Shadow of the Colossus teszt - kiállta az idő próbáját

|

A Team Ico 2005-ben, eredetileg PlayStation 2-re megjelent és azóta kultikussá vált akció-kalandjának remake-je megérkezett és újfent elvarázsolt minket!

Csapj le uRage gamer perifériákra két ráadás PC-s játékkal! Hirdetés

Kevéssé ismert tény, de ludológust úgy a legkönnyebb idézni, ha egy szövegben túl közel kerül egymáshoz a "videojáték" és a "művészet" szó. Távol álljon azonban tőlünk a nekrobölcsészet, úgyhogy maradjunk annyiban, hogy a Shadow of the Colossus egy igazi művész, Ueda Fumito munkája, amelynek bérelt helye van a videojátékok örök pantheonjában, egy virtuális Hősök (vagy Ősök) terén. Ezt kevesen vitatják, de innentől jönnek a problémák. Az első: az összes médium közül a videojáték van leginkább kiszolgáltatva az alig követhető tempóban fejlődő technológiának, így egy 2005-ös játéktól már igazságtalan elvárni, hogy ugyanúgy lenyűgözzön ma is, mint annak idején. A második: ha a technológiai szakadékot lelkiismeretes mesteremberek át is hidalják, az aktuálisan "elvárt" látványszintre hozott játék vajon ugyanaz marad? A hovatovább "remake-suttogóként" (vagy legyen "remaster-hajlító"?) számon tartott Bluepoint Games - akik az Uncharted: The Nathan Drake Collection előtt már azzal letették névjegyüket, hogy sikerült az Xbox One-nyitócím Titanfallt "túl jól" megcsinálni Xbox 360-ra - nemcsak restaurálni próbált, hanem újraépítette a játékot, nyilván törekedve az eredeti szellemiségre… de úgy, hogy ahhoz Ueda Fumitónak már nem volt köze. A harmadik probléma az, hogy a játékokra (és megítélésükre) nem csupán a technológiai lehetőségek nyomják rá bélyegüket, hanem a többi videojáték is: fiatal a műfaj, folyamatosan próbálja újra és újra feltalálni önmagát, és egy új játékon dolgozó csapat az összes addig felhalmozott tapasztalat (legalább valamelyest) birtokában világos előnnyel rendelkezik a régiekkel szemben. A Halo után például egy ideig minden FPS-ben visszatöltődtek a pajzsok, és ciki lett az elsősegély doboz - ugyanígy ha a 2005-ös Shadow of the Colossusban elforgattuk a kamerát, de az makacsul visszaforgott, beletörődtünk, és mint a világ általános nyomorúságának újabb bizonyítékát írtuk le magunkban.

Hirdetés

Nem egyszerű tehát a helyzet, de még szubjektív szempontok is bonyolítják, mert elevenen él bennem mind a mai napig, ahogy a PlayStation 2 kontrollerével a kezemben pislogok nagyokat a stáblistára, és azon töprengek, hogy a kötelező olvasmányok mintájára hogyan lehetne a Shadow of the Colossust is becsempészni a tantervbe, mert ezt a játékot mindenkinek végig kell játszania. Muszáj. Ezért örültem nagyon, amikor bejelentették a felújított változatot, elvégre ez a legjobb módja annak, hogy játékosok új generációihoz is eljusson ez a mestermű.

Ismerős ismeretlen

Mielőtt azonban továbbmennénk, szaladjunk végig rajta, milyen játék is ez. Aki játszott az Icóval vagy a The Last Guardiannel, valószínűleg azonnal otthon érzi majd magát, hiszen a Shadow of the Colossus se tagadhatná le Ueda Fumito minimalista dizájnját: a hatalmas külső és belső terek, hol szikrázó, hol sápadt napfényben magasodó, meghatározhatatlan korú romok, elhelyezhetetlen arcok, egy elmúlásában is lenyűgöző civilizáció melankóliája mind-mind ismerős, hiába teljesen ismeretlen. Itt tanyázik a tizenhat kolosszus, emberi léptékkel alig felmérhető félisteni lények, akik fáradhatatlanul járják ezt a vidéket. Azért érkeztünk, hogy végezzünk velük, egyikkel a másik után. A Shadow of the Colossus innen nézve tehát nem más, mint bossharcok sorozata, de épp annyi helyet hagy, hogy ez a kétségbeesett menetelés, az ősi kolosszusok és az aprócska, keserű, de annál elszántabb ember harca megvalósításában és értelmezési tartományában is eposzi léptéket nyerjen.

Csak óvatosan…

A bevezetésben feldobott remake-problémát azonban hadd oldjam fel gyorsan: a Bluepoint elképesztő munkát végzett, és bár nem minden (re)dizájneri döntésüknek lett pozitív visszhangja (éppenséggel nem is volt sok esély arra, hogy az internet népe épp most kezdjen új életet a kölcsönös tisztelet és a másokra való nyitottság jegyében), azért elhangzott több helyen, hogy talán ez lett minden idők legjobban sikerült remake-je. Tökéletesen visszaadja az eredeti játék atmoszféráját; ha tizenhárom évvel ezelőtt is adottak lettek volna a technikai lehetőségek, jó eséllyel épp így nézett volna ki. A remake-et ugyanis itt tényleg szó szerint kell venni: a Bluepoint nemcsak csiszolgatta, lehelgette, törölgette az alapanyagot, hanem a mai technológiákkal újraépítette azt. Csak egy példa: PS2-n a horizontot, a távoli hegyeket 2D-kép helyettesítette, most ezek is 3D-s tereptárgyak. A templom elképesztő részletgazdagságot kapott, és bár tény, hogy merész húzás volt a "semmiből" felépíteni, egy pillanatig sem éreztem idegennek. A teljesen új fényeffektek, illetve a sokkal-sokkal összetettebb megvilágítás miatt is másképp látunk mindent, mégis azt mondom, hogy nem is történhetett volna jobb dolog a játékkal. Az egyik legszebb PS4-es cím lett, és minderre nem a marketing, a 4K, a HDR, az OMG 2.0 és úgy általában az üres csilivili miatt volt szükség. Amikor a Shadow of the Colossus megjelent, mindent kihozott a PlayStation 2-ből, amit csak lehetett - ez is kellett ahhoz, hogy tátva maradjon a szánk, nem véletlenül próbált a The Last Guardian esetében is előregondolkodni Ueda (mint aztán kiderült, kicsit talán túl messzire is nézett, de végül beérte a technológia).

Na most az irányítás…

Jaj, miért kell elrontani a hangulatot? Tény, a kamerakezelés lett volna az egyetlen, aminek terén nagyon bíztam a 2018-ban elvárt szempontok beerőltetésében, de a Bluepoint tisztelettudóan meghagyta a régi, néha igencsak esetlen, mindig visszaforgó kamerát. De legyen elég ennyi, a sokak által nehezményezett kapaszkodás irányítása nekem teljességgel beleillik a játék hangulatába, ahogy a hosszúra nyúló harcok eseti monotonitása is fontos az összkép miatt. Így jó ez, ahogy van. És így jobb annál is, mint amilyen volt.

Shadow of the Colossus

Ha egy tanácsot elfogadsz: mindenképp próbáld ki!
PRO
  • Mint remake, a szakma csúcsa
  • Egyedi atmoszféra, gyönyörű világ
  • Minimalista, de folyamatosan megújuló játékélmény
  • A világ egyik legszebb soundtrackje
Kontra
  • A kamerakezelés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Ne maradj le a legfontosabb hírekről! Engedélyezd, hogy értesítéseket küldjünk, és cserébe elsőként tudod meg, ha bejelentik a GTA VI-ot vagy a Half-Life 3-at! (Nem spamelünk, becsszó!)