Hirdetés

State of Mind teszt - transzhumánok között

|

A Daedalic sci-fi thrillerjátéka sajátos stílusban mesél olyan fajsúlyos témákról, mint a transzhumanizmus. Több ilyenre lenne szükség.

Válogass több, mint 400 akciós játék közül! Hirdetés

Vajon milyen sorsot jósolna nekünk napjaink Nostradamusa? Bizonyára rámutatna, hogy az emberiség az öngerjesztő folyamatok rabja lett. Észveszejtő tempóban zajlik a technológiai fejlődés, ám minél többet lépünk előre, annál messzebbre tekintünk. Ez pedig két elkerülhetetlen következménnyel jár együtt: az egyik a transzhumanizmus, az ember szellemi és fizikai képességeinek tudományos és technikai továbbfejlesztése, a második pedig egy társadalmi probléma, miszerint a törtető technokraták kitermelik a maguk paranoiás technofóbiásait. A sci-fi-filmek, sorozatok, könyvek és videojátékok által vizionált jövőnél még nyilvánvalóan nem tartunk, viszont egyre több információt tudnak rólunk eszközeink, a megfigyelés szintlépésével egyre inkább csorbulnak személyi jogaink, egyre nagyobb a törekvés a teljes okosházak és az önvezető járművek megteremtésére, valamint már megjelent a virtuális valóság is, amely ugyan még nem a második otthonunk, de nem nehéz elképzelni, hogy odameneküljünk a való élet elől. Innen pedig már csak pár nagyobb lökés kell ahhoz, hogy egy olyan világban találjuk magunkat, amelyet a Daedalic Entertainment legújabb különlegessége, a State of Mind felvázol nekünk.

Hirdetés

Álmodtam egy világot magamnak

Egyre jobban foglalkoztatja a videojátékok készítőit a kérdés, hogy ha az elme és a gép eggyé válik, akkor mi marad meg az emberiségből. Erre keresi a választ a Deus Ex széria, ezt a húrt pengették meg az XCOM játékok, valamint ilyen alapokra épül a Cyberpunk 2077 is, de az egyedi látványvilágú és fontos üzeneteket hordozó játékairól elhíresült Daedalic sem maradt ki a sorból. A State of Mind sztorijában 2048-ban, Berlinben járunk, amikor az erőforrások hiánya, a szennyezett levegő, az egyre jobban elharapódzó bűnözés és betegségek miatt a kormányok a cégekkel karöltve a technológia fejlődésében látják a megoldást, így drónokkal és androidokkal helyettesítik a humán munkaerőt, valamint kiépítettek egy olyan rendszert, amellyel mindenki és minden megfigyelhető, nyomon követhető. A legmodernebb eszközök olyan természetessé váltak az emberek életében, mint a levegő, de nem mindenki elégedett az egyén szabadságának ilyen szintű megtaposásával.

Köztük van a történet központi karaktere, Richard Nolan is, aki újságíróként nyíltan bírálja a kialakult helyzetet, mígnem egy robbanást követően kórházban találja magát, és kiderül, hogy a családja rejtélyes módon eltűnt. Ha valaki imádja az összeesküvés-elméleteket, az egyenesen lubickolni fog Nolan kálváriájában, hiszen miközben következtetve, nyomok után kutatva és eseményeket rekonstruálva megpróbáljuk összerakni a részleges amnéziától szenvedő Richard múltját, beletenyerelünk egy globális szintű ügyletbe is, amely a digitális utópiával kapcsolatos. Hatalmas dicséret illeti a Daedalic íróit, hiszen a játék thrillerek és sci-fi-filmek elemeit vegyítő története - olykori kiszámíthatósága ellenére is - lebilincselő, felvetései fájóan helyénvalóak, morális kérdései gyomorba vágóak, és jól eltalált karakterein keresztül a társadalmi drámát is kiaknázza. Ebben a világban előfordul, hogy a robotok emberségesebbek az embereknél, utóbbiak pedig szívtelenebbek a gépeknél, miközben az irónia is felüti a fejét (elég csak a robotra gondolni, akit Simonnak hívnak, és máris beugrik, hogy Simon most nem mondja, hanem csinálja).

Itt állok a kapui előtt

Nemcsak a State of Mind atmoszferikus világát és annak érdekes figuráit pingálták fel profi festő módjára a virtuális vászonra, de az ábrázolásmód is olyan, mintha egy művész játszadozott volna el a lehetőségekkel az avantgárd irányzat jegyében: a realisztikus környezet ugyanis alacsony poligonszámú karakterekkel társul, így az emberi vonások is mesterkéltebbé, darabosabbá válnak, ezáltal pedig még jobban felerősítik a játék koncepcióját. Ezzel az eleggyel különösen erős hangulatot tudott teremteni a fejlesztőcsapat (amire még ráerősítenek a korrektül megkomponált, de nem különösebben emlékezetes dallamok is), amelynek keretében Nolannel és más karakterekkel lényegében egy TPS nézetű kalandjátékot kapunk, így aki Deus Ex-szintű lövöldözésre vágyik, annak máshol érdemes kutakodnia. Viszont a játékmenetet színesítő minijátékok legalább nem éreztetik magukat időhúzásnak, sikerült mindegyikbe vinni valami változatosságot. A készítők persze nem egy AAA kategóriás projekt büdzséjével rendelkeztek, mint amilyen a hasonló témájú Detroit: Become Humané volt, tehát abszolút nem meglepő, hogy az alacsonyabb költségvetés tetten érhető néhány sutább animáción, karakterünk frusztráló mozgásán és a minijátékok kidolgozottságán is. Plusz bizonyára a főszereplőt megszólaltató Doug Cockle (Ríviai Geraltként hallhattátok) sem dolgozott ingyen, de a színész minden egyes dollárt megért, mivel érdekesebbé varázsolja Richard eleinte ellenszenves, majd jellemfejlődésen keresztülmenő figuráját, akinek személyiségét a megválasztható dialógusokkal picit mi is formálhatjuk.

Adj erőt, hogy be tudjak lépni!

A State of Mind kényelmes tempóban nyolc-kilenc óra alatt végigjátszható, de nem is a játékidő hosszúsága a legfontosabb szempont, hanem a mondanivaló, amin még napok múlva is kattogni fog az agyunk, önkéntelenül is gyártva az elméleteket - már ha olyan beállítottságú valaki, hogy megrágja magában a magvasabb gondolatokat. A Daedalic fejlesztése sokkal inkább érezteti magát művészeti alkotásnak, mintsem klasszikus értelemben vett videojátéknak, ez pedig nem mindenki ízlésének felel meg, de ha rá tudunk hangolódni a játék atmoszférájára, lassú tempóban haladó cselekményére, és nem rettent el bennünket ijesztő jövőképe, akkor garantáltan emlékezetes, már-már jellemformáló pillanatokban lehet részünk. Ez pedig bőven feledtetni tudja azokat a negatívumokat, amelyeken át kell vergődnünk, hogy hozzáférhessünk a játék kvintesszenciájához.

State of Mind

„Van hitem a magas falak előtt.”
PRO
  • Magával ragadó világ
  • Lebilincselő, fordulatos sztori
  • Találó ábrázolásmód
  • Doug Cockle
Kontra
  • Frusztráló irányítás
  • Egy-két idegesítő minijáték
  • Manuális mentés hiánya
0 mp. múlva automatikusan bezár Tovább az oldalra »

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Ne maradj le a legfontosabb hírekről! Engedélyezd, hogy értesítéseket küldjünk, és cserébe elsőként tudod meg, ha bejelentik a GTA VI-ot vagy a Half-Life 3-at! (Nem spamelünk, becsszó!)