A világ egyik legszebb városába, Rómába kalauzol el bennünket. Jó szokásához híven próbált beolvadni a környezetébe, úgy is mondhatnánk olaszos lenni. Mégsem feledkezett meg a hamisítatlan őt nagyon jellemző egyedi humorról, amit most is beépített filmjébe. Ezzel sikerült megőriznie valamit abból, ami évtizedek alatt a védjegyévé vált. Megfigyeltem, hogy az igazán sikeres rendezőknél van egy pont, amikor eljutnak az úgynevezett topkategóriába. Elkészítik életük filmjét, és mindenki azzal azonosítja őket.
A gondok akkor kezdődnek, ha a következő filmekben nem kapjuk vissza azt a színvonalat, amit megszoktunk. De senki ne gondolja, hogy ezt azért vezettem fel, mert esetleg Woody mélyrepüléséről volna szó. Sőt, ellenkezőleg. Kifejezetten jól vezeti nézőit. Elhiteti velünk, hogy nála jobban senki nem ismeri a helyi viszonyokat. Neki még azt is elhisszük, hogy lehet így zajlanak az olasz hétköznapok.
