Fennállásának két évtizede alatt a Frogwares több alkalommal merített ihletet Howard Phillips Lovecraft, Bram Stoker és Jules Verne munkásságából, de az ukrán stúdió kedvencének mindig is Sir Arthur Conan Doyle mesteri detektívje, Sherlock Holmes számított. A Baker Street 221b excentrikus lakója a casual piacra szánt mellékszálakat figyelmen kívül hagyva nem kevesebb mint kilenc alkotásban eredt valamilyen rejtély nyomába, általában John Hamish Watson, a második angol-afgán háború veterán katonaorvosának társaságában.
Ezek a kalandok hol ritkábban, hol sűrűbben, de az első évtizedben még ide-oda ugráltak a belsőnézetes, illetve a rögzített kamerás point & click megoldások között, mielőtt a fejlesztők az előző konzolgeneráció idején átálltak volna a TPS-ekre jellemző kamerakezelésre és vezérlésre. Ezzel párhuzamosan a nyomozás kardinális részét képező fejtörők jellege is folyton változott, a hangsúly a klasszikus puzzle-ökről eltolódott a bűntény rekonstrukciójának irányába, méghozzá vizualizációs módszerekkel, a végső konklúziót pedig az elmepalotában vonhattuk le. Hasonlóképpen próbára tette a rajongók alkalmazkodóképességét, hogy a Frogwares nem egyszer megváltoztatta Holmes és Watson életkorát, akkora káoszt okozva a széria idővonalán, amit csak egy reboottal lehetett helyrehozni.
Ennek szellemében a 2021-es Sherlock Holmes Chapter One cselekménye egészen a szárnyait bontogató detektív ifjúkoráig ment vissza, miközben kiemelt figyelmet szentelt a Sherlock személyiségét formáló élmények bemutatásának. Erre, valamint a csapat eggyel korábbi játékából, a szintén nyitott világú The Sinking Cityből átemelt mechanikákra már bátran lehetett volna építkezni, csakhogy közbeszólt az orosz-ukrán háború.
Ismerős helyeken
Bármilyen ambiciózus álmokat is dédelgetett tehát a stúdió, egyik pillanatról a másikra mindent újra kellett tervezni, az adott körülmények között pedig csak egy szerényebb léptékű projekt tűnt kivitelezhetőnek. A fejlesztők választása végül a 2007-es Sherlock Holmes: The Awakened remake-jére esett, de többet akartak annál, mint hogy szimplán új motorra ültessék át a régi kalandot. Mivel nem szerették volna, hogy kárba vesszen mindaz a munka, amit az univerzumépítésbe fektettek, úgy módosították a sztorit, hogy az szervesen kapcsolódjon a Chapter One-hoz, így tulajdonképpen a The Awakened tekinthető a még épp csak ismerkedő lakótársak első komolyabb közös ügyének, ami egyébként bohókásan, egy hiányzó napilappal és a kissé paranoid Holmes tévesen levont következtetéseivel indul.
E rejtély szálainak felgöngyölítése csupán a bemelegítés, mialatt megismerkedünk az alapokkal mint például az árulkodó részletek megfigyelése, valamint a már említett elmepalota működése. Itt rendszerezve megtalálunk minden feljegyzést, és tulajdonképpen nincs más dolgunk, mint egymáshoz társítani a bizonyítékokat és a relevánsnak vélt értesüléseket. Mivel csak egyetlen következtetés vonható le minden esetben, hibázni pedig képtelenség, ezért előbb-utóbb meglesz a megoldás, amint minden lényeges információ a rendelkezésünkre áll. A rendszer felépítése logikus, de puszta próbálkozással is célt lehet érni, igaz, ha így teszünk, pont a játék lényegét iktatjuk ki a képletből, és sosem fogjuk azt érezni, hogy úgy vág az eszünk, mint a világ legnagyobb detektívjének (bocsi, Batman).
Frissen szerzett tudásunkat kiegészítve az archívumok kezelésével, a bizonyítékokkal való szembesítés módjával és a vizualizáció képességével (lépésről lépésre rekonstruáljuk az eseményeket), London eső áztatta belvárosa és ködbe burkolódzó kikötője után olyan helyszíneken kamatoztathatjuk, mint egy svájci elmegyógyintézet, valamint a vendégszeretetéről, sokszínű konyhájáról és a környéken hemzsegő krokodilokról híres New Orleans. A fél glóbuszon átívelő nyomozás, valamint a cselekmény lineáris struktúrája miatt jobb is, hogy a fejlesztők nem erőltették a Chapter One-ban meghonosított nyitott világ koncepcióját, de a játéktér azért így sem zsebkendőnyi méretű, és amikor magunk mögött hagynánk az aktuális állomást, világos jelzést kapunk, hogy jól gondoljuk meg, továbbállunk-e, mert visszatérni már nem tudunk.
Ennek azért van jelentősége, mert opcionális mellékküldetésekkel is foglalkozhatunk, ha ahhoz van kedvünk (többek között részt vehetünk kincsvadászatban, illetve kideríthetjük, hogy milyen átokkal sújtottak egy rettegésben élő halászt), és mivel amúgy is útba esnek, semmit sem veszíthetünk, ha utánuk járunk. Kitartásunkat még több új öltözékkel és az álcázáshoz szükséges további kellékekkel honorálja a játék, ám ezeket egy-két kivételt leszámítva kizárólag a magunk örömére aggathatjuk Holmesra és Watsonra. Ami azért sajnálatos, mert a Chapter One-ban Cordona szigetén bóklászva az NPC-k zömének csak akkor eredt meg a nyelve, ha maguk közül valónak hitték Sherlockot, most ellenben kizárólag akkor öltenek álcát hőseink, amikor azt a történet megköveteli.
Valami régi, valami új
Apropó történet, mint azt pár tucat sorral feljebb említettem, a sztorit hozzáigazították a fejlesztők a Chapter One-hoz, ennek érdekében alaposan átírták a dialógusokat, és itt-ott utalnak is a korábbi eseményekre, de senkit sem ér hátrány amiatt, ha netán kihagyta volna az előző kalandot. Nagy vonalakban az eredeti játék történéseit követi a cselekmény, ám épp eleget változtattak rajta ahhoz, hogy a veterán rajongókat is érjék meglepetések. Egyes karaktereket kivettek (van, akit azért, mert a jelenléte újra összekuszálta volna a végre kiegyenesített idővonalat), mások szerepét átszabták vagy kibővítették, és még finom utalásokat is elrejtettek arra vonatkozólag, hogy kivel vagy kikkel akaszthat Holmes és Watson legközelebb tengelyt. Mindegyik opció izgalmas, és ugyanúgy magában hordozza egy, a mostanihoz hasonló remake ígéretét, mint egy teljesen új epizódét.
Feltéve persze, hogy előbb túlélik a konfrontációt azzal a titokzatos Cthulhu-hívő szektával, amelynek mindenhova beférkőznek a csápjai, és amely olyan kegyetlenségekre képes, hogy még a sokat látott Watson idegeit is megviseli. Sherlockról nem is beszélve, akinek csodálatos, ám törékeny elméje különösen érzékeny az őt ért gyerekkori traumák miatt. Az ifjú detektív mentális küzdelmei nem e világi kulisszák között zajló puzzle-ök, alapvetően környezeti feladványok formájában öltenek testet, amelyeket a koncentráció képességét használva viszonylag egyszerűen meg lehet oldani. Csupán egyszer fordult elő, hogy nem esett le rögvest a tantusz, de gyanúm szerint csak azért, mert rég volt már, hogy utoljára láttam a vonatkozó Indiana Jones részt.
Videótesztek, magyarázók, érdekességek, beszélgetések, livestreamek, végigjátszások, magyar feliratos előzetesek.
Döbbenetesen gyorsan, szűk egy esztendő alatt összedobta a Frogwares a kívül-belül megújult Sherlock Holmes The Awakenedet, ezért érződik is rajta, hogy nem annyira csiszolt mint lehetne, de komolyabb bugokba nem futottam bele a végigjátszás során. A környezet mutatós, azonban egyes karaktermodellekre (főként a mellékszereplőkére), az ajakszinkronra és a mozgásanimációkra ráfért volna még némi törődés, és szerencsésebb lett volna, ha nem csak hébe-hóba jut szerephez az álcázás és az archívum, valamint a térkép nem csupán arra jó, hogy látjuk rajta a gyorsutazási pontokat és nyomrögzítés helyszíneit. Igazán elfért volna rajta egy indikátor, amely jelzi, hogy hol tartózkodunk. Ehelyett inkább arra használták az időt a fejlesztők, hogy nem túl finoman leplezett utalásokban odaszúrjanak az oroszoknak, amit megértek ugyan, de a játék maga nem lett tőlük sem több, sem pedig jobb.
Az imént sorolt, szerencsére azért részben orvosolható hiányosságok meggátolják, hogy az elmúlt hónapok kiemelkedően jól sikerült remake-jeivel (Dead Space, Resident Evil 4) egy lapon lehessen említeni a Sherlock Holmes The Awanekedet, de így is nyugodt szívvel ajánlhatom a műfaj kedvelőinek és Holmes rajongóinak. Jóllehet, nem vezet a kezünknél fogva a játék, és sok mindenre magunktól kell rájönnünk, nem is gördít leküzdhetetlen akadályokat azok elé, akiknek még új a kalandjátékok világa, mivel a beállítások között személyre tudják szabni az élményt. További erénye még a pórusaiból áradó hamisítatlan viktoriánus hangulat mellett, hogy ügyesen boronálja össze a két főszereplőt. Ahogy közeledik a történet a végkifejlet felé, Holmes és Watson egyre inkább megnyílnak, feltárják féltve őrzött titkaikat és megtanulnak bízni egymásban. Minden feltétel adott tehát, hogy ez egy csodálatos barátság kiindulópontja legyen.
