A Bandai Namco és az Elden Ring hazai forgalmazója, a Cenega Hungary volt olyan kedves, hogy ismételten rászabadított még jóval a megjelenés előtt a játékra, én pedig természetesen másodszorra is hatalmas örömmel vetettem bele magamat abba a világba, melyet a George R. R. Martin által lefektette alapokra épített fel Hidetaka Miyazaki mester.
Tavaly novemberben egy egész hétvégét tölthettem el édeskettesben az Elden Ringgel, most viszont jóval limitáltabb időkeretet kaptam, összesen hat órát játszhattam vele. Különösen annak fényében volt ez fájdalmasan kevés, hogy sokkal jobban kinyílt a játéktér, mint anno az első demóban, eltűntek a láthatatlan falak, a lezárt pályarészek, teljesen új helyekre is ellátogattam akarva vagy akaratlanul - az utóbbiról részletesen szó esik hamarosan. Ez a röpke hat óra arra viszont tökéletesen megfelelt, hogy még jobban várjam a február 25-ei megjelenést.
A demót most is teljesen elölről kellett kezdeni, annyi változott, hogy már intróvideó is volt a játékban, illetve szembesülnöm kellett egy elmaradhatatlan soulslike elemmel, a nulladik percben elénk toppanó, legyőzhetetlen boss-szal. Miután azonban annak rendje s módja szerint fűbe haraptam, a novemberben megismert helyszínen ébredtem, és ismételten bejárhattam a The Lands Between nevezetű világ tájait, elsősorban a kezdőterületet, a Limgrave régiót, és a Stormveil Castle névre keresztelt Legacy Dungeont. Mielőtt azonban kitérnék részletesen arra, mi várt Margit the Fell Omen újabb legyőzése után, érdemes pár szót ejteni a karakterosztályokról.
Megszokhattuk, hogy a Souls-széria címeiben nincsenek klasszikus classok, ez igaz az Elden Ringre is. Ezek az idézőjeles "kasztok" tehát csak kezdőfelszerelésükben és egyéni statjaikban különböznek, pont ezek határozzák meg azonban a legnagyobb mértékben a játékban eltöltött első óráinkat, így érdemes alaposan átgondolni a választást. Szerencsére van miből válogatni, ugyanis bőven mutattak új karaktereket, ráadásul az előző körben megismertek is változtak egy keveset, magasabb szinten kezdenek például.
Visszatért a Warrior és a Prophet, de eszközöltek némi módosítást a statjaikon. A Hero gyakorlatilag az előző demóban megismert Champion új neve. A Vagabond a korábbi Bloody Wolfnak tűnik, de nála még az alap páncélzatot is lecserélték. Fájó pont, hogy a messze legerősebbnek tűnő class, az Enchanted Knight teljesen eltűnt. Megkaptuk helyette viszont az Astrologert, aki annyiban különbözik, hogy elvettek tőle egy jelentős mennyiségű strengthet, illetve kukázták nehézvértezetét.
Itt van még nekünk a dexterityben és arcane-ben erős Bandit, a nagyjából a papokat idéző, éppen ezért a faith terén kicombosodott Confessor, a végtelenül fura, vasálarcos Prisoner, akinél a dexterity és az intelligence duminál, illetve az elképesztően menő kezdőpáncéllal induló Samurai, aki a dexteritybe szerelmes harcosok kedvence lehet. Végül még választható a Wretch is, ez egy egyes szinten induló, teljesen pucér karakter.
Nagyon szívesen megmutatnám nektek a konkrét karakterválasztó képernyőt, de ezúttal nem rögzíthettünk külön videós vagy képes anyagot a korai tesztidőszak alatt, ehelyett úgynevezett brollokat, előre összeállított jelenetsorokat kaptunk - ezekkel készült el videós előzetesünk is.
Hat órába nem fér bele sok minden egy ilyen hatalmas játék esetében, és most nem voltak olyan szűkösek a keretek a bejárható táj terén, mint első alkalommal, így végül nem kóstoltam bele a fagyispult minden ízébe, nagyjából végig egy katanával kaszaboló Samurait irányítottam. És tettem ezt boldogan, mert az Elden Ring továbbra is egy nagyon szórakoztató játék, amiben minden megvan, amit a Souls-szériában szeretni lehet, csak épp az egészhez kevertek még némi Sekiro: Shadows Die Twice-t, és nyakon öntötték egy valóban nyílt és nem csak annak látszó világgal.
Tényleg nem szeretnék most újra belemenni az alapvetésekbe, ezt megtettem már az Elden Ringről készült első beszámolómban, inkább az izgalmas részleteket szándékozom kivesézni. Ilyen például az, hogy ebben a játékban abszolút nem lehet tudni, mire számítson az ember, mi fog történni a következő két percben. Az új buildben teljesen átkavarták a lootot, más tárgyakat találtam a korábban felfedezett ládákban.
Sőt, az egyik esetben, amikor kinyitottam egy ládikót, azonnal átteleportálódtam a térkép egy teljesen új, az első demó idején még elzárt régiójába. Itt egy kristályokkal teli barlangban találtam magam, olyan ellenfelek gyűrűjében, akik láthatóan jóval erősebbek voltak karakteremnél, messze nem velük kellett volna még viaskodnom. Innen kiérve egy lovecrafti hangulatot és a Bloodborne legbetegebb szintjeit idéző parton pillázhattam döbbenten, ahol szellemek nyüzsögtek. Nem kell tehát attól félni, hogy az egész játék a Limgrave-ben látott erdős-mezős settinget használja, abszolút nem erről van szó.
Ezen a helyszínen futottam bele első apró kis aranyfácskába, melynél megszerezhető volt az a tárgy, aminek segítségével fejleszteni tudjuk gyógyító flaskáinkat, magyarul elpattintása után eggyel több ilyen fiola áll rendelkezésünkre. Ismerős megoldás ez a Dark Souls játékokból, újra egy megerősítés tehát ez is arra, hogy nem árulnak zsákbamacskát a fejlesztők, ez tényleg a Dark Souls széria nagyobb, hosszabb, vágatlan változata.
Érdekes helynek tűnik a dimenziókon kívüli térként működő Roundtable Hold, ahová bármikor elteleportálhatjuk magunkat. Ez egyfajta központi hubként működik, tanyáznak itt NPC-k, árusok, és meg egy kovács is. No, meg egy meglehetősen kemény vörös fantom, akit nem volt egyszerű kifektetni. Fajtársaiból egyébként sokkal összefutottam, míg visszalovagoltam az előbb említett földöntúli tájakról Limgrave zöld pázsittal borított dombjaira.
Fájó tapasztalat volt azonban az, hogy meglehetősen kevés fegyverfejlesztésre használható tárgyra bukkantam, holott az első demóban ezeket nem győzték dobálni az óriások. Úgy fest tehát, nehezebb feladat lesz húzni pár szintet a kedvenc kardunkon, mint azt korábban gondoltuk volna.
A Stormveil Castle-be visszaérve és Margit the Fell Oment jobb létre szenderítve végre-valahára felérhettem a kastély legfelső szintjeire is, a várfalakon pedig olyan, lábaik helyén pengéket viselő sasmadarakkal találkozhattam, akiket rendhagyó végtagjaik egyáltalán nem gátoltak meg abban, hogy robbanó hordókkal dobáljanak. Egyem a pici szívüket. Nagyjából ezen a ponton pörögtek le a hatodik óra utolsó percei, így fájdalmas búcsút kellett vennem az Elden Ringtől.
Valaminek nagyon félre kellene csúsznia ahhoz, hogy ne az Elden Ring legyen a FromSoftware eddigi legambiciózusabb, leggrandiózusabb, és könnyen lehet, hogy legjobb játéka. Beleszólhat ebbe a támadási felületeket kínáló online kód, de a fejlesztők ígérete szerint jelenleg is azért állnak a PC-s Dark Souls játékok szerverei, mert első körben az Elden Ring vonatkozó részeit akarják sokszorosan ellenőrizni, hogy mindenképpen tökéletesen startolhasson el a játék.
Várjátok már az Elden Ringet? Szerintetek milyen lesz a FromSoftware legújabb dobása? Írjátok meg kommentben!
