The Golden Compass

Annak idején imádtam az első MDK-t, később a Messiah-t is - leginkább az akkoriban újszerűnek számító ötletei és hangulata miatt - úgyhogy tűkön ülve vártam a Shiny-féle Matrixokat is. Sajnos az Enter the Matrix korántsem sikerült olyan jól, mint amire számítottunk és a Matrix: Path of Neo pedig még inkább rontotta a Shiny renoméját. Szentül meg is voltam győződve róla, hogy Shiny igazából már el is tűnt a fejlesztők palettájáról, amikor meghallottam, hogy a Golden Compass-ból játékot készítenek. Bár a filmekből összedobott játékok általában kudarcot vallanak, így nem is igazán számítottam korszakalkotó programra - különösen a Shiny utóbbi termésének tükrében. Azonban amikor megláttam, hogy a Goldent Compass-t mennyire lehúzták a nemzetközi kritikák, az már szemöldökráncolásra késztetett: mindenhol 35%-okat és 3/10-eket láttam a gamerankingson (sőt egy helyen 5, azaz öt százalékot kapott a cucc...). Csakugyan ENNYIRE rossz lenne ez a játék? Miután a húgommal végignyomtuk a Guitar Hero III-at karácsony tájékán, így kíváncsiságtól vezérelve belenéztünk abba a játékba, amelyet a kritikák a világ egyik legnagyobb szemeteként jellemeztek...

Harry Potter wannabe?

Mielőtt a játék részleteibe bocsátkoznék, pár mondatban érdemes egy kicsit a regénnyel, illetve a belőle készült filmmel is foglalkozni. Az Arany iránytű Philip Pullman brit író regénytrilógiájának első kötete. Eredeti címe Az északi fény volt, és 1995-ben jelent meg először. A regény igencsak komplex és érdekes fantasy világot tálal elénk, amelyet sokan a Harry Potter univerzum konkurenciájának is tekintenek. A hasonlóság nem csak a választott műfaj (fantasy regény fiatalabbaknak) területén érhető tetten, hanem J.K. Rowling regényeihez hasonlóan ezeket a regényeket is istentelennek titulálta a katolikus egyház, olyannyira, hogy a belőle készült filmet a Katolikus Liga megpróbálta bojkottálni tavaly decemberben.
Igazából nem lehet pontosan tudni, hogy ez is közrejátszott-e a Daniel Craig és Nicole Kidman főszereplésével készült film halovány fogadtatásában, de az biztos, hogy az Arany iránytű nem szerepelt túl jól a moziban.

„Vágjunk bele!"
A film legnagyobb hibája sokak szerint az volt, hogy rengeteg részt (összesen 45 percet) vágott ki belőle a New Line Cinema csak azért, hogy sok kis lurkó - szerintük - meg tudja emészteni a történetet, és ne unatkozzon egy pillanatra sem. Bizonyos tekintetben pontosan ezt mondhatjuk el sajnos a játékról is: olyan szinten összevissza vágták szét benne a sztorit, hogy azok számára, akik nem látták a filmet, vagy nem olvasták a könyvet, teljesen értelmetlen és kaotikus. Akik ebben a cipőben járnak, azok eleve nem nagyon vágják majd, hogy kicsoda is a főszereplő, minek lovagol eleinte egy nagydarab medve hátán, aztán pedig miért ugrándozik a Jordan kollégium tetején, illetve hogyan lesz Nicole Kidman asszisztense, később mit keres a cigányok hajóján, amellyel az Északi-sarkra hajóznak.
Nem igazán derül ki az sem, hogy a „démonok" pontosan kicsodák és mit keresnek ebben a világban. Az eredeti sztori szerint ebben az univerzumban mindenkinek megvan a saját kis „daemona" (az eredeti angol kifejezéssel), aki mágikusan kötÅ‘dik az illetÅ‘höz. A démonok különbözÅ‘ állatfajtaként jelennek meg az emberek mellett, és a fÅ‘szereplÅ‘ kislány, Lyra esetében ez azt is jelenti, hogy át tudjuk változtatni bármikor az éppen szükséges formába.
Pant, Lyre démonját eleinte vadászmenyét, aztán lajhármedve, később sólyom, végül vadmacskaformába tudjuk bármikor átalakítani, és erre a játék során állandóan szükség is lesz. A menyét például bármikor át tudja kutatni környezetünket. A lajhárral sem lustálkodni fogunk, hanem ide-oda lendülhetünk, a sólyommal nagy távolságokat tudunk átvitorlázni, a vadmacskával pedig vertikális felületeken tudunk mászkálni, illetve villámgyorsan vágtathatunk. Ezekre a képességekre a játék során egyre többször lesz szükségünk, és eleinte nagyon feldobják a Golden Compass játékmenetét, amely később sajnos egyre monotonabbá és unalmasabbá válik.

Bikaviadal torreádor és bika nélkül
A Golden Compass alapvetően egy akció-kalandjáték, és a Shiny-nek ki kellett találnia valamilyen olyan megoldást, amellyel egyaránt hűek tudnak maradni az eredeti matériához, de számunkra is élvezhető módon adaptálják. Mivel Lyra egy kislány, ezért nem fog lövöldözni, mint Lara Croft, verekedni, mint Indiana Jones, és Harry Potterrel ellentétben még varázsolni sem tud. Éppen ezért a shiny-sok egyfajta kikerülős minijátékot eszeltek ki, amelyik leginkább a bikaviadalokra hasonlít. Amikor szemben állunk az ellenséggel, Lyrának mindig a megfelelő pillanatban kell félreugrania, így folyamatosan sebezve ellenségét, ahogy az nekiütközik valamilyen felületnek. Nyilvánvalóan az volt ezzel a fejlesztők célja, hogy fiatalabbak számára ne legyen olyan erőszakos a játék, de őszintén szólva, egész üdítő változatosságnak is találtam a kilencvenötödik verekedős Tomb Raider-klón helyett.
Amikor pedig nem egyedül a kislánnyal, illetve kis házi démonával vagyunk, akkor egy hatalmas intelligens medve hátán kell lovagolnunk (illetve „medvegelnünk"). A játék eleje is így kezdÅ‘dik, és igazából ez a rész az egész Golden Compass legprimitívebben kidolgozott része - olyannyira, hogy sokan szerintem itt fognak elvérezni, és azonnal lepucolják a merevlemezükrÅ‘l a program írmagját is, hacsak nem lendülnek át ezen a rettenetesen buta bevezetÅ‘ részen.
A játék során később verekednünk is kell a medvével, ez már egy fokkal elviselhetőbb, de összességében a medvés részek eléggé kiábrándítók.

Nem egy tetris, de elviselhető
Az akciórészek mellett Lyrával idÅ‘nként beszélgetnünk is kell valamilyen fontosabb karakterrel. A legtöbbször át kell vágnunk Å‘ket valamilyen mesével, hazugsággal, úgyhogy amennyire sikerült a Shiny-nak kikerülnie, hogy véres, illetve erÅ‘szakos legyen a játéka, olyannyira érdekes problémákat vethet fel: vajon a szülÅ‘k mennyire örülnek neki, hogy csemetéjük olyan játékkal játszik, amelyben a fÅ‘szereplÅ‘ kislány állandóan hazudik... (No persze a „jó ügy érdekében"!)
A párbeszédeket mindenesetre nem a kalandjátékokban vagy RPG-kben megszokott módon választhatjuk ki, hanem különböző ügyességi minijátékokban kell helytállnunk, amelyek során golyókat kell elkapnunk vagy kikerülnünk. Eleinte ezek viszonylag érdekesnek, illetve jópofának tűnnek, de sokadikra már borzasztóan monoton, unalmas és fárasztó minden egyes beszélgetésnél ezekkel szenvedni.
Ennél sokkal érdekesebb az alethiometer kezelése, amellyel a játék során talált szimbólumokat használhatjuk fel arra, hogy az arany iránytűvel különböző kérdésekre választ találjunk.

Nem minden arany, ami iránytű
Hogy az online kritikákat megcáfoljam: korántsem annyira penetránsan bűnrossz a játék, mint amennyire nagy slunggal lehúzta szinte az összes gamer honlap, mintha minden idők egyik leggagyibb programjáról lenne szó. Kétségtelenül a Shiny játékok közül ez az egyik leggyengébb, ami számomra valahol egyébként igen szomorú. Viszont ha láttad a filmet vagy olvastad a könyveket, akkor egy időként egész szórakoztató, viszonylag élvezhető akció-kaland programot kapsz vele, amely egy fokkal jobb a hasonló stílusú Da Vinci Code-dal összehasonlítva.
A Shiny pedig egyetlenegy játékkal tudna „vezekelni" a rengeteg csalódás után: egy kiváló MDK 3-mal szerintem el tudnák érni, hogy elfelejtsük az eltelt nyolc évet...