Hirdetés

Kis stúdiók, nagy lehetőségek - top 10 legjobban várt indie játék

|

A független fejlesztők minden évben lenyűgöznek minket valami formabontó ötlettel. Ez idén sem lesz másképp; a legérdekesebb indie játékokat most egy tízes listába gyűjtöttük össze.

Hirdetés

A PlayStation 4 és Xbox One megjelenése után mind a Sony, mind a Microsoft teljes támogatásáról biztosította a független fejlesztőket, és mint azt tavaly is láthattuk, nem a levegőbe beszélnek. Nemcsak a publikálási folyamatot könnyítették meg, a fejlesztői eszközök kezelhetőségén is sokat javítottak, és az sem elhanyagolható, hogy az indie-k minden nagyobb előadás során ha külön szegmenst nem is, egy trailer keretében valamennyi figyelmet azért mindig kapnak.

A legjobbakat persze folyamatosan tolják előre, a fejlesztőcsapatok képviselőinek megadják a lehetőséget, hogy pár percben ők maguk mutassák be az adott játékot a gamescom, az E3, és megannyi nagyvolumenű kiállítás közönségének. Sosem volt még ennyi lehetőség az indie-knek a kitörésre, és nekünk sem volt egyszerű dolgunk a rengeteg idén érkező cím közül tízet kiemelni; egy hosszabb listán például a Rime, a Firewatch, a Below, a Massive Chalice, a Shelter 2, a Hyper Light Drifter, a Viscera Cleanup Detail, a The Tomorrow Children, a The Long Dark és a Superhot is szerepelnének, és ez még messze nem a vége. Sok mérlegelés után végül sikerült szűrnünk; íme az a tíz indie játék, amit mi a legjobban várunk idén.

Hotline Miami 2: Wrong Number (Megjelenés: 2015. első negyedéve. Platformok: PC, Mac, Linux, PlayStation 3, PlayStation 4, PlayStation Vita)

Az első Hotline Miami amilyen egyszerűnek tűnt elsőre, olyannyira volt kemény. A Dennation Games játékában a komplett orosz maffiát kellett kiírtanunk, mert valaki erre utasító üzeneteket hagyott főhősünk üzenetrögzítőjén. Mivel a hangulatos felülnézetes mészárlással rengeteg rajongót szereztek, a Hotline Miami 2-vel még egyszer, utoljára megpróbálják, csak sokkal több (tizenhárom) játszható, egyedi képességekkel és történettel rendelkező karakterrel, és egy pályaszerkesztővel. A sztori egyszerre ismerteti velünk a Hotline Miami előzményeit és az utána következő eseményeket. Mivel alapjaiban az első részre épül, rosszabb biztosan nem lesz.

Inside (Megjelenés: 2015. eleje. Platformok: Xbox One, Xbox 360(?))

Annak ellenére, hogy gyakorlatilag semmit nem tudunk róla, rettentő izgatottan várjuk a LIMBO fejlesztőinek újdonságát, ami hangulatában a Playdead mára szinte minden platformon elérhető sikerjátékát idézi. Az Inside-ba nem kevertek sokkal több színt, mint anno a Limbóba, de a szürkeárnyalatos erdőt elhagyva most városi területeken mászkálhatunk egy pirospólós fiúval, a videó alapján egy utópisztikus, kegyetlen, szigorú rendszer uralta világban. Tudjuk, hogy a Playdead ebben a szótlan történetmesélésben jó, úgyhogy abszolút bízunk bennük. A megjelenésről egyelőre annyit tudni, hogy eleinte Xbox-exkluzív lesz, és Xbox One-ra biztos jön, de a 360-as változat létezése még kérdéses.

Ori and the Blind Forest (Megjelenés: 2015. március 11. Platformok: PC, Xbox One, később Xbox 360)

Szintén gyönyörű, szintén a Microsoft támogatja, és szintén izgalommal tölt el minket az Ori and the Blind Forest nevű platformer, melyben Orit irányítjuk, akit egy nagy erdőlakó lény fogadott örökbe és nevelt fel. Az animékre és a Studio Ghibli munkáira egyaránt emlékeztető cím megnyugtató látványvilágával segít esténként ellazulni, és a készítők elmondása szerint egyben egy „köszönőlevél” a Rayman és Metroid szériáknak. További érdekesség, hogy nem szintekből áll, hanem az egész egy összefüggő pálya, töltőképernyők és egyéb, a játékot megszakító elemek nélkül.

Everybody's Gone to the Rapture (Megjelenés: 2015. Platformok: PlayStation 4)

A fejlesztők nem szeretik indie-nek nevezni, de valójában az Everybody's Gone to the Rapture is egy indie cím. A Dear Esthert is készítő The Chinese Room (és az SCE Santa Monica) új projektje az említett játék szellemi utódja, a „kicsit” keményebb Amnesia: A Machine for Pigs (avagy a 2015/01-es GameStar magazin egyik teljes játéka) befejezése után egy nyugodtabb hangvételű alkotást igyekeznek összeállítani. A Rapture-ben hat különböző embert irányítunk hat összefüggő helyszínen, a világvégét követő órákban. Egyáltalán nincs megszabva, hogy mit kell csinálnunk, arra mehetünk, amerre jónak látjuk, de minden döntésnek hatása van az események alakulására. A felfedezős játékok általában működnek, és ez a koncepció is ígéretes.

No Man's Sky (Megjelenés: 2015. Platformok: PlayStation 4, később PC)

Vitathatatlanul az egyik legjobban várt független játék a Hello Games-féle No Man's Sky. Sokáig ködös volt, hogy a Joe Danger játékokkal ismertté vált csapat újdonsága miről szól, de mostanra nagyjából összállt a kép: adott egy hatalmas, tényleg elképzelhetetlen méretű galaxis, melynek egy nagyon távoli pontjában kezdünk, és onnan kell a középpont felé haladnunk, miközben hajónkat fejleszgetjük, gyűjtögetünk, harcolunk, szállunk bolygóról bolygóra. Ezen planéták mindegyike véletlenszerűen generált, még maguk a fejlesztők sem tudják, hogy a többmillió égitest pontosan mit rejt, és jó esély van arra, hogy ha felfedezünk egy bolygót, mi leszünk az elsők, akik megvetik ott a lábukat. Más játékosokkal persze találkozni fogunk, hiszen mindenki ugyanabban a galaxisban utazik, de hasonlóan a Journey-hez, az idegen űrhajókról nem tudjuk, hogy csak napi rutinjukat végzik, és A-ból B-be szállítanak valamit, vagy egy élő személy irányítja őket. Nagyon izgalmas, nagyon várjuk.

The Witness (Megjelenés: 2015. Platformok: PC, PlayStation 4, iOS)

A Braid tervezője, Jonathan Blow már jópár éve belekezdett a The Witness fejlesztésébe, de nagyon ritkán hallunk vele kapcsolatban bármi újat. A decemberi PlayStation Experience-en viszont újra feltűnt, és épp január végén jelentették be, hogy a projekt mérföldkőhöz érkezett, a játékban szereplő fejtörők (szám szerint 677) véglegesek, most már csak minden mással kell végezni, értve ezalatt a sztori, a világ, a menürendszer kidolgozását; azért még messze járunk a megjelenéstől. Mindenesetre ha eljön, egy olyan világot járhatunk be, ahol csak és kizárólag annyi a feladat, hogy a tíz különálló területen elég fejtőrőt megoldva végül eljussunk a szigeten lévő hegy belsejébe, ami mintegy a végső cél szimbóluma. Igazából a hegy kinyitásához a tízből elég hét szektort teljesíteni, akkor már végig tudjuk vinni a játékot. Az igazi élvezetet nem egyszerűen a fejtörők megoldása adja, hanem az, amikor összeáll a kép, hogy tulajdonképpen mi is a mondanivalójuk, miért csináljuk ezt az egészet. A The Witnessben is több rejlik, mint amit a felszín mutat.

Volume (Megjelenés: 2015. Platformok: PC, Mac, PlayStation 4, PlayStation Vita)

Mike Bithell neve szintén ismerősen csenghet, hozzá fűződik ugyanis a díjnyertes Thomas Was Alone. Új játéka teljesen más, Robin Hood legendáját dolgozza fel egyedi módon. A Volume-ban egy kémet irányítunk, aki egy szupertitkos katonai kísérleti eszköz birtokában képes betöréseket szimulálni. A szimuláció részeként kell lopakodva teljesítenünk virtuális bűncselekményeket, ügyesen cselezgetve a különböző viselkedésű őröket, akiket hatástalanítani ugyan nem tudunk, a figyelmüket elterelni viszont számos eszközzel lehetséges. Egy kicsit Metal Gear Solid-jellegű, de lényegesen egyszerűbb.

I am Bread (Megjelenés: 2015. Platformok: PC, Mac, iOS)

Az idióta szimulátorokat már egy kicsit kezdjük unni, de szerencsére az I am Bread nincs a Grass Simulator és társai szintjén. A Bossa Studios már a Surgeon Simulatorral is jól tudta, mit csinál, és a kenyérszelet-szimulátor sem lesz kevésbé átgondolt és kidolgozott. Az alap felvetés az, hogy egy kenyeret irányítva kell eljutnunk a pirítóig különböző kalandok közepette, de nehézséget jelent a Bossa védjegyévé váló (azért ezen két játékon kívül mást is csináltak) összetett irányítás, ami miatt a stúdió előző játékában is párszor beleejtettünk nem odavaló dolgokat páciensünk mellüregébe. Minden a koordináción múlik. Az I am Breadben több van, mint elsőre gondolnátok, de azért mélyenszántó gondolatokat ne keressetek.

WiLD (Megjelenés: 2015. Platformok: PlayStation 4)

A szimulátorok mellett a túlélőjátékok is hódítanak, és szerencsére még ebben a témában is van lehetőség. Nem csak zombiapokalipszisben lehet küzdeni az életbenmaradásért, a Rayman és Beyond Good & Evil játékok atyja, Michel Ancel például a kőkorszakba utaztat minket. A Wild Sheep nevű formáció készítette PS4-exkluzív WiLD-ban egy Európa méretű, folyton változó világban (ezalatt főleg az időjárás és az évszakok változását kell érteni) bújhatunk számos élőlény bőrébe, köztük farkasokéba, lovakéba, bárányokéba, és emberekébe. Nincs konkrét cél, azt csinálunk, amit akarunk, aztán meglátjuk, megunjuk-e valaha.

Cuphead (Megjelenés: 2015. Platformok: PC, Xbox One)

A Cupheadet bemutatásakor nehéz volt elhinni, nem vártuk, hogy bárkit az 1930-as évek rajzfimjei inspirálnak arra, hogy azokhoz hasonló megjelenítéssel egy eredeti ötletre építse játékát. Pedig a Studio MDHR-rel ez pont így történt; vették az akkori rajzfilmek stílusjegyeit, majd létrehozták Cuphead figuráját, akinek a feje egy csésze. Szívószállal. Cuphead fogadást köt az ördöggel, amit elveszít, adósságát pedig csak úgy törlesztheti, ha legyűr egy sor bosst. Az oldalnézetes shooter abszolút ezekre épül, és akár ketten is játszhatjuk, ha egyedül esetleg túl nehéz lenne.

 

Ez volt tehát tíz független fejlesztésű játék az általunk legizgalmasabbnak tartottak közül. Ne legyetek restek bővíteni a listát kommentben, mondjátok el, nektek mely indie játékok koncepciója imponál a leginkább. További toplistáinkat ezen az aloldalon olvashatjátok.

Hirdetés
Hirdetés
0 mp. múlva automatikusan bezár Tovább az oldalra »

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Ne maradj le a legfontosabb hírekről! Engedélyezd az értesítéseket, cserébe elsőként tudod meg, ha bejelentik a Half-Life 3-at! (Nem spamelünk, becsszó!)