Nyolc hosszú éve már, hogy a The Elder Scrolls szériának otthont adó Tamriel világa szélesre tárta kapuit az MMORPG műfaj rajongóinak tömege előtt. Ennyi idő alatt kényelmesen hozzászoktunk, hogy rendszeresen kapunk a játékot gondozó ZeniMax Online-tól kisebb-nagyobb tartalmi frissítéseket, továbbá minden évben egy méretes kiegészítőt. Ennek, valamint a kezdetben alkalmazott havidíjas rendszer elhagyásának köszönhetően a közelmúltban átlépte a játékosállomány a 18 milliós álomhatárt.
Tamriel legszebb szigetei
A High Isle területe teljesen új, a spin-offokat is beleértve egyetlen korábbi The Elder Scrolls-játékban sem tehettük még be ide a lábunkat. Ez egy a bretonok által uralt semleges szigetcsoport, ahol titkos és nem annyira titkos béketárgyalások folynak. Egy rejtélyes társaság pénzt, paripát és fegyvert nem kímélve igyekszik megakasztani az egyezkedés menetét, a mi feladatunk lesz kideríteni, hogy kinek áll érdekében a pusztító háború folytatása. Meglepő módon a sztori sokkal földhözragadtabb mint a korábbi fejezetekben vezetett cselekmény, ezúttal kivételesen nem a világ megmentése a cél.
Démonhercegek és sárkánynagyurak helyett most a politikai ármánykodások nagymesterei foglalják el a színpadot. Minden bizonnyal lesznek olyan játékosok, akik örömmel veszik a fejlődésnek ezt az irányát, jómagam viszont kicsit untam a cselszövéseket. Pont azért szeretek fantasy szerepjátékokkal foglalkozni, hogy legalább arra a kis időre megszabaduljak a sorsokat befolyásoló politikai machinációktól és következményeiktől.
Kedvezőtlen lapjárás
Nem lehet azzal vádolni a fejlesztőket, hogy túlságosan kísérletező kedvűek lennének, ugyanis lényegében mindegyik kiegészítő ugyanazt a receptet követi. Adott egy többé-kevésbé érdekes sztori, ezt megfejelik még néhány dungeonnel és raiddel, hozzácsapnak pár új harcostársat és lehet tálalni a játékosoknak. Csak az a baj, hogy egy idő után ez a séma unalmassá válik még a legnagyobb rajongók szemében is. Ezért kell valami extra, ami egyedivé varázsolja az adott év expanzióját. Idén a ZeniMax Online ezt a szerepet egy meglehetősen furcsa kocsmai kártyajátékra ruházta, amely segít elütni a szabadidőnket a kikötői lebujokban.
Jómagam viszont azon játékosok közé tartozom, akik kimondottan rühellik a játékon belüli társasjátékokat. Sem a Gwent, sem az Orlog nem tudott lekötni, nem azért kezdek el nyitott világú szerepjátékokkal játszani, hogy aztán egy egy lepukkant italmérésben kártyázzak a helyi menő orkkal. Vannak persze olyanok, akik imádják az ilyen időtöltéseket, a Tales of Tribute pont nekik készült. Egyaránt megmérkőzhetnek gépi és emberi ellenfelekkel, gyűjtögethetik a paklikat heteken keresztül és bezsákolhatják a nyereményként kapott kozmetikai cuccokat és nyersanyagokat.
Egynapos vakáció
Az öregedő grafikus motorból a fejlesztők az utolsó utáni morzsákat is kisajtolják, ennek köszönhetően a High Isle teljesen rendben van látvány tekintetében, de azért érződik, hogy egyre nehezebben tud lépést tartani a modern alapokra épített játékokkal. Nagyobb baj szerintem, hogy miközben a fejlesztők egy interjúban 15 órára saccolták a végigjátszást, ez a valóságban barokkos túlzásnak bizonyult.
Persze van, aki már 5 óra alatt keresztülnyargalt a kampányon, a többségnek átlagosan ennek a duplája, vagyis 10 óra kell majd ahhoz, hogy a végére járjon a High Isle legtöbb talányának és végezzen az aktuális főellenséggel. Ennyi tartalomért még úgy is túl soknak fogunk érezni 40 eurót, ha történetesen beleszerelmesedünk a Tales of Tribute-ba. Éppen ezért azt tanácsolnám, hogy ne siessétek el a vásárlást, várjatok egy kicsit, amíg lejjebb megy az ára, hiszen új kaszt nincs, a High Isle története pedig nem megy sehova, később is felgöngyölíthetitek.
