Welcome to the Future! Wel-come to the Fuuuuuuuuuuture. Future. Future. Ez a bicskanyitogatóan fülbemászó dal megy a fejemben megközelítőleg egy hete. A Trials Fusion minden porcikájában addiktív. És egészen addig nincs is ezzel semmi baj, amíg az ember időmilliomos, vagy végtelenül megértőek a főnökei, esetleg – rácáfolva szüleire – abból él, hogy videojátékokkal foglalkozik. Pár hónappal ezelőtt meghívást kaptam Helsinkibe a Trials Fusion preview rendezvényére, ahol először mutatták be a RedLinx játékát a sajtónak. Megvan a Trials sorozat? Nincs? Akkor hadd meséljek valamit.
A robogótól a crossmotorig
A sorozattal először 2000-ben találkozhattunk, amikor is a RedLinx akkor még maroknyi csapata flashjátékként fellőtte egy finn kommunikációs cég honlapjára. Az első Trials egy pixelbe öntött fájdalom volt, egyszerre szórakoztató és idegesítő – amikor már éppen feladnád, pontosan annyi sikerélményt ad, hogy még beletegyél egy órácskát. A finn cég 2003-ban megkereste a fejlesztőket, és elmondta nekik, hogy a világ minden tájáról milliók landoltak azon a honlapon, amiből igazából egy szót sem értettek, csak hogy játszhassanak a Trialsszal. A RedLinx számításai szerint összesen harmincmillió ember. Aha, siker.
A RedLinx ezek után pár folytatással ünnepelt, de egészen 2007-ig leginkább mobiljátékokra koncentráltak, majd 2009-ben a Trials HD meghozta számukra az igazi áttörést. A játék ekkor nyitott az Xbox Live Arcade-en, ahol alig egy év alatt eladtak belőle egymillió példányt. Három évvel később jött a Trials Evolution, ami szintén hatalmas siker volt, 2012-ben megdöntötte minden idők legjobban fogyó letölthető játékának rekordját, és Kacival együtt egy életre megutáltatta velünk a skillgame-eket. Azóta a Minecraft ezt a címet elvette tőle, de most a Ubisofttal és több mint száz játékkal a háta mögött a RedLinx újra itt van, hogy bizonyítson.
A jövő
A Trials Fusion ugyanazokra a betonkemény alapokra épít, mint a széria korábbi epizódjai. A könyörtelen, fizikaalapú játékmenet, amit a rengeteg koppintási kísérlet ellenére továbbra is csak nekik sikerült tökéletesen belőniük. Az egyszerű, de kihívást jelentő irányítás és a remek pályadizájn a Fusionben is visszatérnek, de a finn fejlesztők most ennél sokkal többet is adnak. Amióta a Ubisoft felkarolta a RedLynx stúdióját, a srácoknak lehetőségük nyílt más fejlesztőkkel együtt dolgozni, ami természetesen a játékon is látszik. Több csapat is be-bedolgozgatott a játékba, és segítették őket, akiknek a multiplatform fejlesztés és a marketinges hajtépés is újdonságnak számít.
A látványvilág is megváltozott, végre magunk mögött hagyhatjuk a poros raktárépületeket és a hegyes-völgyes pályákat, és az új konzolgenerációhoz tökéletesen illő jövőbe költözünk. A futurisztikus világban letisztult sci-fi-szerű környezetben hajtjuk előre a motorbiciklit, ahova a dizájnerek a hatvanas éves összes neonját beerőszakolták. A pályák kialakítása még mindig zseniális, a 2D-s játéknak adnak egy kis mélységet, és az utolsó pillanatban a helyére pottyanó elemek és átverős megoldások miatt mindig okoznak némi meglepetést.
Az előző részből visszaköszön a hatalmas sikernek örvendő pályakészítő is, amivel az Evolutionben több mint 200 ezer tracket csináltak a játékosok. Ez a móka viszont nem való mindenkinek, mert a legkevésbé sem felhasználóbarát. Azok számára, akik szeretnek vele bíbelődni, biztosan remek szórakozás lesz, viszont az egyszeri játékos nem fog YouTube-videókat nézegetni azért, hogy izzadságos munkával összerakjon magának egy saját mapet.
Könnyek és örömkönnyek
Igazából erről szól a Trials Fusion. A siker továbbra is attól függ, hogy milyen ügyesen abajgatjuk előre a motorunkat az egyre nehezedő pályákon, és annak ellenére, hogy az irányítás meglehetősen egyszerű, a feladat nem az. A karrier módban fokozatosan haladunk előre az egyre nagyobb kihívást jelentő pályák felé, miközben egyre agilisebb járműveket oldunk fel. Ez így elméletben egyszerűnek hangzik, de a legtöbbet használt gomb továbbra is a „retry” marad, amivel egy pillanat alatt visszarepülhetünk a legutolsó ellenőrzőponthoz. Vagy a pálya elejére, ha azzal az elfajzott ötlettel mentünk neki a Fusionnek, hogy minden pályán tökéletesen szeretnénk végigmenni. Ez már a hard mapeknél is merész vállalás, az extreme-eknél pedig maga a digitális öngyilkosság.
A RedLinx is tudja, hogy a Trials egy idő után repetitívvé – és mérhetetlenül idegesítővé – válhat, ezért az aranymedálokért történő grindolást meg-megszakíthatjuk vicces skillgame-ekkel, rejtett feladatokkal és extra kihívásokkal. Egyes pályáknak akár két-három változata is lehet; van, amikor visszafele kell mennünk ugyanazon a tracken, esetleg fejjel lefelé, de találkoztam olyannal is, ahol a levegőben irányítva kellett átrepülni tüzes karikákon.
A pingvin és a trükkök
Miért pont a pingvin? Ez a kérdés motoszkált a fejemben, amikor a pályákon elrejtett kihívásokat csinálgattam, és negyedszerre futottam bele valamilyen pingvinnel kapcsolatos easter eggbe. Amikor rákérdeztem minderre a fejlesztőknél, akkor egy laza „Miért ne?” volt a válasz, és igazából ennél több magyarázat nem is kell. Figyeljétek majd a frakkos kis madarakat. A másik üdítő újdonság a trükkök bevezetése volt. Korábban csak előre és hátra szaltókkal dobhattuk fel a játékot, de most FMX módban a jobb gombával különböző trükköket csinálhatunk motorosunkkal. Ez is a Trials könyörtelen fizikáján alapszik, ezért nem különösebben könnyű, de hamar rááll az ember keze. A különféle motorok mellett kapunk egy quadot is, amivel ugyan nem mehetünk minden pályán, de kifejezetten jó adalék, mert teljesen új játékélményt nyújt.
Te vagy a legjobb
A Trials Fusion többjátékos módjai nem okoznak különösebb meglepetést, viszont hozzák a kötelezőt. Természetesen van lokális multi, ahol egyszerre négyen versenyezhetünk, és a játék az időeredményünk, illetve bukásaink száma alapján kalkulálja ki a nyertest. Az igazi kihívás viszont az online toplista, amiben a világ összes játékosával mérhetjük össze a teljesítményünket, és pimasz másodperceket verhetünk barátaink eredményeire.
A Fusion a legjobb Trials játék, amire egy rajongónak valaha szüksége lehet. A RedLinx nem mert – vagy éppen nem akart – kockáztatni, de nem is gondolom, hogy ennek a zsánernek van még hova fejlődnie. Már az Evolution is egy kész játéknak tűnt, és féltem, hogy a folytatás izzadságszagú lesz, de szerencsére a Fusion pontosan annyi innovációval és grafikai fejlődéssel kecsegtet, hogy nyugodt szívvel ajánlhatom mindenkinek, aki szereti a kihívásokat, ráadásul a pályakészítőnek köszönhetően biztosították a fejlesztők a folyamatos frissítéseket is. Welcome to the futuuuure! Future… Future…
