Hirdetés

Shadow Warrior 3 teszt - katanadolog

|

Jóktól lop bőrdzseki Chan, ami nem szégyen, de nem is nagy teljesítmény. Elődeihez képest, ha nem is rossz az új Shadow Warrior, kicsit azért sár... savanyúbb.

Hirdetés

Ha valamikor, hát most igazán örülök, hogy a GameStar már nem használ pontrendszert a játékok minősítésére, mert nincs az az Excel-nekromanta, aki képes lenne a Shadow Warrior 3 számosított értékelésére képes makrószörnyet megidézni. Itt is vannak persze pro és kontra érvek, mint minden játék esetében, de erősen bonyolítja a helyzetet, hogy leginkább olyasmik, amiket általában negatívumnak tekintünk, előnyére váltak - míg számos pozitívnak tűnő változtatás csak csalódást okozott régi rajongóinak. Tehát a jó az rossz, az Einhorn meg Finkle, de mielőtt belezavarodnánk, egyszerűsítsünk a procedúrán és nézzük meg, milyen is a játék az újonnan érkezők és a veteránok szemszögéből. (Nagyon más.)

Ha nem játszottál a korábbi részekkel...

Ha valaki taktikusan úgy időzített, hogy az 1997-es, eredeti Shadow Warrior után szülessen, illetve kihagyta a 2013-as rebootot és a 2016-os folytatást is (meglehetősen specifikus, de elképzelhető!), az a bevezetésben vázolt bonyodalomból nem sokat fog érzékelni. A Shadow Warrior 3 elvégre egy rém egyszerű FPS, melynek sztori, karakterek vagy játékmechanikák tekintetében bármiféle mélységet csak a 3D térábrázolás ad. Stílusát tekintve leginkább a Doom és a Serious Sam véráztatta nyomdokain haladó aréna shooterként lehet elképzelni, mely a végzetükre türelmesen várakozó, avagy elénk-mögénk teleportáló szörnyhordák mészárlásán túl a 2016-os Doom ugrálós-ügyességi részeit, a Doom Eternal különféle kivégzésekhez kapcsolt gyógyító-erősítő biszbasz-potyogtatását, illetve a Serious Sam infantilis humorát egyaránt megidézi - jópofa elegy, nem vitás.

Hét lőfegyveren kívül alapfelszerelésünkhöz tartozik egy csáklya, amivel az arra alkalmas pályaelemek között lengedezhetünk (esetleg tüzes-jeges-elektromos robbanó hordókat dobálhatunk), a személyes terünkbe tévedt démonokat távolságtartásra bíró "csi lökés", és persze ott van még shadow warrior-identitásunk kulcsa, a katana, mellyel a felelős (lő)szerhasználat (avagy fenntartható fejlövés) jegyében környezettudatosan darabolhatjuk-komposztálhatjuk ellenfeleinket.

Hirdetés

A sztorit tekintve nem marad ki semmiből, aki csak most kapcsolódik be, hiszen képzeletbeli karakterlapját tekintve 0 INT/50 DEX-típusú, enyhén debil, "ügyi, de fogyi" főhősünk, Lo Wang rövid felzárkóztató bábjátékozás keretében összefoglalja az eddigieket: kiszabadult egy ősi sárkány, mindenki meghalt, jön a világvége. Előkerül azonban Orochi Zilla, Lo Wang egykori munkáltatója (később legfőbb ellensége), aki persze nem tagadja meg a versenyszférában töltött korábbi éveit: ugyan a túlélés közös érdekét szem előtt tartva sikerül labilis szövetségre lépniük, az operatív kérdésekben megmutatkozó véleménykülönbség hamar beárnyékolja az együttműködést.

Innentől pedig megállás nélkül pörög az akció: dupla ugrással, falon futással, csúszással manőverezünk a szörnyek között, melyek minden típusához más és más kivégző mozdulat társul, ami egyedi átmeneti fegyvereket is jelent (pörölyt, jeges gránátot). A fejlesztési rendszer nincs túlbonyolítva: fegyvereink vagy akár saját magunk tulajdonságain három szinten javíthatunk, de sokat nem kell szöszölni ezzel, a helyszínek ügyes és változatos felépítése, vizuális sokszínűsége miatt pedig amúgy is hamar elröpül az a hat-hét óra, amíg a Shadow Warrior 3 végére érünk.

A humor nyilván szubjektív: Lo Wang eredetileg is az "ázsiai Duke Nukem" volt (ugyanúgy a 3D Realms műhelyében született), ezért a folyamatos, vicces/fárasztó beszólások a hagyományhoz tartoznak. Akit ez zavar, az itt sem fogja szeretni, de aki kedveli, ha egy játék kizárólag szórakoztatni akar és egy percig sem veszi magát komolyabban a kelleténél, az fogja értékelni.

Ha játszottál a korábbi részekkel...

...és szeretted őket (főleg a legutóbbi részt), akkor jó eséllyel nem lesz szimpatikus, hogy tempójában, mechanikáiban ez egy teljesen más játék. Minden sokkal kisebb, egyszerűbb, fapadosabb lett, cserébe viszont durván felpörgött, úgyhogy gyakorlatilag mindvégig a szuperintenzív, kaotikus összecsapások, köztük pedig szusszanásnyi szünetek, illetve kétes minőségű (de legalább rövidke) átvezető videók váltják egymást. Egyrészt érthető és védhető, hogy a Flying Wild Hogs vissza akart térni a gyökerekhez és áramvonalasra nyesegette a túlburjánzó részeket, mert a Shadow Warrior 2 kicsit túlságosan is Borderlands akart lenni, és a rengeteg fegyver- vagy páncélfejlesztési alapanyag, kombó és képesség talán már sok volt egyeseknek. Igen ám, de akik szerettek elszöszölni a komplex rendszerrel, statisztikákat böngészgetve, azok hiába keresnek bármi ilyesmit és joggal lesz hiányérzetük.

Nincsenek bonyolultabb csi mozdulatok, nincs gyógyulás, csak a lökés maradt. Nincsenek mozgásiránytól függő kardcsapások, durva kombók, csak szimpla X-eket kaszabolás - bár az első két részben leginkább a katana volt a meghatározó fegyver, összetett mozdulatokkal, a kard most gyakorlatilag bármelyik random FPS kötelező közelharci fegyverévé silányult és a hangsúly a lövöldözésre került. Hét fegyver van összesen, egy-egy tüzelési móddal (bár épp ez volt az egyik nagy újítása az 1997-es Shadow Warriornak a Duke Nukemhez képest), és ugyan három szinten fejleszthető mindegyik, ezek az "50 százalékkal több lőszer" és hasonló szintjén mozognak, és a legkevésbé sem testreszabhatóak. Nincsenek titkos helyek, easter eggek, semmi olyan gyűjtögethető kis apróság, ami motiválna másodszor is nekifutni a játéknak - de éppenséggel nincs kooperatív mód sem, vagy a végigjátszással megnyíló új nehézségi fokozat. Márpedig ezek mind benne voltak a Shadow Warrior 2-ben.

A GameStar YouTube csatornája csak rád vár!

Videótesztek, magyarázók, érdekességek, beszélgetések, livestreamek, végigjátszások, magyar feliratos előzetesek.

Annak idején nem sokan fogadtak volna arra, hogy a kilencvenes évek legendás játékcímei közül épp a Shadow Warrior lesz az, amelyik még huszonöt évvel is később is új résszel áll elő - de a régi rajongók reakcióinak fényében kétséges, hogy lesz még egy folytatás. Bár a Shadow Warrior 3 önmagában nézve akár új rajongókat is hozhatna a szériának, hiszen egy szórakoztató, pörgős és eszeveszett intenzitású, élvezetes aréna FPS, nehéz nem gondolni arra, hogy újításaival hány régi hívet veszített: a letisztultság és egyszerűsítés érdekében ugyanis számos olyan elemet is hátrahagyott, amit talán nem kellett volna.

Még van mit mesélnünk neked, minden érdekességet megtalálsz itt!

Shadow Warrior 3
Ha egy Doom-tempóra felpörgetett aréna FPS-t keresel, érdemes lehet kipróbálni. De ha a Shadow Warrior 2 folyatására, komplex looter shooterre vágysz, akkor csalódni fogsz.
Ami tetszett
  • látványos grafika
  • egyszerűsített, gyors és intenzív játékmenet
Ami nem tetszett
  • rengeteg kivágott játékmechanika
  • nincs kooperatív játék
  • rövid és nem is sarkall újrajátszásra
Hirdetés
Hirdetés
0 mp. múlva automatikusan bezár Tovább az oldalra »

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Ne maradj le a legfontosabb hírekről! Engedélyezd, hogy értesítéseket küldjünk, és cserébe elsőként tudod meg, ha bejelentik a GTA VI-ot vagy a Half-Life 3-at! (Nem spamelünk, becsszó!)