Hirdetés

Superhot teszt - soha többé Call of Duty

|

Egyszerű demónak indult egy versenyen, végül az elmúlt évek egyik leginnovatívabb játéka lett belőle.

Hirdetés

Sokan szajkózzák megállás nélkül, hogy a játékipar kifogyott az új ötletekből, és futószalagon gyártják az egy kaptafára készült játékokat, de a Superhot remek ellenpélda. Az indie fejlesztőcsapat kickstarteres támogatással megvalósított játéka, ha nem is állította a feje tetejére az FPS-piacot, kétségkívül jól mutatja, hogy nem kell sokmilliós büdzsé ahhoz, hogy egy játék odaszögezzen a képernyők elé.

 

Szerelem első látásra

Még el sem kezdődött a lövöldözés, már le voltam nyűgözve. Egy Norton Commandert idéző főmenüben lépkedünk a mappák közt, ahol a beállítások mellett különböző rejtett animációkat, ASCII artokat, sőt, más játékokat is találunk. A viszonylag rövid, de magával ragadó történetet is ezen a felületen tálalja a játék néhány egyszerű szöveges üzenet formájában, az ember pedig alig várja, hogy végre elindíthassa a superhot.exe-t, és elkezdje lekaszabolni az ellenfeleket.

A képlet nagyon egyszerű: az idő csak akkor telik, ha mi magunk is mozgunk, így van időnk minden mozdulatot pontosan kitervelni, hogy a felénk repülő golyókat kikerülve számoljunk le a rosszfiúkkal. Nincs semmilyen zavaró tényező; az ellenfelek rikító pirosak, a használható tárgyak feketék, minden más pedig hófehér, így nem veszünk el a részletekben. Ettől függetlenül a játék sosem laposodik el.

A közel háromórás kampány minden pályája más kihívások elé állít minket, és mivel azonnal meghalunk, a tökéletes kivitelezés nélkülözhetetlen. Van, hogy fegyverrel kezdünk egy üres teremben, vagy egy liftben három pisztolyt szegeznek nekünk. Szerencsére fegyver nélkül sem vagyunk teljesen elveszettek, a rosszfiúkat megütve ugyanis elvehetjük tőlük a stukkert, sőt, meg is dobálhatjuk őket. Az egyes fegyverek eltérő módon viselkednek, így mivel a gépfegyver négy golyót is kilő egymás után, figyelnünk kell arra, hogy ilyenkor tovább tart a felgyorsult állapotban töltött időintervallum.

A pályák végén aztán valós időben visszanézhetjük a legfeljebb 5-6 másodperces küldetéseket, és nem egyszer csak azért játszottam újra egy pályát, hogy makulátlan legyen a kisfilmem. A kampány teljesítésével persze koránt sincs vége a dolognak, hiszen egyrészt ott az Endless Mode, amelyben a végtelen hullámokban özönlő rosszfiúkat kell ripityára zúznunk, illetve a Challenge Mode, itt a már korábban teljesített pályákat játszhatjuk újra valamilyen megkötéssel, mondjuk úgy, hogy csak kardot használhatunk.

 

Eggyé váltam a rendszerrel

Ha az ember több száz órát játszik valamivel, akkor az hatással lesz hétköznapi gondolkodására is. A Superhot esetében ez nálam másfél óra után következett be (bár az igazat megvallva azt hittem, hogy még csak húsz perce játszom). Kiléptem, elolvastam egy bejegyzést, és amint elkezdtem görgetni a böngészőben, az ösztöneim azonnal jelezték, hogy mozgok, tehát most a világ is mozog, veszély van, úgyhogy azonnal álljak meg.

Soha nem éreztem még ehhez hasonlót, és ezzel nem vagyok egyedül: számos játékosnak állt rá rövid idő alatt a gondolkodásmódja ilyen szinten a játékra. Ez az egyedi játékmenet valószínűleg nem fekszik majd mindenkinek, hiszen teljesen más hozzáállást követel meg, mint bármilyen FPS, de ha az ember egyszer ráérez, akkor el sem akarja engedni.

Superhot
"A leginnovatívabb lövölde, amit az elmúlt években láttam."
Ami tetszett
  • zseniális játékmenet
  • izgalmas sztori
  • egyedi ötletek
Ami nem tetszett
  • rövidke
Hirdetés
Hirdetés
0 mp. múlva automatikusan bezár Tovább az oldalra »

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Ne maradj le a legfontosabb hírekről! Engedélyezd az értesítéseket, cserébe elsőként tudod meg, ha bejelentik a Half-Life 3-at! (Nem spamelünk, becsszó!)