Roppant egyszerű koncepció alapján készítette el legújabb játékát a Ground Shatter games. A fejlesztőcsapat FPS-ében gyakorlatilag minden küldetés arra a sémára épül, hogy betörjünk egy ajtót, lőjünk le minden rosszfiút a szobában, majd haladjunk tovább. Az ötletet a '80-as és '90-es évek népszerű buddy cop mozifilmjei ihlették, és ahogy azok legtöbb forgatókönyvét, úgy a RICO-t sem bonyolították túl fordulatokkal.
Egy különleges szervezet
A játék nem egy személyről, hanem egy fiktív hatósági szervezetről kapta a nevét. Az alaptörténet szerint a RICO-hoz a rendőrségtől, a katonaságtól, az FBI-tól és még számos katonai vagy félkatonai különítménytől csatlakoznak emberek, akiknek az a célja, hogy felvegyék a küzdelmet San Amaro város alvilágával. A játék első indításakor megismerjük egy kisfilmen keresztül, hogy Karen Redfern tábornok és négy embere miképp harcolnak a város gengszterei ellen, de a lényeget velősen összefoglalja a főnök is: a RICO ajtókat tör be, és lelövi az embereket. Ez a játékmenet roppant unalmassá válna már néhány perc után, viszont a fejlesztők úgy tették izgalmasabbá és kiszámíthatatlanabbá a történetet, hogy minden egyes küldetés térképe és szobái procedurálisan generáltak. A roguelike elemeknek köszönhetően pedig izgalmasabbá válik a lövöldözés, mert nagy valószínűséggel a játék során soha nem fogunk kétszer ugyanolyan küldetést teljesíteni. A RICO játékmechanikája is pofonegyszerű, a rövid tutorialvideó után elég megnézni a gombkiosztást, és már bele is vethetjük magunkat az ajtórugdosó-lövöldöző specialisták mindennapjaiba. Egy adott küldetés esetében mindig látni fogjuk, hány szobányi bűnözőn kell átküzdenünk magunkat a teljesítéshez. A kiosztástól függően választhatunk, milyen sorrendben haladunk, és mivel nem tudni, mennyi és milyen ellenség vár ránk az ajtók mögött, érdemes felkészülni a legrosszabbra. Lehet, hogy egy nagyobb szobában csak két-három fickó ténfereg, akiket már a behatolást követő rövid bullet-time alatt ártalmatlaníthatunk, de komolyabb kihívásokba is bele lehet szaladni. Egy esetben például szinte alig értettem, hogy fért el (vagy egyáltalán mit csinált) öt hústorony egy üres, spájzméretű helyiségben. Egy-egy szoba viszont teljesen elhatárolódik a többitől abban a tekintetben, hogy miközben végezzük a munkánkat, a szomszédból nem jönnek át a többiek hátba lőni RICO-ügynökünket.
Haverokkal minden szórakoztatóbb
A RICO-ban három játékmód közül választhatunk. A Case képviseli a sztorimódot, amelyben 24 óránk van, hogy megoldjunk több, egymással összefüggő küldetést, és felszámoljuk San Amaro bűnrendszerét. A Quick-módon belül gyakorolhatunk a lövészpályán, véletlenszerűen generált küldetéseket teljesíthetünk, vagy megpróbálkozhatunk a Lockdown-móddal, amelyben hullámokban érkező fegyveresek ellen vesszük fel a harcot. Mindennap nekieshetünk a Daily-módban a napi kihívásnak, a legjobb eredményt elérők neve az online ranglistára kerül. Minden módot játszhatunk egyedül, de sokkal szórakoztatóbb a RICO, ha egy társunkkal vágunk bele a küldetéssorozatokba. Online és lokális multiplayer lehetőség adott, így tökéletesen alkalmas arra, hogy egy lazább délutánon kikapcsolódjunk benne valamelyik barátunkkal.
Alapvetően szórakoztató a pörgősségének és a hangulatos cel-shading grafikának köszönhetően, de a véletlenszerűen generált elemek sem mentik meg attól a játékot, hogy néhány óra után egysíkúvá és önismétlővé váljon a játékmenet. A menüben szóló zenét pedig szívesen hallgattam volna a küldetések alatt is. Nagy pozitívum viszont, hogy mind a négy válaszható karaktert felszerelhetjük hasznos kiegészítőkkel, a számos fegyverhez pedig rengeteg festést szerezhetünk pusztán a küldetések és kihívások teljesítésével.
