Hirdetés

Shadowgrounds: Survivor teszt

|

Ismét összevissza fröccsennek a nyálkásan visító édipók kis alien cuclik a malacpörkölő szerkó hatására.

Hirdetés

Ha azt mondom, hiányzik a Shadow Grounds: Survivor által képviselt stílus az ebben az évtizedben megjelent bármilyen platformú játékok közül, mint tyúkból a tojás pirkadatra, nem árultam el nagy titkot. Jómagam éveken át nyüstöltem a felülnézetes rohangálós-lövöldözős játékokat, amennyi csak kifért a monitor csövén, míg újra éjfél nem lett, hogy másnap rohanjak általános iskolába megbeszélni az előző éjjel történteket. (Nem, nem azokat...) Sajnos mára már ott tart a dolog, hogy csak budget kategóriában jelennek meg valamirevaló alkotások, ezek közül is szinte csak az épp tesztelt játéksorozat emelkedik ki.

Kihaltak - kikeltek

Az első részről már olvashattatok, a folytatás sem különb, csak még egy kicsit jobban néz ki, még egy picit jobbak a fények és a pályatervezés is egy hangyatalpnyit érdekesebb, mint volt. Három játszható karakterrel találkoztok majd, egyenként körülbelül 4-5 pályányi mészárlást jelentve. Lesz sima tengerészgyalogos arc, aki álkemény hangjával és popón duzzadó betyártallérjával masírozik a folyosókon, teljesen átlagos alapfelszereléssel (automata gépfegyver, kispisztoly).



Később egy kissé infantilisebb, piromán állattal kell lenni, akinek a nyaka olyan vastag, mint az én combom körülbelül. Ő a lángszórót és a géppityut részesíti előnyben. Ha tippelnetek kellene, mi a harmadik karakter specialitása, szerintem ki sem nyalva a vattacukorból, csukott szemmel vetnétek oda, hogy „Hátasznájper!" Bizony ez így van, az utolsó pályákon egy spanyol bébbel kell rohangálni, aki mesterlövész puskájával próbálja jobb belátásra bírni az addigra már igencsak felhízott zsírsertés alieneket.

Táp, táp, teli táp

A fegyvereket az ellenfelekből kieső alkatrészekkel lehet tápolni, amit mindenképpen érdemes megtenni rövid időn belül, mert hasznosak.
Azon felül, hogy rommá kell gyepálni mindent, ami szembe jön, ugyanúgy szerepet kap a fizika a játékban, mint a gyors reflexek. Persze ne Half Life 2 szintű logikai feladványokra gondoljatok, inkább csak annyira, vajon épp melyik dobozhalmazt kellene leborítanotok, hogy az ellenfelek útvonalkeresése teljesen szétficcenjen, miután nevetve lőhetitek halomra őket. Majdnem mindig lesz annyi helyetek ennek ellenére, hogy visszahátrálhassatok több száz métert is, ha épp úgy hozza a sors. Erre szükség is lesz, hiszen kegyetlen mennyiségű monszter jön folyamatosan. Fülesben játszva, ráadásul éjjel, párosulva a nagyon eltalált (de nem kiemelkedő) atmoszférikus zenével és hangeffektekkel, garantáltan legyártódik egy-két sportszelet a bekészített bilibe.

Kooperálunk, kooperálunk?!

Egy gépen akár többen is játszhattok (bár ez kifejezetten megnehezítené az előbb említett eszközök megosztott használatát...), gamepadre azonban szüksége lesz a második játékosnak. Hálózati támogatottság sajnos nincs, pedig kellene, hiszen már az első részben is emiatt morgott mindenki. Ha lesz következő rész és rájönnek a fejlesztők, hogy a kooperatív mód a legjobb húzás a játékukban és még rá is erősítenek erre, óriásit pukkanhat a dolog majd... De erre még várni kell.

Ami tetszett
Ami nem tetszett
Hirdetés
Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Ne maradj le a legfontosabb hírekről! Engedélyezd, hogy értesítéseket küldjünk, és cserébe elsőként tudod meg, ha bejelentik a GTA VI-ot vagy a Half-Life 3-at! (Nem spamelünk, becsszó!)