Az egész Star Wars kánon legfontosabb konfliktusa, a galaktikus polgárháború végét korántsem az endori csata jelentette. Hiába halt meg (látszólagosan) ekkor az Uralkodó, a Birodalom maradéka még nagyjából egy évig képes volt tartani magát a frissen megalakult Új Köztársaság erőivel szemben. Egységes birodalmi irányítás nélkül persze eléggé egyértelmű volt, végül ki felé dől majd a mérleg, a szenátus feloszlatásával Palpatine nem hagyott maga után kompetens vezetést, a temérdek moff és tábornok pedig nem tudta megosztani a hatalmat, inkább helyi kiskirályokként próbáltak meg túlélni saját rendszereikben.
A háború ezen izgalmas, és összecsapásokkal gyakran tarkított időszakába kalauzol el bennünket a Star Wars Squadrons, ami a Csillagok háborúja-játékok egy régen oly népszerű, mára viszont szinte teljesen elhanyagolt műfajához, az űrhajó-szimulátorok zsáneréhez kanyarodik vissza. És teszi ezt szerencsénkre, mivel a Squadrons hatalmas élmény lesz a messzi-messzi galaxis minden rajongója számára, a VR-támogatásnak hála pedig még azoknak a laikusoknak is érdemes tenni vele egy próbát, akik nem tudják megállapítani a különbséget a B-Wing vadászgépek és Boba Fett Slave I űrhajója között - félreértések elkerülése végett egyik sincs benne a játékban.
A háborúnak két arca van
Két prológusmisszió után még összesen 14 küldetést ölel fel a Star Wars Squadrons kampánya, amely során egymást váltják a köztársasági és birodalmi blokkok. Mindkét oldalon megtapasztalhatjuk testközelből a háborút, a sztori kibontakozása közben pedig a régebbi mozifilmek, animációs sorozatok, valamint Star Wars regények szereplői közül is felbukkannak páran, gyors cameo erejéig velünk lesz Wedge Antilles és Hera Syndulla, birodalmi oldalon pedig fontos szerephez jut Rae Sloane admirális.
Nem kell csodákat várni a kampánytól, nem ez jelenti a narratíva csúcsát, de így is sikerült egy érdekes történetet felhúzni köré, ami a keményvonalas rajongóknak úgy kedvez kikacsintásokkal, hogy közben mindenki számára érthető marad. Az egyes küldetések feladatai kellően változatosak, a fejlesztők megpróbálták a lehető legtöbbet kihozni és nem maradtak meg a robbantsd fel X-et, védd meg Y-t kaptafánál (persze akadnak efféle missziók is azért).
A missziók között elbeszélgethetünk a két szemben álló frakció egységeivel, a Vanguard és Titan osztag tagjaival. Nagyon érdekes háttértörténeteket kaptak ezek a mellékszereplők, a gond csak az, hogy itt meg is állt az írói csapat, és minden pajtásunk gyakorlatilag egy nagy expozícióbomba. Nem reflektálnak érdemben az eseményekre, nem tesznek hozzá semmit a történethez, tulajdonképpen csak magukról mesélnek nekünk. Kihagyott ziccer ez, mert tényleg olyan szereplőkkel gazdagodott általuk a kánon, akiket sokkal, de sokkal jobban meg szerettünk volna ismerni. Ugyancsak kár, hogy úgy istenigazából nem engedték össze a két bandát, nem fog a két játszható karakterünk csapata egymással is összecsapni.
A Star Wars Squadrons kampánya normál nehézségi fokozaton nagyjából 10 óra alatt teljesíthető, és ezalatt egyetlen pillanatig sem válik unalmassá vagy erőltetetté. Sőt, az ember szívesen folytatná a kalandokat az utolsó küldetés lepörgetése után is. Egy olyan játéktól, ami 40 euróba (konzolokon 13490 forintba) kerül, nehezen várhatna el többet az ember.
Kezeket a botkormányra
Az első pár pillanatban még nyomasztó lehet, hogy mennyi mindenre kell odafigyelni a Star Wars Squadrons vadászgépeinek irányítása közben, de valójában elég gyorsan elsajátíthatóak az alapok, a nüansznyi trükköket pedig lesz idejük a profiknak begyakorolni - ilyen például a driftelés is az űrben. Ha nem akarjuk hamar űrszemétként végezni, akkor folyamatosan rajta kell tartanunk a szemünket űrhajónk energiamendzsmentjén, váltogatnunk kell, hogy épp a hajtóműveknek, a fegyverrendszernek, vagy a pajzsoknak adunk-e több kakaót - a klasszikus X-Wing játékokon nevelkedett veterán pilóták régi ismerősként üdvözölhetik ezt a megoldást. A cserélgethető extra modulok még inkább színesíteni tudják a játékmenetet.
A tökéles szimulátorélményhez persze megfelelő perifériák kellenek, a játék pedig annak rendje s módja szerint támogat is minden ilyen repülős kütyüt.
Sajnos azonban Squadronsszal kapcsolatos legtöbb bug a különböző beszámolók alapján épp a HOTAS joystick miatt merült fel, de hagyományos (értsd kontrolleres) irányítás mellett is futottunk bele bakikba. Xbox One X-en is gyakran képtelen volt tisztességesen magához térni a játék, ha alvó módba kapcsoltuk a konzolt, volt olyan küldetés, amelynek nem frissült rendesen a feladata, ha előtte elhaláloztunk a misszió során, illetve az egyik kihívást is csak annak másodszorra történt teljesítése után pipálta ki a játék. PC-n kisebb-nagyobb frame-rate parák is előfordulhatnak, de összességében azért eget rengető, a játékélményt derékba törő hibákról nem kell szerencsére beszámolnunk.
Fantasztikus négyes
Mindkét oldalon négy választható űrhajót kapunk, amelyek természetesen párba állíthatók. Az X-Wing és a TIE Fighter általános vadászgépnek számít, gyakorlatilag kiegyensúlyozott képességekkel bír, és más vadászok, valamint nagyobb csatahajók ellen is remek szolgálatot tesz, univerzális pusztítóeszközként érdemes tekinteni mindkettőre. Az Y-Wing és a TIE Bomber leginkább nagyobb űrhajók ellen lesz hasznos, lévén bombázókról van szó. Az A-Wing és a TIE Interceptor a többi vadászgépet tudja pillanatok alatt darabokra szedni, míg végezetül az U-Wing és a TIE Reaper a support feladatokat látja el, ezek a gépek lesznek képesek extra javítócsomagokkal megdobni a társakat, vagy épp plusz pajzsot vonni köréjük - az utóbbi különösen birodalmi vonalon nagyon fontos, a Reaperen kívül ugyanis a másik három TIE modell nem rendelkezik védőpajzzsal, cserébe kasztnijuk sokkal több találatot elbír.
A hajók felszereltségük és küllemük tekintetében is teljesen testre szabhatóak, mindehhez pedig egyszer sem kell kinyitnunk a pénztárcánkat, sőt egyáltalán nincs is mikrotranzakció a játékban, még csak a kozmetikai apróságok esetében sem.
Játékbéli teljesítményünk, a különféle kihívások kipipálása és a szintlépések biztosítják a nyersanyagokat az új modulok és a cicomák feloldásához.
Kár, hogy egyikből sincs túl sok a játékban. A számunkra leginkább szimpatikus fegyverzet, hajtómű, vagy épp kisegítő modulok esetében különösen gyorsan végezni fogunk a vásárlással, mert egyből megvehetünk bármit, ami csak megtetszik nekünk. Variálhatjuk hajó külsejét és belsejét is, megfesthetjük és emblémákkal láthatjuk el a borítást, a pilótafülkébe pedig hologramokat és trófeákat aggathatunk ki. Talán utóbbinak van a legtöbb értelme, mert a műszerfal mellé kirakott droidfejet vagy Vader hologramot legalább folyamatosan látni fogjuk, hajónk külső festése nem lesz szembetűnő, mivel nem válthatunk nézetet a játék közben, az ellenfelek előtt pedig olyan gyorsan elsuhanunk, hogy idejük sem lesz észrevenni, vörös vagy épp kék festésű TIE Interceptor robbantotta-e őket apró cafatokra.
Pilótánkat is változatos göncökbe öltöztethetjük, de a multis meccsek legelején és legvégén kívül ezt a kutya sem fogja látni, ennek tükrében fontoljátok meg, hogy ilyen irányban mennyire akartok költekezni. Az Új Köztársaság kötelékében pár idegen faj is feloldható, de az opciók száma itt is fájóan csekély. A Star Wars Squadrons folyamatosan emlékeztetni próbál bennünket, hogy mi is ő valójában: egy jóárasított kis gyöngyszem, ami nem is akar ennél többé válni, nem veszi át a ma annyira népszerű live sercive modellt, így a jövőben sem érdemes újabb DLC-kre számítani.
Az Erő a VR-ral van
Már az is fantasztikus élményt adott, amikor a Star Wars Battlefront Rogue One: VR Mission keretében ülhettünk egy X-Wing pilótafülkéjébe 2016-ban (te jó isten, de régen volt az!), úgyhogy külön izgalomra adott okot, hogy a Star Wars Squadrons teljes VR-támogatást kap, az meg pláne, hogy PC mellett PS4-en is lehet ezt élvezni. A PlayStation 4 Pro és a Sony VR-headsetje nyilván messze nem a VR csúcsa, ezért ahogy az várható volt, a látvány sokkal gyengébb, mint akkor, ha normál módban játszunk; a távoli objektumok kimondottan rondák, homályosak, elnagyoltnak tűnnek (pedig pont ugyanolyanok, amiket VR nélkül is látunk), a gépeket meg nem is látni, amíg nem érünk elég közel hozzájuk. Az erőforrásokat a fejlesztők inkább a vadászok pilótafülkéjének kidolgozására fordították, és az élmény szempontjából valójában ez számít többet.
VR-módban az átvezetőket úgy nézhetjük meg, mintha egy moziteremben ülnénk a vászon előtt, de amikor akció van, szabadon forgolódhatunk a kidolgozott pilótafülkében, és teljesen természetesnek érződik, hogy fejmozgással követjük a célpontokat. Ez nyilván könnyebb és hangulatosabb a lázadók gépeiben, mivel a TIE-vadászok esetében egy fém gömbben ülünk, amin egyetlen ablakon láthatunk ki, de annak is megvan a varázsa.
A kampány küldetései közötti eligazítások során is VR-ban nyer értelmet az, hogy 360 fokban körbeforoghatunk a hangárban.
A Motive mindent megtett, hogy amennyire a rendelkezésre álló erőforrások engedik, a lehető legtöbbet kihozza a Squardons VR-módjából PS4-en is, de igazán csak PC-n tökéletes a VR-ozás. Ott pedig tényleg hihetetlen élményekkel gazdagodik az, aki headsettel a fején ül be valamelyik legendás vadászgép pilótafülkéjébe.
Pilóta pilótának farkasa
Végezetül térjünk még ki a multiplayerre is, hiszen adja magát, hogy a játékosok egymás ellen is kipróbálják magukat. A multiplayer cross-play támogatást kapott, azaz PC-s, Xbox One-os és PlayStation 4-es játékosok is küzdhetnek egymás ellen - ez az opció persze bármikor kikapcsolható. A könnyen és gyorsan megszerezhető hajómodulok segítéségével egyéni játékstílusunkra szabott vadászgépünkkel szelhetjük itt az űr sötétjét, erre azonban sajnálatos módon mindössze hat különböző pályán, és két játékmódban van lehetőségünk.
Az egyik a Dogfight, ami végtelenül egyszerű receptet használ: öt az öt elleni deathmatchről van szó, aki előbb robbantja fel harmincszor az ellenséges gépeket, az nyeri a meccset. A másik pedig a már sokkal érdekesebb koncepcióra épülő Fleet Battles mód. Itt az a fő célunk, hogy az ellenség központi hajóját megsemmisítsük, előtte viszont két kisebb cirkálójukat is le kell szednünk. A harci morál folyamatosan ingadozik: ha sikerül sok ellenséges gépet kilőni, akkor nekünk kedvez, ha viszont mi húzzuk a rövidebbet, akkor a képernyő felső részén látható csuszka az ellenfél irányába billen ki. Offenzívát csak és kizárólag akkor érdemes indítani, ha épp nekünk kedvez a harctéri szerencse, azaz a maximumon van a morálunk, ilyenkor tisztességes támogatást is kapunk.
Szuper lenne ez a két többjátékos mód, ha ott figyelne mellett még legalább három másik, de ennyivel kell beérnünk. És itt vissza is kanyarodhatunk a Star Wars Squadrons fő problémájához: sokkal, de sokkal többet szeretnénk mindenből, annyira jó a játék.
Jelenleg ár-érték arányban a Squadrons a valaha készült egyik legjobb Star Wars játék, és meg kell emelnünk a kalapunkat az EA előtt, hiszen végtelenül egyszerű lett volna ezt a címet is telepakolni mikrotranzakciókkal és DLC-kkel, mégsem a biztos anyagi siker útját választotta a kiadó. A kisördög azonban nem alszik, és épp itt, a sokáig ostorozott live service modell elhagyásánál érzi azt az ember, hogy nem is lenne annyira rossz, ha picivel többet kellett volna fizetnünk, de hónapról hónapra érkeznének a Star Wars Squadronshoz újabb pályák, játékmódok, esetleg kozmetikai apróságok.
Nos, nem fognak, de így is érdemes mindenképp lecsapni a játékra, mert 40 euróért badarság lenne kihagyni ezt az élményt. Főleg VR-ban.
