A Watch Dogs 2 megosztó játék lehet, de nem a minősége miatt

|

Körülbelül négy órán át nyüstöltük Párizsban a Watch Dogs 2-t, mely idő alatt nagyjából 6 kutyát sikerült megsimogatni. És elloptunk K.I.T.T. játékbeli mását is.

Die Hardver - Még olcsóbb a hardvered! Hirdetés

Nem kellett volna sok, hogy az első Watch Dogs pozitív okokból legyen emlékezetes. A "trailer kontra végleges játék"-botrány rávetítette ocsmány árnyékát, viszont aki képes volt ezzel nem foglalkozni, az más hibákat talált a sztoriban, a járművek viselkedésében, vagy tönkretette számára az élményt a kutyák fájó hiánya. Én személy szerint élveztem (pedig Xbox 360-on játszottam végig, és az a változat érezhetően gyengébb volt a jelenlegi generációsaknál), elkapott a hangulat és el tudtam nézni a hiányosságokat, de teljesen megértem azokat, akik nem. Szerencsére a sorozat kapott még egy esélyt, és okkal reménykedünk abban, hogy megismétlődik az első két Assassin's Creed esete, amikor az első rész belengetett egy csomó érdekes ötletet, de a másodikra sikerült az egészből élvezetes játékot faragni.

Hirdetés

A Watch Dogs 2 sok szempontból más lesz. A Ubisoft megőrizte a legkedveltebb játékelemeket, mindenhez hozzátett egy kicsit, viszont egyúttal teljesen megváltoztatta a hangulatot. Aiden sztorija komor volt, az írók drámásra-akciófilmesre vették a figurát, viszont a második rész inkább jófejkedős, haverkodós, fiatalos (egy darabig legalábbis biztosan), és ez határozottan jót tett neki. A prológuson kívül (amiről nem beszélhetek, de jó okból nem is akarok) összesen három küldetést volt lehetőségünk kipróbálni (kettőt a játék elejéről, egyet kb. 2 órával későbbről), de a harmadiknál már éreztem, hogy talán később lefagyhat a mosoly hőseink arcáról. Aztán hogy lefagy-e, az majd kiderül novemberben, egyelőre beszéljünk arról, ami miatt egyáltalán felkerülhet.

I left my heart in San Francisco

A Watch Dogs 2 a San Francisco-i öböl környékén játszódik, tehát nem csak magát a várost, hanem a Szilícium-völgy, Oakland és San Jose kicsinyített mását is bejárhatjuk. A terület így egész nagy és változatos, amivel mondjuk már az előd esetében sem volt probléma. Ennek feltérképezéséhez autók és motorok széles választéka áll rendelkezésre. Nyilván bármit elköthetünk, ami megtetszik, viszont érdemes a gyorsabbakra vadászni, mert a hibrid Toyota Priust (ami a játékban hivatalosan nem az, de nyilván teljesen úgy néz ki) például kimondottan fájt vezetni, olyan lassan megy szegény. A sebességérzetet nem sikerült jól belőni, hiába mosódik el a kép, ha száguldunk, mégis olyan, mintha a leggyorsabb járgányok is csak 100-at tudnának kipréselni magukból. Nem elhasítunk a civilek mellett, hanem komótosan lehagyjuk őket. Remélhetőleg ezt megpróbálja orvosolni a csapat a megjelenésig. Szerencsére ez volt az egyetlen játékmenetbeli hiányosság, amibe a rövid (ez persze relatív, de egy ilyen játéknál 4 óra alig valamire elég) játékidő alatt komolyan bele tudtam kötni. 

A küldetések zseniálisak. A játék nem hogy tele van popkulturális utalásokkal, egy egész missziót szentel a Knight Rider kifigurázásának, és közben még másnak is odaszúr. Egyszer el kellett lopnom egy forgatásnál használt autót, amiben beszél a mesterséges intelligencia, majd miután megjegyzi, hogy nem az vezeti, akinek kéne (a filmbeli tulajdonosa, Devon von Devon helyett a főszereplő, Marcus), még azért később hozzáteszi, hogy túl sötét a bőre ahhoz, hogy a szenzor felismerje, amire hősünk fennhangon úgy válaszol, hogy fekete, és büszke rá. Sok a váratlan kiszólás, ami rengeteget ad az élményhez. 

Szinte mindig lopakodnunk és hackelnünk kell, de ez nem válik unalmassá egyrészt a változatos és kidolgozott helyszínek, másrészt a jól megírt sztori miatt. Eszköztárunkban találhatók drónok is, melyekkel feltérképezhetjük a terepet behatolás előtt, meghackelhetünk ezt-azt saját testi épségünk kockáztatása nélkül, viszont vigyáznunk kell arra, hogy az őrök ne vegyék eszközeinket észre. Ha mégis, kilövik őket, óvatosabbak lesznek és jobban figyelnek, így még nehezebb, hogy nekünk kell bemenni. Abban az esetben, ha minket is észrevesznek, jöhet a tűzpárbaj, melynek során folyamatosan közelednek, taktikáznak, bekerítenek. Nem lehetetlen kimenekülni egy kellemetlen szituációból, viszont nem is könnyű, a játék - lévén nem Sam Fisherek vagyunk, hanem hétköznapi gyerekek pólóban és farmerben - a lopakodásra ösztönöz a nyílt konfrontációval szemben. Mindig örömteli gondolkodó MI-t látni. Egyébként itt jegyezném meg, hogy a fegyvereket nem boltban vesszük, hanem a DedSec főhadiszállásán 3D nyomtatóval gyártjuk (ennek megfelelően többféleképp színezhetjük is őket), és lényegében a gyártási költséget kell kifizetni. Használhatunk kábító- vagy éles lövedéket is. Én próbáltam inkább a pacifista módszernél maradni, de volt egy pár kellemetlen helyzet, amikor ezt nem tehettem meg.

A játék egyébként tele van mellékküldetésekkel, egyéb tennivalókkal, és mindenkinek ajánlom, hogy kapcsolódjon a netre. Hatvanegynéhány újságíróval és youtuberrel ültem egy szobában, össze voltunk kötve, és néha csak úgy, véletlenszerűen megjelent a közelemben valaki, akit vagy el kellett intéznem, vagy meg kellett hackelnem. Együttműködhetünk másokkal, vagy ellenük is fordulhatunk, épp ahogy a helyzet megkívánja. Ilyesmi már az előző részben is volt, de javítottak és dolgoztak rajta, lényegesen szórakoztatóbb és indokoltabb lett. 

A hackelést többféleképp is továbbfejlesztették. Amikor egy épületben kell egy kapcsolót feltörnünk, nem csak egy két dimenziós puzzle-t kell kirakni, hanem kábeleket követve be kell járnunk szobákat, és azokban elforgatni a csöveket, hogy meglegyen a lakatok feloldásához szükséges összeköttetés. Közben persze arra is ügyelni kell, hogy ne fussunk bele őrökbe. Az utcán bárki telefonját feltörhetjük, üzenetet küldhetünk, lenyúlhatunk pénzt a bankszámlájukról. Az egyik feljesztéssel az autókat távirányíthatjuk, elkanyaríthatjuk őket jobbra vagy balra, a parkolóakat elindíthatjuk előre vagy hátra is (figyelemelterelésképp), a mozgásban lévőket pedig megállíthatjuk, hogy könnyebben ellophassuk azokat, vagy lelassítsuk a rendőröket. Ha csak egyszer nyomunk meg egy gombot, a parancsok egyike aktiválódik, ha nyomva tartjuk, választhatunk, viszont ez igényel egy kis megszokást. Volt olyan, hogy mialatt autós üldözés közben a hackelésre koncentráltam, nem figyeltem, mi van előttem, és állandóan civilekbe rongyoltam. Erről jut eszembe az egyik kedvenc pillanatom, mikor úgy lógtam meg a rendőrök elől, hogy ráálltam egy daru emelőjére a kocsival, majd a darut meghackelve felemeltem magam egy felüljáróra, és elhajtottam.

Letépném a maszkod

A játék során minimálisan előfordultak bugok, falban felakadó kutyák... 

JAJ, ÁLLJ! KUTYÁK! 

Szóval az van, hogy többféle kutyával is találkozhatunk, mindegyiket meg lehet simogatni, és természetemből adódóan mindegyiket meg is simogattam. Egyszer egy rendőri üldözés közepén álltam meg csak azért, hogy megmondjam egy Golden Retrievernek, hogy jó fiú volt. Szétlőttek, de megérte. 

Az eredeti gondolatmenethez visszatérve: belefutottam bugokba, de egyik sem okozott nagy problémát. Amit kipróbálhattunk, az egy szeptember környékén véglegesített build volt, azóta továbbfejlesztették, remélhetőleg gyomlálták is. Pont úgy nézett ki, amilyennek az elejétől fogva láthattuk a videókban (néhány NPC öltözéke megmagyarázhatatlan okból mosottas volt, de az épületek, járművek tűélesek, ennél ráadásul még jobb is volt). A közel teljes verziót rakták elénk, nem pedig egy kimondottan nekünk készített buildet (mint a Far Cry Primal esetében). PS4-en nem láttam reccenést, stabilan ment, PC-n meg direkt el is halasztották, úgyhogy technikai hibáktól nem kell félni.

Ugyanakkor a karakterek megoszthatják a játékosközönséget. Különösen Wrench, a maszkos gyerek, akinek körülbelül a második megszólalása után akartam leszakítani a maszkját arccal együtt, mert nem csak a hanglejtése idegesítő, hanem a mondatai is. Nyilván ez valamelyest szándékos, csak az a kérdés, hogy meddig tudjuk eltűrni, illetve meddig kell. Lehet, hogy ha mélyebbre megyünk oda, ahova nem kéne (a Blume és vezérigazgatója intimszférájába, egész pontosan), ő is megváltozik? Egyelőre nem éreztem, hogy a sztori szempontjából idegesítő mivoltának szerepe lenne. Marcust az eddigi visszajelzések alapján szintén nem kedveli mindenki, és neki is voltak olyan megnyilvánulásai, ami miatt levertem volna a sapkáját, viselkedésében néha kicsit túlságosan is hasonlított a GTA V Franklinjéhez, de vele nincs komoly baj. A hacker csaj kimondottan szimpi, T-Bone meg T-Bone. 

Az eddig látottak alapján simán esélyes, hogy a Watch Dogs 2 jó legyen, és már most biztos, hogy jobb lesz elődjénél. Leginkább a néha erőltetettbe hajlóan laza, jófejkedős hangvétellel lehet probléma, de most még nehéz megmondani, ez mennyire erős, milyen szinten nyomja rá bélyegét az egészre. Ha jó sandbox játékra vágytok, és szeretnétek valami engesztelést a Mafia III okozta csalódás után, ezt mindenképpen kövessétek figyelemmel. 

Exkluzív gameplay videónkat itt találjátok

Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!