Vanden Plas – Christ O

A dolog érdekessége, hogy a Vanden Plas, mint elismerten az egyik legjobb Dream Theater klón lassacskán jobb albumokat készít, mint maga a nagy DT. Ugyanúgy kezdenek keményedni, mint a nagy példakép, lásd "Postcard to God" vagy a "Somewhere Alone in the Dark".

Az összkép sokkal keményebb, egy picivel sötétebb, mint az eddigi lemezek: depressziósabb, pesszimistább, s emiatt sajnos reálisabb is: ezt várja igazán az ember egy igazi progger bandától: művészetet és nem fals igéreteket. A "vidámak vagyunk, süt a nap, kék az ég, minden szép és jó" stílus nem ebbe a zenei világba való.

Mindemellett ez talán az eddigi legprogresszívebb albumuk: a ritmusváltások, a dinamikaváltások szépen követik egymást, mindezt kimagasló hangszeres tudással és előadással: egynémely igencsak fülgyönyörködtető basszus futamokkal, amelyek a legigényesebb progger fülét is kielégítik.

Az éneklés is változott, Andy Kuntz orrhangja mára "enyhült", így már nem tűnik fel, hogy német bandáról van szó. A kórusok a helyükön vannak a stúdiómunka tiszta és jól szól, a lírát jókor váltja a durvulás, a depressziót a simogató cirógatás: igazi mestermunka. Az album kellemes szórakozás lesz minden prog-metálért szorítónak: Dream Theater rajongóknak talán kitölti majd az űrt a következő DT lemez megjelenéséig. Főleg akkor ha úgy hisszük, hogy ez az eddigi legjobb Vanden Plas lemez. Mert akkor jól hisszük :)

Stílus: (Neo-)Progresszív-metál
Értékelés: 90%