Ha meg kellene neveznünk a legmegnyugtatóbb videojátékokat, valószínűleg a toplistán előkelő helyeken szerepelnének a városépítős és menedzselős címek. Az otthonunkba kényszerítő és megannyi stresszt okozó idei évben pedig az átlagosnál is nagyobb szükség van az idegszálaink kisimítására, amihez a Kalypso Media is hozzájárult a maga módján.
A Tropico franchise-t is gondozó kiadó a harmadik Port Royale óta már ezt a szériát is a szárnyai alá vette, és a negyedik fejezetet rábízta arra a Gaming Minds Studiosra, amely olyan szöszölős alkotásokkal jelentkezett a múltban, mint a Railway Empire vagy éppen a Rise of Venice (ráadásul a 2009-ben becsődölt Ascaron Entertainment munkatársai alapították, szóval a referenciáik között megtalálható a legelső Port Royale és Patrician is).
A Port Royale 4 tehát egy a zsánerben járatos kiadó és egy tapasztalt fejlesztőcsapat együttműködésében érkezett meg a relaxálásra nagy igényt teremtő 2020-ban, hogy a kiéhezett virtuális stratégáknak legyen miben elmerülniük. Kár, hogy néhol léket kapott az élmény.
Így neveld a kufárodat
Bár a koncepció szerves részét képezik, a Port Royale 4-ben nem a hajóké a főszerep, hanem a kereskedelemé. Lényegében egy 17. századi bizniszszimulátorról van szó, amiben gyarmatosító nemzetek színeiben szállhatunk hadba. Spanyolország, Anglia, Franciaország és Hollandia más-más játékstílust képviselnek és a céljaik is eltérőek, abban viszont megegyeznek, hogy hol szövetségre lépve, hol háborúba bocsátkozva, de osztozkodni akarnak a Karibi-térségen. A hatalmi harcokba mi egy kolónia tettre kész és nagy terveket dédelgető fiatal kormányzójaként csöppenünk bele, akit sajnos nem formálhatunk kedvünkre a szánk íze szerint, be kell érnünk a minimális testreszabási opciókkal és az előre generált karakterekkel.
Ezekből legalább többé-kevésbé változatos a kínálat: akad közöttük kalmár, kalandor és kalóz is, a stúdió pedig igyekszik gyarapítani a számukat a tartalmi frissítésekkel (így került be utóbbi férfi változata is). Persze a kinézetük csak kozmetikai szempontból lenne érdekes, a játékmenet tekintetében fontosabb, hogy különféle előnyökkel és hátrányokkal bírnak. A kalmárnak például nem kell megvásárolnia az alapvetően kötelező kereskedési engedélyeket és háború idején is üzletelhet, míg a kalandor gyorsabban szerez tapasztalatot és újjáépítheti a legyőzött bárkáit. A rendszer nem olyan sokoldalú, mint kellene, de elég változatosságot kínál ahhoz, hogy többször, más kapitányokkal is kifussunk a nyílt tengerre, szóval az újrajátszás adja magát.
Magellán Kft.
Hacsak nem keveredünk a zsákmányszerző, halálfejes népséggel, akkor a legfontosabb feladatunk, hogy egy kis településből nyüzsgő kereskedelmi központot varázsoljunk és a Karib-tenger leghíresebb alakjává váljunk, ezt viszont csakis úgy érhetjük el, ha a kikötők között ingázunk a portékáinkkal. A recept egyszerű: olcsón kell árut felvásárolni ott, ahol túlkínálat van és drágán eladni abban a városban, ahol hiánycikknek számít az adott termék. Eleinte még magunk intézzük a kikapcsoló fuvarozást, később aztán rákényszerülünk a kereskedelmi útvonalak létrehozására. Az összetett funkció a komplexitása miatt akár káoszba is fulladhatott volna, de a Gaming Minds egy könnyen kezelhető rendszert alkotott, amiben még olyan körülményeket is figyelembe kell vennünk, mint a szélerősség, a viharok vagy a víz mélysége.
Az útvonalakat aztán bármikor átlátható módon menedzselhetjük és statisztikákkal fáradozásaink eredményességét is könnyedén mérhetjük, szóval a megvalósítás minden szempontból praktikus lett. Nagy piros pont, hogy akárcsak a játék többi része, úgy ez a komponens is fejlődött a megjelenés óta, ennek köszönhetően már harmincra emelkedett a kereskedelmi útvonalhoz adható városok száma, továbbá a sandbox módba bekerült egy újdonság, a "gazdasági sokk" is, ami olyan csapásokkal tesz minket próbára, mint a sáskajárás vagy a pestis.
Minél több rakományt sikerül leszállítani, annál fényesebben cseng a nevünk a régióban, a nimbuszunk növekedése pedig további lehetőségeket nyit meg többek között új épülettípusok, a flottánkhoz vásárolható bárkák, fejleszthető kapitányok és megkereshető kincsek formájában. Ajánlott odafigyelni a kormányzónk kívánságaira és a nemzetünk kolóniáinak igényeire is, amik valójában nem mindig izgalmasak, de ezek teljesítésével még híresebbek leszünk és új karakterfejlesztések nyílnak meg. Sőt, a Port Royale 4 egyik újdonságaként idővel akár a függetlenségünket is kivívhatjuk, és saját államot alapíthatunk, ehhez azonban két másik, nem is olyan egyszerű területen is jeleskednünk kell.
Fél lábbal a paradicsomban
Amikor éppen nem a széria eddigi legnagyobb térképén szeljük a tengert madártávlatból legeltetve szemünket a részletgazdag tájon, akkor ráközelíthetünk a városokra egészen az épületek szintjéig, méghozzá töltőképernyők nélkül. Itt lehetőségünk nyílik új létesítményeket felhúzni (mint a kocsma vagy a templom) és a természeti korlátokhoz mérten önálló vállalkozásba fogni különböző termékek gyártásával, hogy előbb-utóbb saját magunk állíthassuk elő az eladásra szánt árut.
Noha a városnézet meglehetősen fapadosnak érződik például az Anno sorozathoz viszonyítva, azt senki sem vitathatja el tőle, hogy lényegre törő és a minimalizmusa enyhít a Port Royale 4 más mechanikáinak súlyán. A frissítéseknek köszönhetően ráadásul már ez is fejlődésnek indult, mivel áthelyezhetővé váltak az épületek, bekerültek a titulusok (lásd: a Karibi-térség metropolisza), hozzáadtak egy kockás minijátékot és immáron a polgárok gondolatait, igényeit is láthatjuk kis buborékokban. Csupa hasznos pótlás, ami nem rendhagyó, ugyanis egy másik fontos kategóriában is megfigyelhető: a körökre-osztott harcrendszerben.
A korábbi részekben még valós időben zajlottak a tengeri ütközetek, ezúttal viszont jóval taktikusabbak lettek a csaták. Maximum tizenhat hajó feszülhet egymásnak egy hexamező-alapú pályán, de az összecsapás nem merül ki abban, hogy mindent az ellenfélre zúdítunk az ágyúinkból, amink csak van. Manőverpontokkal gazdálkodva, a körülményeket kihasználva, a kapitányok széles skálán mozgó speciális képességeit bevetve és akár az ellenfél fedélzetére lépve próbálhatjuk megtalálni a legmegfelelőbb stratégiát a győzelemre.
Ez sok gondolkodást és jó helyzetfelismerést igényel, emiatt viszont lassabbnak és körülményesebbnek is érezhető. Embere válogatja, hogy mennyire fekszik a körökre osztott módi, de az bizonyos, hogy temérdek lehetőséget adtak a kezünkbe egy ütközet eldöntéséhez, ám ha inkább egyszerűségre vágyunk, választhatjuk az automatikus küzdelmet, bár annak a végeredménye bizonytalanabb.
Már csak a Fekete Gyöngy hiányzik
A Port Royale 4 a felsorolt kellemetlenségeket és a multiplayer fájó hiányát leszámítva szórakoztató gazdasági szimuláció, igazán élvezetes a 17. század kereskedelmében részt venni és a körökre osztott módszer kedvelői örömmel megmártózhatnak a hadakozásban is, a kalózlét szépségeiről már nem is beszélve. A Kalypso Media és a Gaming Minds Studios kettőse nem teremtett új mérföldkövet a műfajban és meg sem reformálta azt, de aki imád lazító muzsika kíséretében órákat elszöszmötölni egy birodalom felvirágoztatásával, az örülni fog az új résznek.
