Ha csak egyetlen dolgot emelhetne ki az ember a Red Faction szériával kapcsolatban, akkor a nyakamat tenném rá, hogy közel mindenki azonnal a rombolható környezetet választaná. Nem volt ez másképp a sorozat harmadik epizódjában sem, amely immár kilenc évvel ezelőtt jelent meg. A THQ Nordic illetékesei pedig most osztottak és szoroztak, átnézték a pénzügyi kimutatásokat, majd egy elfogyasztott liba mellcsontjából megjósolták, hogy jobban megéri gatyába rázni ezt a lassan egy évtizedes játékot, mint fejleszteni egy folytatást.
Kézműves címválasztó szakkör
A Kaiko Games szorgos munkatársai így is tettek, áldásos tevékenységüknek hála pedig a végtelenül frappáns Re-Mars-tered kiadást kaptuk kézhez. Ötven évvel járunk az első rész eseményei után, ekkor lép a Mars vörös homokjára ormótlan munkáscsizmáival Alec Mason, akinek rombolásban gazdag életútját egyengethetjük a játék alatt. Masonnek alig van ideje lepacsizni tesójával, a bratyót szinte azonnal ki is lövi a helyi rendfenntartó erőszakszervezet, az Earth Defense Force. Főhősünk annak rendje s módja szerint be is áll ennek hatására az ellenállókhoz, és megkezdi az EDF erőinek módszeres likvidálását, épületeik lerombolását és úgy összességében a Mars tisztességes felszabadítását.
Erre egy nyílt világ kínál teret, ahol fő- és mellékküldetéseket teljesíthetünk, vagy ha éppen úgy tartja úri építőmunkás kedvünk, akkor csak simán nekimehetünk az EDF kirendeltségeinek, és méretes kalapácsunkkal vagy egy kazalnyi más pusztító eszközzel szétbarmolhatjuk az építményeiket, amelyek a remek rombolásmodellnek hála látványosan pusztulnak el szépen lassan áldásos munkánk nyomán. Hazudnék, ha azt mondanám, 2018-ban nem ugyanolyan szórakoztató egy kalapáccsal darabokra csapkodni egy sokemeletes toronyházat, de azért érződik, hogy a Guerrilla felett csúnyán eljárt az idő.
Az eredeti játék gyengébb pontjain, a béna járművezetésen és a suta lőfegyverkezelésen most sem változtattak, a nehézségi fokozatok között sem a legideálisabb a balansz, de kérdés persze, hogy ilyen téren mennyi finomhangolást várhat el az ember egy feljavított kiadástól. Legalább a DLC-ket hiánytalanul megkapjuk, sőt PC-n még az az extra kedvezmény is él, hogy ha valaki birtokolja a 2009-es verziót digitálisan, akkor ingyen leránthatja a Re-Mars-teredet.
Bezzeg a régi szép időkben
Bár a Guerrilla a nyílt világ bevezetésével és a combosabbnak szánt sztorival pont az első két rész monotonitásán kívánt változtatni, ma ennek sikerét már csak azok tudják megítélni, akik kilenc éve is pörgették a játékot. Egészen egyszerűen a játékmechanikai megoldások, az egyhangú terep (értem én, hogy a Mars sivár bolygó, de azért lehetett volna ezen csavarni egy picit) már túlságosan fapadosnak hatnak a mai ízlésnek. Ha azonban képesek vagyunk helyén kezelni a produktumot, akkor sok kellemes órát szerezhet nekünk a Red Faction Guerrilla Re-Mars-tered, és széles vigyorral a képünkön fogjuk az alapokig lebontani a vörös bolygó összes épületét annak reményében, hogy esik még egy kis gyűjtögethető kacat, amelyeket fejlesztésekre válthatunk be.
Amennyiben kedves emlékeket őriztek magatokban a játékkal kapcsolatban, megérhet egy újrázást, főleg, hogy PC-n még fizetni sem kell érte. Az újoncok viszont vásárlás előtt azért alaposan gondolják át, hogy mivel van dolguk, és csak ennek fényében jelentkezzenek a marsi közmunkaprogramba.
