Múltkor láttam egy Robby Valentine koncertfelvételt: rajta kívül még négyen énekeltek kórust. És mindezt hihetetlen tisztasággal.
Legújabb albuma kicsit szakít a hagyományokkal, így inkább kicsit elektronikusított Pomp-rocknak nevezném: több olyan elem is található rajta, amely legutóbbi lemeze idején még nem is volt divatban. Szerencsére ez a korszerűsítés nem ment az élvezhetőség rovására, én mégis inkább úgy gondolom, hogy a lemez igazán a második felében indul be igazán: Számomra a Supernova az igazi kezdete a lemeznek, pedig addig is vannak jó momentumok, jó kórusok. Példa erre a magnum Opus játékossága, amely a Queen olyan dalaira emlékeztet, mint a good old Fashioned Loverboy, vagy a Seaside Rendezvous: magyarán megengedett bolondozás, jópofa játék. Ott lenne a helye bármely klasszikus Queen lemezen.
Hasonló érdekesség a Magical Memories: megtudhatunk belőle olyan fontos emlékeket robby életéből, amely befolyásolta életét: "I grew up with A Night At The Opera" énekli, nem véletlenül: a híres Queen lemezből azóta is rengeteg ihletet merít. A kórusai és a játékossága a Queen legszebb napjaira emlékeztetnek.
Nagyon kellemes meglepetés volt számomra a Vissza a jövőbe című film főcímzenéjének "olyan, mintha Brian May játszaná" változata: Imádom a filmet, a zenéjét és Brian May-t :)
Ahogy megszoktuk, a "nyálas" szerelmes dalok változatlanul főszereplők: minden valentine albumon hemzsegtek. Szerintem aránylag lapos mondanivalójuk ellenére ezek a dalok szépek, szépen felénekeltek. Fanyalogni persze lehet, bár elandalodni rajtuk egyszerűbb.
Azért a sok populárisabb dal mellé ezúttal is befért egy progresszívebb, zúzósabb darab, a lemezt záró Exodus Elephantes.
Pomp-Rock, dallamos-érzelmes rock és Queen rajongók számára kötelező!
Értékelés: 85%
