Mérhetetlen haraggal töltötte el a szívem a The Crew, de nem azért, mert rossz volt, hanem azért, mert a béta zárása előtt mindössze másfél órával sikerült regisztrálnom, és mire úgy istenigazából belejöttem volna, hirtelen vége is szakadt. A helyzet ugyanakkor az, hogy ha egy buliban csak púpos nők vannak, akkor ők is elkelnek; ugyanez áll a verdás MMO-k világára is, hiszen igencsak csínján porciózzák a kiadók az ilyesfajta szórakozást. A The Crew ráadásul még csak nem is púpos, hanem egészen szemrevaló darab (bár hibái miatt tőlünk mindössze 75 pontot kapott). Ugyanakkor a fejlesztőknek volt egy egész évük arra, hogy fogják a lángvágót, a hegesztőt, és időt, pénzt, energiát nem kímélve elkezdjék farigcsálni a játékot úgy, hogy a Wild Run hozza azt, ami az alapjátékból kimaradt vagy éppen nem volt teljesen hibátlan.
Odanézz!
Amint elindítjuk a DLC-t, azonnal feltűnhet, hogy jelentős változások történtek valahol szívtájékon, így a fizikai alapú renderező pipeline segítségével sokkal több objektum vesz minket körül - legyen szó épületekről, autókról vagy éppen gyalogosokról -, amelyek szoros kölcsönhatásban vannak az őket megvilágító fényforrásokkal. Habár megjelenése még mindig kicsivel a DriveClub, illetve a Forza mögött van, azért elég szépen megközelíti azokét, és ne feledjük, hogy egy olyan nyílt világról van szó, amely hatalmas térképpel rendelkezik (olyannyira, hogy ha egyik partról el szeretnénk jutni a másikra, akkor egy egész tanórányi időn keresztül folyamatosan nyomnunk kell a gázt). Az pedig már csak hab a tortán, hogy a grafikus frissítés bárki számára elérhető, függetlenül attól, hogy megvásárolta-e a Wild Runt vagy csak az alapjátékkal rendelkezik. És ezzel még nincs vége a tűzijátéknak, ugyanis a fejlesztések minden téren tetten érhetők, mi pedig csak örülhetünk, miközben tekergetjük a volánt.
A sivatag közepén
Aki játszott a bétával, teljes mértékben tisztában van azzal, hogy az események egyik tömegközéppontja a The Summit fesztivál, az autózást űző és azt kiszolgáló emberek hatalmas olvasztótégelye. Ez az eszeveszett dzsembori (távol minden területtől) magába gyűjti az összes versenyszámot, ami csak elérhető a játékban. Őrületes fesztivál, amelyen a benzinvérű népek koncentrálódnak, és tudásuk legjavát nyújtva megpróbálnak mindenkinél jobbnak lenni, legyen szó két- vagy négykerekű járművekről. Igen, kétkerekűek; végre megjelentek a motorok, melyeket oly régóta áhítottak oly sokan. Az már más kérdés, hogy a motorozáskor érződik leginkább, hogy komoly áldozatokat kellett hozni a szimuláció oltárán a mosolygós játékosarcokért, de erről majd később, ne kezdjünk el már a cikk első felében mainstream módra fikázni. Sokkal inkább örvendezzünk tovább, hiszen a mocik mellett még másik három érdekességre is futotta a DLC erejéből, ami azt jelenti, hogy kapunk monster truck, drift és dragster kategóriát, melyek teljesen eltérő élményeket nyújtanak.
Nagykeréken szép az élet
Ragadjunk is le kicsit az újdonságoknál, hiszen viszonylag ritka dolog, hogy a vaddisznó kinézetű, hatalmas kerekekkel megáldott monster truck kategóriában indulhatunk. Azért nagy csodákat most se várjon senki, inkább csak móka, semmint a tökéletes modellezés keresése az, ami a Wild Runban vár ránk ezeknél a hatalmas járgányoknál, de erre úgyis hamar rájön mindenki, aki próbálkozik. A dragsterversenyek sem hétköznaposak, és alkalmasint okozhatnak némi nehézséget, de egyébként igen szórakoztatóak, főleg akkor, amikor csak a helyes váltásokra kell figyelni, mert amúgy a sivatagban nem jön szembe semmi a nyílegyenes pályán. A városi gyorsulás már kissé bonyolultabb, hiszen ott az apróbb kanyarok is kibabrálhatnak a játékossal. A drift már sokkal kézzelfoghatóbb, ebben valóban az ügyességünkön múlik, hogy a gáz-fék-kézifék-ellenkormányzás négyesét hogyan használjuk, és mennyire tudunk jó eredményt elérni. Ahogy nemrég említettük már, a motorozás is új elemként került a játékmenetbe, a megfelelő járműkezelés pedig könnyen elsajátítható, ráadásul a játék viszonylag megengedő az elkövetett hibákkal szemben; tehát nem okoz instant hason csúszást egy-két elvétett kanyar vagy rosszul felmért féktáv.
Széles tömegeknek ajánlva
Egy MMO esetében egyáltalán nem mindegy, hogy a felhasználók mely spektrumát lehet megszólítani, hiszen a hosszabb távú életben maradás elengedhetetlen feltétele, hogy a szerverek ne kongjanak az ürességtől, és a lobbyban ne várakozzanak a magányos játékosok hosszú percekig csak azért, mert egyszerűen nincs, aki játsszon. Éppen ezért a fizikát, illetve az irányíthatóságot úgy kell kalibrálni, hogy az a fakezűeknek ugyanúgy megfelelő legyen, mint a vérprofiknak - ebből pedig egyenesen következik az, hogy mindkét tábor kompromisszumokkal kell, hogy szembesüljön. De azonnal ki is emelnénk, hogy a The Crew: Wild Run esetében ez egyáltalán nem zavaró, hiszen az irányítás mindkét stílus (árkád és szimulátor) rajongói számára élvezetes, és ha kicsit keményebbre állítjuk a dolgokat, igencsak oda kell figyelnünk, hogy a kanyarból kifelé mekkora gázt nyomunk, mert hamar pörgés lehet a vége. Ám mivel a szimulátorosságtól messze áll a játék, a korrigálás is könnyen megy, ez pedig azt jelenti, hogy csodás kilinccsel előre kanyarodásokat tudunk bemutatni, ami mindamellett, hogy növeli az önbizalmunkat, jól is néz ki. Jelenleg egyébként úgy tűnik, hogy a DLC által hozott újítások és apróbb-nagyobb csiszolások elnyerték a közönség tetszését, ami nem is csoda, hiszen a térkép hatalmas, korlátozások sehol sincsenek, az új időjárási effektekkel a játék egészen szép lett, a hangok, valamint a járműfelhozatal pedig eddig is rendben voltak.
Apró kis kátyúk
Összességében semmi olyan nincs, amiért tüdőből fújni lehetne a Ubisoft által terjesztett játékra, ugyanakkor mindenképpen el kell mondanunk, hogy a motorok viselkedése a könnyebb vezethetőség érdekében olykor túlmegy azon, amit a játékosok egy része könnyen tolerálhat. Sokszor egészen hihetetlen ütközések után is talpon maradunk, míg máskor egy apróbb padkázástól már fekszünk is, miközben néha olyan a mocik mozgása, mintha nem is erről a világról származnának. Más, túlzottan zavaró dolgot azonban nem tudunk mondani, arról pedig nem a fejlesztők tehetnek, hogy a szervereken szép számmal akadnak favágók, akiket távolról sem a győzelem, sokkal inkább mások játékának a tönkretétele érdekel. Röviden összefoglalva tehát, elmondható, hogy a DLC sokat dob az élményen, és bár különösebb konkurenciája nincs, mégis igyekszik valódi értékeket hozni, ám egy hangyányit még mindig lehetne - és talán fognak is - csiszolni a játékélményen.
