Hirdetés

The Witcher 3: Blood and Wine teszt - minden jó, ha jó a vége

|

Nathan Drake után egy újabb meghatározó karaktertől vehetnek búcsút a rajongók.

Hirdetés

Ríviai Geralt még egy utolsó alkalommal felölti a bőrpáncélt, megélezi acélból és ezüstből kovácsolt kardjait, felhörpint egy ütős főzetet, majd Keszeg nyergébe pattanva maga mögött hagyja Nilfgaard és az északi királyságok háborúját, mert levelet kapott, lájf.

A feladó Anna Henrietta, Emhyr var Emreis császár unokahúga, Toussaint (ejtsd elnyújtott a-val: tuszan) hercegnője, aki fejedelmi jutalmat ígér hősünknek, amennyiben hajlandó a segítségére sietni. A hercegség fővárosát, Beauclairt egy különösen kegyetlen sorozatgyilkos fenevad tartja rettegésben, amely sorra szedi áldozatait a legkiválóbb lovagok közül.

Látszólag egyértelmű a helyzet, Geralt hamar az elkövető nyomára akad, s mikor azt hinnénk, hogy már bámulhatjuk is a vége főcímet, újfent szembesülünk a CD Projekt RED zsenialitásával. Ezek a srácok a legjelentéktelenebb mellékküldetéssel is képesek volnának meglepetést okozni, ha nem tudnánk előre, hogy mindegyik történetbe belecsempésznek egy fordulatot vagy többet. Természetesen a Blood and Wine központi szála sem jelent kivételt, jó néhány órát rá kell szánnunk, ha fel kívánjuk göngyölíteni, ráadásul ahogy közeledünk a végjáték felé, úgy gyarapodik az elágazások száma, vagyis többféle lehetséges befejezésnek lehetünk tanúi, sőt döntéseink következtében más és más kihívással kell megbirkóznunk.

Bőven jut bennük hely érzelmeknek és drámának is, de ugyanez érvényes a másodlagos küldetésekre is. Némelyiknek pár perc alatt a végére járunk, de akad olyan is, amelyikkel hosszan elbíbelődünk, mivel egymásra épülő események láncolatából áll össze. A hősszerelmes lovag, a kanalakat gyűjtő rémség, a síron túl is veszekedő házaspár vagy épp a természetbúvár története mind-mind különleges a maga nemében. Tény, hogy a Witcher világa eredendően komor, jellemzően rossz dolgok történnek azokkal is, akik nem szolgáltak rá, ám az írók épp elegendő humort csempésznek a játékba ahhoz, hogy ne essünk letargiába. Sőt, olykor a gonosz is elnyeri méltó büntetését. A Blood and Wine-ban jól érzékelhető egyensúlyra törekszik a kozmikus karma, ami a kiegészítő könnyedebb hangvételével együtt egy picivel rózsásabb képet fest a világról, és reményt ébreszt Geralt szívében, hogy talán többről is szólhat az élete, mint a witcherek útjáról.

Vérrel, borral folyó Kánaán

Kétség nem fér hozzá, hogy lépéselőnyt élvez másokkal szemben minden játékos, aki otthonosan mozog az Andrzej Sapkowski teremtette univerzumban. Könnyedén el tudják helyezni a sakktáblán azokat a szereplőket, akik ilyen-olyan formában felbukkantak már valamelyik regényben vagy novellában, netalán egy korábbi játékban. Ilyen például Emiel Regis Rohellec Terzieff-Godfroy (vagy szimplán Regis), a vámpír, akit Dandelion egy alkalommal megemlített Shani partiján még az első részben. Egészen különleges figura; hosszú életének köszönhetően sajátos nézőpontból szemléli a közönséges halandókat és az ő apró-cseprő ügyeiket, mint az Geralttal folytatott hosszas diskurzusaiból kiderül. Értelemszerűen a nagyobb jelentőséggel bíró karakterek kidolgozására több figyelmet fordítottak, legyen szó külsejükről vagy jellemükről.

Érdemes megjegyezni, hogy a szexizmus vádjával illetett CD Projekt RED kimondottan erős női szereplőkkel népesítette be Toussaint-t. Kicsit olybá tűnik, mintha Anita Sarkeesian-kompatibilisre tervezték volna a kiegészítőt, mert legtöbbjük nem épp megmentésre váró áldozat, épp ellenkezőleg. Úgy járatják a bolondját a férfiakkal, hogy attól minden valódi és álfeminista örömkönnyekben tör ki. Ármánnyal, furfanggal, bűbájjal, méreggel, vassal vagy ököllel, de elveszik, amit akarnak, függetlenül attól, hogy hatalom, vagyon, hírnév vagy egy szerető ölelése vágyaik netovábbja. Olyanok, mint a kalandjainknak otthont adó hercegség maga. Toussaint azt akarja, hogy beleszeressünk, mi pedig képtelenek leszünk ellenállni csáberejének. Napsütötte lankáin gondosan megművelt szőlőültetvények húzódnak, míg csak a szem ellát. Takaros falvak, pazar főúri birtokok és a régmúlt dicsőségéről regélő elf romok pettyezik a smaragdzöld tájat. Térülünk-fordulunk egyet, és már el is repült 20-25 óra.

Mások egy teljes áron vesztegetett játékba sem képesek ennyi tartalmat belezsúfolni. Terjedelme és az új régió okán akár folytatásnak is tekinthetnénk, ha nem hozna feltűnően kevés játékmechanikai változást az életünkbe. Egy meghatározott küldetést teljesítve megnyílik az út a mutagének irányított mutációja előtt, amelynek révén hozzájutunk négy további képességslothoz és több hasznos bónuszhoz, bár utóbbiak közül egyszerre csupán egy lehet aktív. Továbbá végre elverhetjük gwenten nyert pénzünket saját kis gazdaságunk felvirágoztatására, valamint nagymester fokozatú, méregdrága witcher-felszerelésekre.

Mindenkinek jár

Mielőtt kortesbeszédet tartanék a Blood and Wine mellett, érdemes néhány gondolat erejéig elidőzni a kérdésen, mit is adtak nekünk a rómaiak. Például bort, utakat, de mindenekelőtt a patchek intézményét, amelyekkel helyre lehet pofozni egy rossz játékot, vagy még nagyszerűbbé lehet varázsolni egy kiválót (az érettségin azért ne ezt a választ adjátok). A kiegészítő érkezésének megágyazó 1.20-as frissítés kijavított számos apróbb hibát, de ennél nagyobb jelentőséggel bír, hogy a térképtől a tárgylistáig gondosan átszabta a kezelőfelületet. A Keszeg nyeregtáskájában cipelt holmik kategóriáinak további bontása révén hamarabb megtaláljuk, amit keresünk, és a javított navigációnak hála már egy fokkal kisebb kínt okoz, ha egér és billentyűzet helyett kontrollert veszünk a kezünkbe. De hasonlóképpen hála melengeti szívem tájékát, amiért a kovácsnál nem kell váltogatnunk a vásárlás és a tárgykészítés ablakai között. Ha ugyanis kinéztük, hogy mit szeretnénk elkészíttetni a szakival, de hiányzik valamelyik hozzávaló, az üzletet a craft-felületen is nyélbe üthetjük. Látszik, hogy a felhasználói élmény javítása lebegett a készítők szemei előtt. A tapasz áldásos hatásait természetesen mindenki élvezheti; szépen is néznénk ki, ha a kiegészítő megvásárlásához kötötte volna a CD Projekt.

Viszlát 2077-ben!

A Blood and Wine minőségi kiegészítő, amely képes küldetést szőni a bürokrácia útvesztői és a legismertebb mesefigurák köré. A széria talán legjobban megírt szereplőjét ismerteti meg a játékosokkal Regis személyében, továbbá piszkosul kemény bossharcok révén igyekszik emlékezetessé tenni toussaint-i tartózkodásunkat. És hogy mi lesz Geralttal? Nos, ő legszívesebben hazamenne. Ha találkozunk is vele még a jövőben, arra nem az elkövetkező két-három évben kerül sor, mert a CD Projekt RED belefogott egy még ambiciózusabb projektbe, a Deus Ex babérjaira törő Cyberpunk 2077-be.

The Witcher 3: Blood and Wine
Testes és karakteres, akár egy finom bor.
Ami tetszett
  • méltó lezárása Geralt kalandjainak
  • a lélegzetelállító Toussaint
  • emlékezetes küldetések és karakterek
Ami nem tetszett
  • kevés játékmechanikai újdonság
  • elfuserált romantikus szál
Hirdetés
Hirdetés
0 mp. múlva automatikusan bezár Tovább az oldalra »

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Ne maradj le a legfontosabb hírekről! Engedélyezd az értesítéseket, cserébe elsőként tudod meg, ha bejelentik a Half-Life 3-at! (Nem spamelünk, becsszó!)