Nem vagyok nagy híve a felújított, újragondolt, remastered játékoknak. Azon kívül, hogy kíméletlenül szembesítenek az idő múlásával, a legtöbb esetben csalódást is okoznak. Vannak persze üdítő kivételek is, amikor nem a gyors profitszerzés a cél, de sajnos ezek az esetek kimondottan ritkák. 17 évvel ezelőtt a Praetorians az egyik legötletesebb és legeredetibb játék volt, amelyben a római légiókkal meghódíthattuk az akkori ismert világot (ne felejtsük el, hogy még a Rome: Total War megjelenése előtt jártunk, csak 2004 őszén ismerhettük meg a Creative Assembly legendás játékát).
A háború kemény
24 kőkemény taktikai küldetésben vezethettük egységeinket, elég volt egyetlen apró hiba és máris tölthettük vissza az utolsó mentésünket. Ennek ellenére imádtam minden egyes percét, heteket, ha nem hónapokat töltöttem a tökéletes taktika kialakításával. Egyszerre kellett figyelnünk a különböző egységtípusok formációira, a magaslati pozícióból származó előnyök kihasználására, a felderítésre és a kulcsfontosságú szereplők életben tartására. Minimális erőforrás-menedzsment mellett kellett a legtöbbet kihoznunk az adott helyzetből, nem nagyon volt lehetőség hibázni, mert az gyorsan megbosszulta magát.
2020-ban azonban ennyi egészen egyszerűen nem elég a boldoguláshoz, manapság már vészesen fogyatkozik az a hardcore közönség, akit ez a fajta brutális nehézség lázba hoz. A fejlesztők úgy gondolták, hogy elég a grafikus motort kicserélni (Unreal Engine) és nagy felbontású textúrákkal feljavítani a külcsínt. Tény és való, ezekkel a trükkökkel szebb lett a játék, de a végeredmény erősen kifogásolható 2020-ban. Az új textúrák furán mutatnak a régi karaktermodelleken és azok animációján is látszik az eltelt másfél évtized. Az egységek mozgatása siralmas, harc közben több fejfájást okozott a csapataim pozicionálása, mint az ellenfél lovassága.
A kor nem szépítette meg
A mesterséges intelligencia és az útkeresés már 2003-ban is gyenge volt, manapság meg kimondottan elfogadhatatlan. Új tartalomról ne is álmodjunk, pontosan ugyanazt kapjuk, amit egyszer már eladtak nekünk a kétezres évek elején. A Praetorians HD tipikus példája annak, miként szépíti meg az idő a régen tapasztaltakat. Aki nem próbálta az eredetit, az tehet vele egy próbát, de készüljön fel arra, hogy a brutális gallok és az áruló római légiók mellett a program hibáival is kénytelen lesz megküzdeni. A hozzám hasonló veteránok nagy valószínűséggel csalódni fognak, nem azt az élményt fogják kapni, amire visszaemlékszenek.
