Az Obsidian vezető tervezője, Joshua Sawyer már több mint 14 éve van a szakmában, olyan szerepjátékokon dolgozott, mint az Icewind Dale, a Neverwinter Nights 2 vagy a Fallout: New Vegas. Ha valaki, ő tudja, mitől lehet jó egy szerepjáték.
Egy a Kotakunak írt cikkben azt taglalta, hogy mennyi szemét van mind a videojátékokban, mind az asztali szerepjátékokban. Olyan lehetőségek (felszerelések, skillek), amiket eleve úgy hoztak létre, hogy senki ne válassza őket, vagy nem kaptak elég figyelmet a fejlesztés, tesztelés alatt, és így semmi hasznuk. Példának hozta fel a buzogányokat és a párnázott páncélokat, amiket a hardcore játékosok rendre kerülnek, a nem annyira tapasztalt játékosok pedig tévedésből, figyelmetlenségből jónak gondolhatnak (én a Skyrimben egész jól elvoltam a Mace of Molag Ballal, egyébként). A legnagyobb probléma, hogy ezeket is implementálni kell, tehát munka van velük, csak épp feleslegesen, mert akinek van egy kis esze, az nem fog egy gyenge statokkal rendelkező öltözékben vagy fegyverrel harcba indulni.
Mit gondoltok, szükség van a kacatokra, vagy jobb, ha a fejlesztők csak az értelmes cuccokat pakolják a játékokba?
