A World of Warcraftban a sharding lényege, hogy csökkentse a szerverek terhelését. Ez a gyakorlatban úgy működik, hogy ha egy adott területen túl sok játékos van, akkor egy részüket egyszerűen átviszi a játék egy másik shardra. Ez azért zavaró, mert eltűnnek a mobok, a játékosok, még az is előfordulhat, hogy épp PvP-zel valakivel, és egyszer csak egy párhuzamos dimenzióba kerülsz. Ez pedig elég illúzió romboló.
Mivel a szerver architektúra már alapjaiban más, mint a vanilla WoW-os időkben, sokan attól tartottak, hogy ilyen megoldások nélkül a Classic sem létezhet (miközben a privát szerverek játékosok ezreit is képesek kezelni, az már más kérdés, hogy ez mennyire előnyös), de a Blizzard a tegnapi bejelentéssel együtt azt is elárulta, hogy egy egészen új módszert dolgoztak ki a problémák kiküszöbölésére.
A layering névre keresztelt metódus úgy működik, hogy megtölti a szervert mondjuk 3000 játékossal, aztán létrehoz egy új réteget, és elkezdi azt is feltölteni. Ezek a rétegek alapesetben nem találkoznak egymással, viszont nincs is köztük semmilyen automatikus átjárás: nem fognak eltűnni játékosok vagy szörnyek, az egy rétegen lévők gyakorlatilag mintha egy hagyományos szerveren lennének, mindenféle trükközés nélkül. A réteget csak úgy lehet elhagyni, ha egy másik rétegen lévő játékos meghív a saját csapatába.
Ez már önmagában is egy sokkal barátságosabb megoldás, ráadásul Ion Hazzikostas leszögezte, hogy csak és kizárólag az első fázisban használják majd, utána soha többé nem találkozunk vele
