Folytatást készíteni egy játékklasszikushoz semmilyen körülmények közt nem lehet egyszerű dolog, de a feladat még az átlagosnál is sokkal több stresszel jár, ha e munkára bő 30 évvel az eredeti mű megszületése után kerül sor. A tinikorú rajongók mára felnőttek, adott esetben családalapításba vagy kopaszodásba kezdtek - vélhetően mindenki teljesen másként látja a világot, mint amikor végigkacagta a Monkey Island 2 kalandjait, mégis ugyanazt a felszabadult élményt várja el a játéktól, mint amit 1991-ben kapott.
Ezt a nyilvánvalóan megugorhatatlan kihívást az eredeti fejlesztők - Ron Gilbert és Dave Grossman - vezetésével megalakult Terrible Toybox meg sem kísérelte teljesíteni. A Return to Monkey Island az ismerős száraz humorba csomagolt kalózos kalandokon túl pontosan arról szól, hogy a régmúlthoz való szemellenzős ragaszkodás nem feltétlenül vezet jóra.
Kalózélet és grog
A felszínen persze ismét egy mókás kalóztörténetet fogunk átélni. A főszerepben továbbra is Guybrush Threepwood áll, igaz, az eltelt évek rajta is meglátszanak: szőke hajkoronája kicsit kócosabb lett, arcán pedig tort ül a borosta - egyedül hozzáállása az, ami nem változott. Guybrusht ugyanis a Majomsziget Titka™ még ma is mindennél jobban érdekli - hiszen ne felejtsük, hiába a széria korábbi öt része, hősünk sosem lelt rá a legendás kincsre. Noha egész pontosan ő sem tudja, hogy mi is lehet ez a titok, abban egészen biztos, hogy az neki jár, és ha eközben még ki is tud babrálni régi ellenlábasával, a démoni LeChuck kapitánnyal, hát az még jobb.
Megszállott hősünk tehát sok év távollét után visszatér Mêlée szigetére, ahol rögvest szembesülnie kell az ember - mit ember, a kalóz! - legnagyobb ellenségével: a múló, egyre modernizálódó idővel. Az egykori boltok jó részét például a fogyasztói jogokat sokra tartó progresszív kormányzó bezáratta, a korábban oly nemes sértés-párbajokban ma már mindenki csal, ráadásul az újfajta mágiára támaszkodó fiatal és vérszomjas kalózok árnyékában még a vudu ereje is elapadni látszik.
Régi ismerőseink közül nem eggyel a sitten, vagy a sikátorok mélyén találkozunk újra - és ami még szomorúbb, eközben LeChuck irritálóan jól felszerelt hajójával a kikötőben menőzik. Guybrush tehát ismét szinte a nulláról indul, és az öt fejezetre osztott játékban millió akadályt kell leküzdenie, amíg… nos, nyilván nem fogom elárulni, hogy vajon sikerrel jár-e hősünk, avagy az utolsó pillanatban megint közbejön-e valami váratlan meglepetés.
Point és click
Bár egyesek talán féltek tőle, hogy a Return to Monkey Island megpróbál majd modernizálódni, ehelyett egy viszonylag hagyományos, 2D-s kalandjátékot kaptunk. Legalábbis a felszínen mindenképpen igaz ez - de minél több időt töltünk el a programmal, annál jobban feltűnik, hogy mennyi kreativitás ment bele kezelőfelületébe, hogy milyen sok idő jutott arra, hogy mindent leteszteljenek, és a lehető legjobban játszhatóvá tegyenek. Amikor rákattintunk egy tárgyra, akkor például már pontosan látjuk, hogy Guybrush mit gondol arról, és ez az apróság igen sokat tesz hozzá a meglehetősen lökött főszereplő profiljához. A régi kalandjátékok csapdáit is sikerült elkerülni: meghalni csak egyetlen módon lehet (ugyanúgy, mint az eredeti Secret of Monkey Islandben), irritálóan elrejtett tárgyak pedig olyannyira nincsenek, hogy a Tab gomb lenyomásával a játék kijelez minden érdekes dolgot a képernyőn.
Guybrush kis naplójában folyamatosan vezeti feladatait, így mindig, akár nagyobb kihagyást követően is tudni fogjuk, hogy nagyjából mi lesz a dolgunk. Aki pedig ennél is precízebb segítségre vágyik, annak ott van a mágiával átitatott könyv, ami mindig a pontos helyzetünkhöz illeszkedve ad egyre pontosabb segítséget. Amikor például vízalatti fényre van szükségünk, először csak megemlíti, hogy biztos van valami lehetőség arra, hogy már nálunk levő lámpásunkkal megoldjuk ezt a problémát - így az ember rögtön tudja, hogy azzal kell kezdeni valamit. Ha ez sem elég, öt-hat egyre konkrétabb tippet követően - ha akarjuk - pontosan elmondja, hogy honnan tudunk megfelelő lángot szerezni.
Mivel több olyan fejtörő is van a játékban, amelynek megoldását randomizálja a játék, ez ezerszer jobb megoldás, mintha YouTube-videókból kellene kibogarászni a megoldásokat. A fejtörők egyébként jobbára kifejezetten logikusak lettek, és még nehéz fokozaton sem kell őrült tárgykombinációkat létrehozni.
Lennél a GS közösség tagja? Gyere a GS Party/Chat Facebook csoportba, dobj fel témákat, dumálj régi és új GS írókkal, olvasókkal!
Monkey Island 3?
Mivel Gilbert és Grossman a második részt követően már nem vettek részt a sorozat életében, nem csak a második rész emlékezetesen fura befejezésével (Guybrush és LeChuck a végső robbanást követően kalózosdit játszó lelkes kisgyerekként bukkantak elő egy vidámparki attrakció mélyéről) kellett megküzdeniük, de a későbbi eseményekkel is. Nekem ötletem sem volt, hogy ez miként működik majd, de a második rész befejezésével kezdődő új felvonás zseniálisan vette az előbbi akadályt - az írók nagyszerű keretsztorit kerítettek a Return köré. A nélkülük készült folytatások felé is tisztelettel fordultak: a harmadik részben debütált Murray, a minduntalan szentségelő koponya itt is társunk lesz, de még az Escape és a Tales epizódok eseményeire is vannak utalások.
Ahogy a sorozat minden része, a Return to Monkey Island is teljesen új grafikai designnal jelentkezett. A Tearaway és a Knights and Bikes művészeti rendezője ide is egy szögletes, erős színeket használó kinézetett álmodott meg; szerintem fantasztikus, egyedi hangulatot kreál a kalandhoz, de tudom, hogy vannak, akiknek ez túl radikális váltás a korábbiakhoz képest.
A Return to Monkey Island minden pillanatán érződik, hogy szeretettel és örömmel készült - és ezúttal a befejezésre, a polírozásra is volt idő - egyszerűen minden a helyén van, sőt, még egy, a sorozat múltjával kapcsolatos minijátékot is a játékba építettek a fejlesztők. A párbeszédeket és kalózunk gondolatai végig áthatja a jól ismert száraz humor, és a kelekótya világnak kiválóan álló látványvilág is segíti, hogy folyamatosan kis mosollyal az arcunkon kergessük Guybrush lázálmát. A korábbi részek ismerőit millió apró célzás és nosztalgikus tiszteletadás szolgálja ki, de a játék elsősorban nem erről szól - hanem arról, hogy itt az ideje felnőni.
