A II. világháború - akárhonnan is nézzük - divatos témának számÃt. Rengeteg könyv és film dolgozta már fel a témát különbözÅ‘ aspektusból, és a játékiparban sem ismeretlen a dolog. A War Leaders is erre épÃt, lehetÅ‘séget adva a játékosnak, hogy hét nemzet vezetÅ‘inek valamelyikét alakÃtva gyÅ‘zelemre vezesse országát, ezzel megváltozatva a világháború történéseit.
A világháború és a hét törpe
A játékot elindÃtva elÅ‘ször két dolog tűnik fel: a magyar nyelvű menü, valamint a fejléc. A fordÃtók jó munkát végeztek, nem nagyon akad hiba ilyen téren a játékban, és jó látni, hogy még egy játék érhet el nagyobb közönséget itthon azáltal, hogy honosÃtva adják ki. A menü fejléce, ami egyébként az egyik kép, amellyel mindenhol reklámozzák a játékot, komikus. A hét vezetÅ‘ látható rajta, szándékosan vagy nem szándékosan kifigurázva kissé: mintha hét karikatúrát látnánk, kezdve a gnóm ChurchilltÅ‘l a kedves nagypapa Tojóig, vagy a jóllakott óvodás arcot vágó Mussoliniig.
Történelmi hűség és hűtlenség
Miután kiválasztottuk valamelyik vezetÅ‘t (Hitler, Tojo, Churchill, Roosevelt, Sztálin, Mussolini, De Gaulle) játékunkhoz, elénk tárul a világtérkép: a szépen animált földgolyón láthatjuk a saját és ellenséges területeket, valamint a neutrális országokat. A játék összetettsége itt mutatkozik meg elÅ‘ször: a bolygó összes országa szerepel a térképen, azok is, amelyeknek a játékban nincs stratégiai jelentÅ‘ségük. Az, hogy az egyes nemzetek hogyan viszonyulnak hozzánk, történelmi hűség kérdése, ugyanis a játék elején beállÃthatjuk, hogy mennyire kÃvánjuk a valóságnak megfelelÅ‘en átélni a háborút. Ha erÅ‘sre állÃtjuk a történelmet, akkor a II. világháború csatáit dátumnak megfelelÅ‘en játszhatjuk, az adatokhoz hűen. Persze - mivel mi irányÃtjuk az egyik nemzetet - a világháború menetét lehetÅ‘ségünk van megváltoztatni. A történelmet „gyengére" állÃtva egészen újfajta kapcsolatokat is kialakÃthatunk az országokkal, amelyek vezetÅ‘i ebben az esetben nem a világháborúnál kialakult diplomáciát, hanem csak az alapvetÅ‘ viselkedési módjukat követik (pl. agresszÃv nemzet-e, vagy sem).
Csak szépen, komótosan
AlapvetÅ‘en egy körökre osztott stratégiáról beszélünk a War Leaders esetében, melyben országunk menedzselése teljesen a mi kezünkben van: foglalkoznunk kell mindennel, ami a háborúhoz vagy népünkhöz kapcsolódik (egységek, adók, fejlesztések, morál, külügy, belügy). A Civilization sorozat rajongói megszokhatták, hogy egy-egy hadjárattal órákat, napokat lehet eltölteni, esetünkben sincs ez másképp: nem egy csatában kell majd részt vennünk, illetve levezényelnünk azokat. Itt fontos megemlÃteni a csata módot. Amennyiben úgy döntünk, hogy nem automatizált harcot játszunk, lehetÅ‘ségünk nyÃlik vezetni egységeinket. Ilyenkor a játék a menedzselésbÅ‘l átlép irányÃtható RTS módba, amelyben taktikázhatunk, a területen tartózkodó légi, földi, vÃzi egységeinket küldhetjük harcba. Csapataink a játékban egyébként teljesen történelemhűek, Ãgy akár játszhatunk a hÃres-hÃrhedt német tankokkal, vagy azok ellen is. Vannak úgynevezett hÅ‘sök is, illetve a vezetÅ‘ink, akiket ugyanúgy csatába lehet küldeni, viszont ha a vezetÅ‘ (aki tulajdonképpen a játékos maga) meghal, a világháború lezárul számunkra.
Katonák a kenyéren, hozzá egy kis étolaj
Jól hangzik, de valójában nem sikerült olyan jól a manuális csatázás. Az egységek rendkÃvül picik, sajnos ezt a követés módnak sem sikerült megoldania, mivel csapataink mozgása kicsit átláthatatlan. Rájuk kattintva ijesztÅ‘ „All ready, sir"! és „Ready for battle, sir"! hangokat hallatnak, ami nem szerencsés, ha nem az amerikaiakat irányÃtjuk, ráadásul idegesÃtÅ‘ is (csata módban amúgy nem lehet állÃtani az opciókat, Ãgy a hangerÅ‘t sem, pedig szerettem volna). A népekre szabott nyelvezetet már az Age of Empires II-ben is sikerült megoldani, érdemes lett volna itt is. A csatát befejezve visszajutunk a földtérképre, és kapunk egy összegzést a harc kimenetelérÅ‘l és a veszteségekrÅ‘l. Nyertes harc esetén megkaphatjuk az adott területet, Ãgy már azon is lehetÅ‘ségünk nyÃlik fejleszteni épületeinket és egységeinket, használni a nyersanyagokat, amelyek közül az olaj a pénz mellett a második legfontosabb elem a játékban, lévén, hogy az a nem gyalogos egységek hajtóereje is egyben. A játékhoz tartozik több különálló tutorial film is, amelyekbÅ‘l elsajátÃthatjuk az alapokat, mint az irányÃtás, a kezelÅ‘felület, stb. Érdemes ezeket megnézni, fÅ‘leg mivel magyar feliratot is kaptunk hozzá, bár a játékban annak összetettsége ellenére nem nehéz ezekre magunktól rájönni, kiváltképp annak, aki otthonosan mozog a stratégiák (fÅ‘leg a már emlÃtett Civilization) világában.
Szaggat, mint Julis néni a konyhában
Összetett, történelemhű - ezek szép erények, de sajnos nem palástolják a játék hiányosságait. Menedzser módban nem kaptunk igazán semmi olyat, amit nem láttunk már elÅ‘tte, a csata mód pedig felejthetÅ‘ (pedig a készÃtÅ‘k ügyeltek arra, hogy aki csak csatázni szeretne, az megtehesse egy külön menübÅ‘l, függetlenül a hadjárattól). Az összetettség néha a játék rovására megy; a világtérkép szép, de a grafika összességében nem olyan, amitÅ‘l az ember fia/lánya eldobja magát. A zene korrekt, de kissé monoton, a hangok túlságosan egysÃkúak és nem népre szabottak. Ami még nagy probléma, hogy az ajánlottnál jobb gépen is veszettül szaggat a játék, és nagyon sokat tölt. Reméljük, az elsÅ‘ patch majd kijavÃtja ezt a hibát.
A hiányosságok ellenére érdemes kipróbálni a játékot azoknak, akik szeretik a II. világháború témáját, szeretik a stratégiákat, szerették a Civilizationt, vagy csak vezetői komplexusuk van, és égnek a vágytól, hogy utólag befolyásolhassák a II. világháború menetét.
GameStar 2008/12