No Man's Sky teszt - az űr üres

|

A No Man's Sky most olyan, mint egy ígéretes játék alfa változata. Kicsit hibás, kicsit tartalomszegény, de lehet még belőle valami.

Mit mondhatnék? Mondjam azt, hogy a No Man's Sky az év csalódása? Vagy talán azt, hogy a hibái ellenére is egy kiemelkedő játék, ami a Sony támogatása nélkül is képes lett volna bekerülni 2016 legjobban várt címei közé? Esetleg azt, hogy a játékipar szégyene, mely újra megmutatta, jó marketinggel hogyan lehet megvezetni a játékosokat? Egyik sem lenne teljes mértékben igaz, de mindegyikben van azért egy kis igazság. Nem csalódás annak, aki nem értelmezte félre az üzeneteket, és nem várt többet annál, amit a Hello Games a játékmenet kapcsán valójában ígért (a lényeket, technikai részleteket most hagyjuk). Kiemelkedő játék, mert valami olyat mutat, amit előtte még senki, de azért kellett a Sony segítsége a népszerűséghez - és a kiadó közreműködése hozzájárult az aránylag nagy mértékű, megjelenés utáni elégedetlenséghez is. Nem azzá lett, amit sokan vártak, vagy amit reméltek, kapni akartak, elképzeltek, hanem annál sokkal kevesebb. És mégis; van benne valami, ami visszahúzhatja az embereket. Amitől ha nem is azonnal, de hónapokkal később tényleg jó lehet. Kell a modderek és a fejlesztők közreműködése is, de az egyenletlen alkotás tovább simítható, ha a megfelelő kezek a megfelelő módszerrel simítgatják. 

Sajtból, alumíniumból és plutóniumból van a Hold

A bejelentés óta mindenkit egyetlen kérdés foglalkoztatott: mit kell benne csinálni? Azt mindig láttuk, hogy a játék szép, meg hogy bolygókon bolyonghatunk és lesz egy űrhajónk is, de nem volt tiszta, mi lesz a cél. Nem véletlenül: a No Man's Sky sztorija elég suta, súlytalan és kikerülhető, az pedig, hogy a végső feladat a galaxis középpontjának elérése, csak egy alibi. A Hello Games csapata mindig is kiemelten mondogatta és elsődlegesnek tartotta, hogy szeretnék, ha a játékosok maguk választhatnák meg, hogyan játszanak, csak ez a közösség számára azt jelentette, hogy a tennivalókat olyan sorrendben hajtják végre, ahogy szeretnék, a csapat számára meg azt, hogy mindent a játékosok fantáziájára bíznak. Előttem is ott állt a feladat, hogy kitűzzek magam elé egy célt, és megpróbáljam elérni. Arról, hogy mi lett az, kicsit később.

A No Man's Sky négy alappillére a felfedezés, a kereskedelem, a harc és a túlélés. Adott egy 18 trillió (könnyen feldolgozható változatban: nagyon-nagyon, megszámlálhatatlanul sok) planétából álló rendszer, melynek egy véletlenszerű pontján felébredünk működésképtelen hajónk mellett. Itt indul minden, ébredés után kénytelenek vagyunk elkezdeni feltérképezni környezetünket. Csodás pillanat ez, még minden új, minden szép, színes, csillog, és percenként merül fel az "ez mi?" kérdés, amikor valami újat pillantunk meg. A játék nem kegyes a kezdőkkel, nagyrészt - pár félmondatos instrukciótól eltekintve - magunkra hagy minket, nekünk kell rájönni, mi hogyan megy, és mire van szükségünk a továbbhaladáshoz. Ha a megfelelő nyersanyagok gyűjtögetésével életet leheltünk járművünkbe, elhagyhatjuk a felszínt, és megnézhetjük, mi vár ránk egy másik helyszínen. Minden véletlenszerűen generálódik, nem tudhatjuk, milyen körülmények várnak minket leszállás után. Lehet, hogy mérgező a légkör, lehet, hogy sűrűbben fordulnak elő és agresszívabbak a lények vagy épp ellenkezőleg - semmi nem akar bántani, békésen bányászhatunk, ismerkedhetünk a környékkel. Ez utóbbi ritkább volt az én végigjátszásomban. 

A bolygók felszíne és a világűr közti váltás megdöbbentően sima, csak felszállunk, elhagyjuk a sztratoszférát és máris a csillagok között találjuk magunkat, a távolban pedig láthatunk újabb, felfedezésre váró égitesteket (bolygókat és holdakat egyaránt, de alapvetően csak méretükben van köztük különbség). A galaxis rendszerekre van osztva, minden rendszer különálló, szabadon bejárható egység, és mindegyikben lebeg egy űrállomás is, ahol kereskedelmi tevékenységet folytathatunk. Itt tehetünk ajánlatot más, a játék által irányított pilóták hajóira, valamint itt szabadulhatunk meg a fölösleges nyersanyagoktól. Ezzel a felfedezésről hirtelen áttértünk a kereskedelemre, ami végső soron a játék magja, a legfontosabb elem - ez pedig valamennyire probléma.

Tíz Atlas Stone öt centért

Eleinte még azért mentem előre, mert meg akartam ismerni mindent, amit a No Man's Sky világa tartogat. A különböző lényeket, a csodás, ha másban nem is, színvilágukban változatos bolygókat. Egyetlen célom volt: elég nyersanyagot gyűjteni, hogy beröffenthessem a hiperhajtóművet, és átugorhassak egy újabb rendszerbe, ahol ismét új kalandok várnak rám. Aztán ahogy egyre inkább kitűnt, hogy a random generátor képességei is végesek, a felfedezni akarás kicsit háttérbe szorult, és felváltotta a céltudatosság - akkor már félretéve a kalandvágyat sziguróan a végső célt irányoztam meg. Viszonylag hamar belefutottam a minden, inventory-menedzsmenttel megtoldott játéknál jelentkező hibába:

sosincs elég hely, még az alapvető, feltétlenül szükséges dolgok, mint az üzemanyagként és a létfenntartó rendszerek vagy a bányászfegyver újratöltésére használható anyagok tárolására sem.

Nem is nagyon kell ezeket tárolni, mindenhol nagy mennyiségben találhatók meg, de azért mégis, nagyobb biztonságban érzi magát az ember, ha tudja, hogy bármikor újratölthet. Szintén nem segít, hogy a fejlesztések az inventoryban foglalják a helyet, ami egy egész érdekes megoldás, meg értem mögötte a logikát, csak akkor is inkább zavaró, mint nem. Ott megtorpantam egy kicsit, célt váltottam: bővíteni a karakterem hátizsákjának és hajójának kapacitását. Előbbi mentőkapszulák felkutatásával, utóbbi nagyobb járművek vásárlásával valósítható meg, és mindkettőhöz pénz kell. 

De állj!

Egy játékban jó, ha az a cél, hogy több cuccot cipelhessek, többet adhassak el, hogy a megszerzett pénzből valami olyat vegyek, ami megint csak több dolog tárolását teszi lehetővé? Elgondolkodtam, hogy mi várhat rám a cél elérése után, és arra jutottam, hogy leginkább céltalanság. Eddig a pontig mindenki más mennyiségű játékidő után jut el, de itt dönt arról, folytatja-e, tudva, hogy nincs igazán más ezután, vagy köszönetet mond és örökre félreteszi a játékot. Egy 20-25 óra még így is lehet benne, ami egy 20 ezer forintos játéktól nem rossz, de elvesztegetett időnek éreztem a hosszú órákon át tartó farmolást.

Nem segített, amikor rátaláltam az általam csak aranybányának (egyébként pedig Ermyer Gloorbunak) hívott bolygóra, ahol már azt éreztem, nem akarok továbbmenni, nem akarom veszni hagyni az egyszerű pénz szinte kiapadhatatlan forrását. A már felszedett matériák nem termelődnek újra, de bármely terület van olyan nagy, hogy még így is kielégítő mennyiségű cuccot tudjanak összeszedni a kitartó játékosok. Mivel minden véletlenszerűen generálódik, előfordulhat, hogy egy sivár és nyersanyagszegény helyszínre lyukadunk ki, de az is, hogy egy kincsekben dúzskálónál. Néhány dolog szinte értéktelen, és nem is éri meg farmolni, mások viszont rettentő értékesek, és csak pár percig tart segítségükkel milliókat összegyűjteni. Az én bolygómon alientojás-szerű dolgokat találtam, melyek mindegyikében megbújt egy-egy gyöngy, ami önmagában is sokat, kb. 29 000 egységet ér (a miheztartás végett: ebből 20-at összegyűjteni kb. 10 perc, a kb. három óra alatt összeszedhető 10 millió egységből pedig már egész korrekt hajót lehet venni). Igaz, hogy ahogy az első gyöngyöt kivettem, jöttek az őrzőrobotok és megpróbáltak lézerrel elégetni, de az ellenfelek száma nem nőtt, minimálisat sebeztek, annyi bogyót szedtem össze, amennyit akartam, és ahogy egy kicsit mélyebbre sétáltam egy barlangban, az üldözők el is vesztették érdeklődésüket irántam. Ha mégsem, beugorhattam egy biztonságos menedéket adó kapszulába vagy épületbe, és pár másodperccel később folytathattam a fosztogatást. Az összegyűjtött pénz mennyisége lényegében csak a kitartásomon és monotonitástűrésemen múlt.

A vadászat nem poén

A harc ugyan alappillérként lett feltüntetve, de nem éreztem nagy jelentőségét. Kétféleképp harcolhatunk: a talajon agresszív lények vagy minden apró tettre ugró robotok ellen, az űrben pedig űrbanditák ellen. Előbbiek, mint ahogy azt már futólag említettem, szinte jelentéktelenek, egy alig fejlesztett ruhában (teljesen jól elvoltam az alap cuccommal, nem éreztem, hogy bármely fejlesztés miatt érdemes lenne elindulnom nyersanyagot farmolni, és így legalább az inventoryban is több hely maradt) egy valahol a játék elején ajándékba kapott fegyverrel simán megvédtem magam. Utóbbiak esete már kicsit más, ők keményebbek, de nem legyőzhetetlenek, és jó pajzsgenerátor-menedzseléssel (ami fájdalmasan körülményes), valamint ügyes célzással simán lenyomhatók. Hiányoltam a nagyobb kihívást, a félelmet attól, hogy nem élem túl. Semmi ilyet nem éreztem, csak azt akartam, hogy legyen vége, és mehessek vissza köveket bontani lézerrel. Ráadásul minden, amit elhalálozáskor elveszítünk, megmarad halálunk pontján, és újra felvehető.

Kopp-kopp

A bolygókon aránylag sok a tennivaló. Feltérképezhetjük az élővilágot, átnevezhetjük a lényeket (már ahol vannak, néhol a környezeti feltételek nem teszik lehetővé életben maradásukat), feltölthetjük felfedezéseinket a nagy, közös adatbázisba pár kreditért cserébe. Elindulhatunk továbbá épületeket kutatni; a lakottakban általában beszélhetünk az ott élő űrlénnyel, aki adhat valami ajándékot, vagy megtaníthatja velünk népe egyik szavát (minél jobban értünk egy nyelvet, annál jobb üzletet tudunk kötni), kis szerencsével új fegyvert találhatunk, újratölthetjük életerőnket, és elérhetjük a kereskedelmi rendszert, melyen keresztül megszabadulhatunk az épp nálunk lévő cuccoktól, vagy vehetünk valamit, ami kell, de nem akarjuk kibányászni. A lakatlanokban csak terminálok vannak, ezek zömmel tervrajzokat adnak és újratöltenek, az elhagyatottakban pedig vészjelzésre reagálhatunk, mely valami érdekesség pozíciójára mutat. Emellett kereshetünk mentőkapszulákat (inventoryhelyekért), ősi alienek által hátrahagyott építményeket (a lények nyelvének megismeréséért), vagy lezuhant űrhajókat is, amiket restaurálva magunkévá tehetjük őket. Ez utóbbi útján elkerülhetjük a fizetést, viszont a helyrehozatal is egy időigényes folyamat, és amíg nem tesszük a masinát működőképessé, azon a bolygón ragadunk, amit találtunk. Néhol több, máshol kevesebb a felfedezésre váró objektum, de a bekezdésben említettek variálódnak. 

Semmittevés senki egén

Az indulás nem volt problémamentes, néhány kellemetlenség pedig nem is fog feloldódni. PS4-en játszottam, és az előrehaladásomat blokkolta, hogy ha bizonyos rendszerekbe akartam eljutni, a játék egyszerűen összeomlott és hibaüzenettel elszállt. Valószínűleg a random generátor akadt be, és végülis tudtam alternatív útvonalat választani, de el kellett térnem az egyik előre meghatározott úttól. Emellett a bolygók mikor közeledtem, lassan töltődtek be, de leszállás után már szép volt minden. Ez persze nem teszi tönkre a játékot, csak egyszerűen nem szép.

A No Man's Sky koncepciója és alapjai működőképesek, csak ez így még olyan, mint a korai hozzáférésű játékok szoktak lenni - az értékelhető tartalom mennyisége miatt semmiképp nem indokolható a magas ára, pláne úgy, hogy rengeteg (tényleg nagyon sok) beígért funkció kimaradt. Hiányzik a változatosság, a történet, az épkézláb célok, bármi, ami vinne előre. A multiplayer nekem személy szerint nem hiányzik, sőt, a PvP kimondottan idegesítő lenne, a kooperatív játék meg a jelenlegi lehetőségek mellett egyszerűen értelmetlen. Szerencsére egy olyan világot élünk, ahol patch-ekkel és tartalmi frissítésekkel lehet javítani szinte mindenen, és remélem, hogy a Hello Games fog is.

No Man's Sky

Meglátjuk, mi változik egy év alatt, de ez így most kevés.
PRO
  • - gyönyörű bolygók, küllembeli változatosság
  • - sima váltás az űr és a légkör között
  • - van benne potenciál, hogy több legyen
Kontra
  • - jelenleg teljes céltalanság
  • - a farmolás egyáltalán nem szórakoztató
  • - a lények rettenetesen néznek ki
Hirdetés
Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Ne maradj le a legfontosabb hírekről! Engedélyezd, hogy értesítéseket küldjünk, és cserébe elsőként tudod meg, ha bejelentik a GTA VI-ot vagy a Half-Life 3-at! (Nem spamelünk, becsszó!)