Peach hercegnő képe sokak fejében úgy élhet, mint az elrabolt kisasszony, a tankönyvi "bajba jutott leányka", akit Mariónak meg kell mentenie, de a Nintendo terebélyes univerzumát jól ismerők tudják, nem kell őt félteni, képes megvédeni magát. Rátermettségét viszonylag kevés játékban bizonyíthatta önállóan, ha irányíthattuk is, vagy csapat részeként, vagy más karakterekkel egyenrangúan tűnt fel a színen.
Kétszer jutott neki főszerep: egyszer a nyugaton Princess Toadstool's Castle Run néven ismert, de Japánban simán Peachnek hívott Game & Watch variációban, egyszer pedig a 2005-ben Nintendo DS-re megjelent Super Princess Peachben, amiben pont neki kellett megmentenie a Bowser által elrabolt Mariót és Luigit.
A Nintendo a Switch életútjának végéhez közeledve úgy gondolta, itt az idő, hogy ismét reflektorfénybe kerüljön Peach, méghozzá szó szerint: a Princess Peach: Showtime!-ban színpadi darabokban, válogatott jelmezeket viselve kell megküzdenünk a Sour Bunch nevet viselő társulattal. Ennek tagjai amúgy antropomorf kékszőlőszemek, vezetőjük pedig Madame Grape, de ezt abszolút csak érdekességképp jegyzem meg.
Ez a színház az egész világ
A játék zsenialitása abban rejlik, hogy szinte minden elemével rájátszottak a fő témájára. Miután a szőlők elfoglalják a színház minden termét, Peachnek az adott színdarabokban kell a főszereplőt alakítva elbánni velük, de ez nem csak annyit jelent, hogy felkap egy jelmezt, és egyik pillanatban vív, a másikban meg lasszózik, úgy pusztítja el ellenfeleit. Látszik, hogy minden pályaelem díszlet, egyes ellenfelek a falra vannak vetítve, mielőtt 3D-ssé változva támadnának ránk, néhány elemet kábelek tartanak, és ami a legjobb, a nindzsaként rejtőzködés: a falba például úgy olvad bele a hercegnő, hogy egy plakátot tesz maga elé, a víz alatt mászkálva meg egy bambusznáddal tud lélegezni.
Többnyire két gombot kell használnunk a mozgáson túl: az egyikkel ugrunk, a másikkal pedig cselekszünk. Míg kung fu harcosnak öltözve rugdoshatunk, tolvajok ellen harcoló tolvajként lopakodnunk kell és kampókra kötelet lőni, cukrászruhában viszont egyáltalán nem verekszünk, hanem tortákat dekorálunk, jégtáncosként mutatványokat hajtunk végre, nyomozóként meg, nos, nyomozunk. Én ez utóbbiért lelkesedtem a legkevésbé - körülményes, olykor túl egyszerű, máskor nem elég logikus, messze nem annyira jó móka, mint bármi más. Minden pálya mutat valami újat, izgalmasat, és mindhez tartozik valami kis sztori - elvégre színdarabokban vagyunk. Ezektől lesz ez lényegesen több, mint egy bármilyen Nintendo-féle platformer a Switchen (nem mintha azokat akár egy kicsit is unnánk már).
Lennél a GS közösség tagja? Gyere a GS Party/Chat Facebook csoportba, dobj fel témákat, dumálj régi és új GS írókkal, olvasókkal!
Nincs második felvonás
A pályák meglehetősen rövidek, és nem jelent különösen nagy kihívást a teljesítésük, de a bossharcoknak a legtöbben jó eséllyel többször nekifutnak majd. Ezeknél hangsúlyosabbá válik a kitérés, valamint a bossok viselkedésének kitanulása is. Minden pályán gyűjtögethetünk csillagokat is, melyek némelyike ügyességi feladatok teljesítésével oldható fel, mások csak szimplán el lettek dugva valahol - ez növeli az újrajátszhatóságot.
Még ezzel együtt is fájóan rövid a Showtime! Összesen tíz jelmez van, mindegyikhez három pálya tartozik, öt bosst, plusz néhány egyéb kihívást kell teljesítenünk, ám 6-8 óránál többre nincs szükség, hogy eljussunk a stáblistáig, melynek lepörgése után ad még okot a játék a visszatérésre, ám nem úgy, ahogy igazán szerettük volna. Ez, azzal együtt, hogy tényleg semmi energiát nem tesznek a szőlőszemek feladatunk megakadályozásába, kissé rontja az összképet - nem mondom, hogy Donkey Kong Country: Tropical Freeze-szintű nehézségre vágytam volna, de ennél azért többre. Talán ha kettővel kevesebb jelmezt találnak ki, de cserébe négy pálya jut egy-egy öltözékre, nem lenne ilyen hiányérzetem.
Összességében lenyűgöző játék a Princess Peach: Showtime!, tele zseniális, megmosolyogtató ötletekkel, de többet is el tudtam volna belőle viselni - különösen úgy, hogy ezt is teljes áron adják.
