszerűen jókor kell lendítenünk a lábunkat - és ez elég unalmas. Egy patch a fő játékmódokat is játszhatóvá teszi lábbal, kíváncsian várjuk, milyen élményt fog adni.

Alkalmi sportolók

Bár a sportok többnyire szórakoztatóak, jobb lett volna, ha több a körítés. Offline módban nincs semmilyen teljesítményértékelés - azt jelzi a játék, ha megdöntjük korábbi rekordunkat, de nem tudjuk visszanézni, hogyan fejlődtünk, mikor milyen eredményeket értünk el. Nincsenek offline bajnokságok vagy valamiféle karriermód, és nem lehet ruhadarabokat, testreszabási elemeket feloldani sem, csak az online módban, ami a megjelenés előtt még nem volt elérhető. (Online tapasztalatainkkal napokon belül bővítjük a cikket.) Bizonyára így akarja rábírni a Nintendo a játékosokat a Switch Online előfizetésre, de jó kérdés, sikerül-e ezzel meggyőzni őket. Az új, emberi karakterek legalább jól néznek ki, jobbak, mint a Miik - akik a klasszikus figurákat jobban bírják, azokat is használhatják.

Nem akarsz lemaradni semmiről?

Rengeteg hír és cikk vár rád, lehet, hogy éppen nem jön szembe GSO-n vagy a social médiában. Segítünk, hogy naprakész maradj, kiválogatjuk neked a legjobbakat, iratkozz fel hírlevelünkre!


A bowling, a tenisz, a röplabda és a foci nagyon jó móka, a chambara és a tollaslabda kevésbé, de a Nintendo Switch Sports így is egy kötelező darab minden Switch-tulaj gyűjteményébe, akár társaságban játszana, akár egyedül gurítana, ütne, rúgna néhányat. Ha megérkezik a golf, még jobb lesz, és amennyiben ennek mintájára további sportokkal bővítik később, egyre növekszik majd az értéke. Egy kis cukrozást még elbírt volna, de így sem élvezhetetlen.

Azt még érdemes tudni, hogy a nem dokkolt mód egy játékost támogat, ha párban játszanánk (akármit, legyen az bowling vagy tenisz), tévére kell kötnünk a gépet, így a Switch Lite-osok nem sok örömüket lelik majd benne, de arra se számíthatunk, hogy nyaralások alatt előkapjuk, és már mehet is a sport. Marad a napsütés élvezete meg a szocializálódás.

Még van mit mesélnünk neked, minden érdekességet megtalálsz itt!

Nintendo Switch Sports
Lehetett volna jobb és kidolgozottabb, de ez mégis csak egy olyan játék, ami nem hiányozhat egyetlen Switch-tulaj repertoárjából sem.
Ami tetszett
  • a sportok többsége nagyon szórakoztató
  • az irányítás intuitív, azonnal tanulható
Ami nem tetszett
  • a tollasozás unalmas, a chambara túl random
  • hiányzik egy offline bajnokság (vagy karriermód)
Hirdetés
Hirdetés
0 mp. múlva automatikusan bezár Tovább az oldalra »

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Ne maradj le a legfontosabb hírekről! Engedélyezd az értesítéseket, cserébe elsőként tudod meg, ha bejelentik a Half-Life 3-at! (Nem spamelünk, becsszó!)