Nagyon őszintén megvallva még az életben nem hallottam Perry Rhodanről, pedig Németország legnagyobb sci-fi regényfolyamának főszereplőjéről van szó - lehet, hogy mégsem vagyok akkora sci-fista, mint amilyennek hittem magam? Mindenesetre a dobozban külön kitárgyalt megjelenési formák után most kalandjátéként is eljött hozzánk a háromezer éves exűrhajós.
SZERENCSÉD, HOGY ÖREGAPÁDNAK...
A történet szerint főhősünk volt az, aki az - természetesen most már alternatív - 1971-es évben Holdra szállt, és rátalált egy idegen civilizáció űrhajójának roncsaira. Innentől kezdve másból sem állt az élete, mint a Föld népeinek összekovácsolásából - nemsokára meg is választották a Terra vezetőjévé, és sejtjeit egy különleges eljárás segítségével tulajdonképpen örök életűvé változtatták. A játék elején tehát egy kissé gondterhelt, középkorúnak is alig tűnő népvezérrel találkozunk, aki korához képest jól néz ki, bár szerintem azért három évezrednyi életnél kevesebbe is belegárgyulnának mások... De rendben, ez egy űroperett, ne nézzünk nagyon mögé, hiszen végül is a Star Wars sorozat is az ilyen túlkapásoktól lesz bájos.
ALIEN MÁJUS ELSEJE
Az új galaktikus naptár szerint 1346-ot írunk (a miénk szerint ez a 4934-es évet jelentené), és a terrai központtal működő szép új világ köszöni, jól van. De egyszer csak idegen, ismeretlen harci robotok támadják meg a földi főhadiszállást, és elrabolják Mondrát, a főhős piros latexruhás kedvesét (és gyermekének anyját). Perry természetesen jófajta hőshöz méltón azonnal nyomozni kezdene, de szembesülnie kell azzal, hogy barátja, a szintén nagyjából örökéletű Biztonsági Miniszter gyakorlatilag tétlenségre kárhoztatja, „hogy megvédje" Innen jön a szokásos összeesküvés-elmélet, bizonyára ő is benne van, hát hogyne. Ezenközben megismerünk egy titokzatos fajt is, az Illochimek titkos, ősi világáról épp Mondra készült kiállítást nyitni. Ezért rabolták el? Kik ezek az ősi lények, és mi közük a modern, csillogó-villogó Földhöz? Indulhat is a nyomozás...
EZ A NÉMET PRECIZITÁS
A bevezető film és az utána beúszó első képek már nem hagynak kétséget afelől, milyen nemzet fiai készíthették a játékot. Gyakorlatilag még sosem láttam ennyire pengeélesre csiszolt grafikát - persze nem a poligonszámok vagy shaderek erdejére gondolok, hiszen ez nem a Crysis, hanem egy point and click kaland. Viszont az is tény, hogy a renderelt hátterekre ráhúzott 3D-s figurák olyan szinten pixelre pontosan, csillogóan és kontrasztosan lettek megalkotva, hogy a germán pontosság új értelmet nyert számomra. Sok játékban túlzónak is tűnhet egy ilyen „túlhúzott" látvány, de valahogy ebben a hi-tech környezetben, egy ilyen sztoriban tökéletesen eltaláltnak érzem. A mozik minősége pedig egyszerűen csodaszép, ebben a tekintetben mindenképpen dicséretesre vizsgázik a játék.
CSAK AZ ÖN ÉRDEKÉBEN
A játék elején tehát egyszer csak ott állunk egy kissé berobbantott, de azért működőképes főhadiszállás közepén, és bár a moziban már elgyönyörködhettünk abban, hogy milyen kellemesen feszül Mondra popóján a piros latexnaci, miközben a gonosz harci droidokkal küzd, most Perry Rhodan gondterhelt fizimiskájával találjuk szembe magunkat. Ő pedig, jó vezetőhöz illően menne is kideríteni, mi történik, de elég gyorsan lekapcsolják a biztonságiak, miszerint ő túl értékes ahhoz, hogy megsérüljön, vagy hasonló szörnyűségek történjenek vele (például ráessen egy elszabadult héliumatom). Szeretjük a féltést, óvást, de azért nem ennyire, így egy ideig mindenki háta mögött kell körülnéznünk, itt jönnek a képbe a fejtörők.
PUZZLE. MÁRMINT NE ÚGY!
Az első gondolatébresztő feladat nagyjából megmutatja azt is, milyen lesz az összes többi. Alapvetően félnehéz, de kissé könnyen elszürkülő fajtákkal lesz dolgunk, nyitásképpen saját irodánk, valamint még pár fontosabb szoba kinyitását kell megoldanunk, ezeket ugyanis a támadás miatt automatikusan áramtalanították. A nyitásra szolgáló vezérlőt elég gyorsan megtaláljuk, és pár logikus körbenézés után máris rájöhetünk a feladatra, miszerint nem árt visszabattyogni és megnézni a szobaszámainkat, hogy tudjuk, mégis melyik ajtóhoz kell küldeni a felélesztő energialöketet. A megoldás második fele pedig az, hogy a meglévő segítségek alapján kitaláljuk, hogy a vezérlőpanel fölött található szimbólumok mindegyike megfelel a szobaszám egyik számjegyének - beállítgatjuk, és voilá, az ajtó nyitva.
PIKCSÖR IN PIKCSÖR
Természetesen elég sokat fogunk mászkálni is, ez egy point and click játékban már csak így működik - viszont kellemes fícsör volt az is, hogy egy újabb szobába belépve egyfajta hologramszerű előnézeti képecske is felvillan, hogy már előre lássuk, jó felé megyünk-e. Az ilyen plusz funkciócskák szintén sokat dobnak a játék hangulatán. Természetesen az útközben megpillantott jónép megszólítható és kérdezgethető, a metódus pedig egyszerű: az alsó csíkban megtalálható képecskéket húzzuk rá a beszélgetőpartnerre, aki máris mondja a kép témájával (tehát például egy személlyel vagy egy imént megtalált tárggyal) kapcsolatos infóit.
BUG VAGY FÍCSÖR?
A játék tartalmi része tehát egy átlagosan jó kalandot ígér, ennyit is vártam tőle és nem csalódtam - ha nem is püffenti ki a túlfolyómon az adrenalint, mint mondjuk az űrkalandok közül máig kedvenc The Dig, de kellemesen elkarcolgattam vele pár napig. Pár technikai dolog azonban még kissé furcsa; hogy ezt a Vista okozza vagy épp egy javítás fogja megoldani, gőzöm sincs. Kezdődött azzal, hogy az 1600x1200-as felbontású monitoromon mindenképpen 1200x1024-es ablakban indult el a játék, amit az istennek se lehetett teljes képernyőre kihúzni. A legőrültebb alt-tabozás és kattintgatás végére is csak azt értem el, hogy a teljes ablak húzódott szét, megtartva a windowsos ablakfejlécet és a taskbart, amin a szép zöld Start menügomb kissé belerandított az amúgy gyönyörű képi világba. Néha pedig érthetetlen, fagyásig fajuló belassulásokat produkált, pedig egészen addig olyan simán és röccenéstelenül futott, mint a tej. Sebaj, majd jön a peccs, legalábbis reméljük. Mindezek ellenére a Perry Rhodan kellemes szórakozás, űrkalandok rajongói mindenképp ússzanak rá, már csak a látványért is megéri.
