Izgalmas, ugyanakkor veszélyes hely a világűr. Számtalan filmben, könyvben, játékban találkozhattunk már olyan, fiktív, de valós elemeket is tartalmazó történetekkel, amelyekben bizony keményen beütött a krach egy-egy űrbéli kalandozás során. Az Observation remekül bemutatja, hogy egy szerencsétlen helyzet előidézéséhez nem feltétlenül szükségesek mindenféle klisés, csápos űrlények.
Egyedül, de nem magányosan
A No Code logikai és ügyességi feladványokkal színesített kalandjátéka egy viszonylag könnyen emészthető sztorival indít: van a Föld felett keringő űrállomás, az Observation, amelynek fedélzetén a legénység mellett egy S.A.M. nevű mesterséges intelligencia is helyet kapott. Őt fogjuk irányítani a játékban, miközben különböző teendők elvégzésével segítjük társunkat, Dr. Emma Fishert. A helyzet ugyanis az, hogy Dr. Fisher kollégái valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva felszívódtak, és közben az egész űrállomás is elsodródott egy teljesen másik planéta, a Szaturnusz közelébe. A legfurcsább az egészben, hogy a jelek szerint valahogy nekünk is közünk van a dologhoz, így értelemszerűen ki kell deríteni, hogy mi a frász történt. Egyszerűen indul a sztori, de a későbbi fordulatok elegendőek ahhoz, hogy fenntartsák érdeklődésünket, a befejezés pedig egészen szürreális.
MI-ként gyakorlatilag az állomáshoz vagyunk kötve, korlátozott a mozgásterünk, tehát legtöbbször a biztonsági kamerákon keresztül szemléljük az eseményeket. Viszont több alkalommal is lehetőségünk lesz átcuccolni egy gömbbe, aminek köszönhetően egyfajta drónként ide-oda lebeghetünk, szóval nem minden esetben kell rögzített nézőpontból figyelnünk a történéseket. Magányos társunk szinte folyamatosan igényli a segítségünket, és nagyon oda kell figyelnünk az utasításaira, hogy pontosan azt csináljuk, amire megkért bennünket. Néha olyan egyszerű feladatokat kell elvégeznünk, mint például egy ajtó kinyitása vagy egy tárgy megvizsgálása, de természetesen komplexebb tennivalók is akadnak. A kamerákkal szabadon nézelődhetünk, illetve váltogathatunk közöttük, és olykor rá kell közelítenünk egy-egy tárgyra, ha használni szeretnénk azt. Játék közben folyamatos a kapcsolattartás Dr. Fisher és S.A.M. között, mert gyakran előfordul, hogy az űrhajós kérésére elemeznünk kell valamit, aztán bejelenteni, amit találtunk.
Sokféle logikai, valamint az ügyességünket próbára tevő minijáték került az Observationbe, valójában ezek alkotják a játékmenet nagy részét. A legtöbbnek eléggé magától értetődő a megoldása, de akad olyan feladvány, amely azért megtornáztathatja az agyunkat. Ezek nem okoztak különösebb gondot, előfordult azonban, hogy alaposan meggyűlt a bajom a panelek vagy egyéb tárgyak felkutatásával, és hosszú percekig csak bolyongtam lebegő gömbömmel, mert nem volt egyértelmű, mi a teendő. Az állomáson viszonylag könnyű navigálni, de kinn az űrben simán eltévedhet az ember.
Mesterségesen intelligens
A játék hangulata csillagos ötös, mert az állomás egészen valóságosra sikeredett, és a kihalt szobák miatt gyakran támadhat olyan érzésünk, hogy tényleg elvesztünk a világűrben. A hátborzongató atmoszféra megteremtésében pedig nagy szerepet játszanak a különleges effektek és a furcsa hangok is. Hibával szinte egyáltalán nem találkoztam, így a legnagyobb negatívum talán az, hogy sokszor nem egyértelmű, mit kell tennünk a továbbhaladáshoz. Szerencsére a sztori elviszi a hátán az Observationt, így a stáblistát bámulva nagy valószínűséggel mindenki azon agyal majd, hogy vajon mi a fene történt a játék utolsó perceiben.
