Hirdetés

Egy korszak lezárult - búcsúzunk az Xbox 360-tól

|

A Microsoft a héten bejelentette, hogy nem gyárt több Xbox 360-at, így a konzol 11 év után nyugdíjba vonul. Szép emlékeket köszönhetünk neki, hiányozni fog.

Hirdetés

Akinek van otthon Xbox 360-a, még egy darabig zavartalanul játszhat vele, elérheti az Xbox Live-ot, úgy használhatja meglévő játékait, mint eddig, és továbbra is lehetősége lesz újakat vásárolni. A szoftver és a Live frissülni fog, és a Játékok Golddal keretében adott játékok is használhatóak lesznek. Ugyanakkor aki most akar 360-at venni, már csak a készlet erejéig teheti meg, vagy mások levetett gépeiből válogathat. Ennek a korszaknak itt most vége, hiába él még a rendszer, a Microsoft is egyre erősebben terel már a One-ra váltás felé (és egyre több játék lesz kompatibilis az újabb konzollal, ami dícséretes dolog). 

A szerkesztőségből majd' mindenkinek volt egy Xbox 360-a, és a hozzá tartozó kedves emlékei. Úgy gondoltuk, búcsúzóul megosztjuk veletek, nekünk mit jelentett, mik voltak a kedvenceink, és szeretnénk, ha ti is megosztanátok velünk kommentben.

mazur - Sokáig jómagam is a fensőbbrendű PC master race feltétlen híve (és fogadatlan prókátora) voltam, annak ellenére, hogy a már akkor is rendkívül figyelmes GameStar csapat nászajándék gyanánt egy PS2-vel örvendeztetett meg engem, illetve "örvendeztette meg" életem párját. A PS2 sok klassz élményt szerzett, de igazából PC-hívő maradtam, míg váratlanul belémhasított a felismerés, hogy ez úgy baromság ahogy van, ezért szép lassan gyűjtögetni kezdtem a konzolokat is. Az Xbox 360 remek társnak bizonyult, és bár különféle rémsztorik keringtek róla, nekem mindvégig hű társam volt, sosem hibásodott meg, bírta a strapát. Az utóbbi években már csak állt és fogta a port, úgyhogy úgy döntöttem, elköszönök tőle, de visszafelé kompatibilitás ide vagy oda, az Xbox One még nem tudja pótolni, úgyhogy kicsit megbántam már. És az L. A. Noire-t még be se fejeztem!! (Meg még vagy ötven játékot.)

Csirke - A klasszikus Xbox volt az első konzolom (a gyönyörű Crystal Limited Edition csücsült a tévém alatt), de a 360 lett az a gép, ami végleg elcsábított a PC elől. Egyből rohantam megvenni, mikor nálunk is kaphatóvá vált ez a csoda. A gép mellé pakolt FIFA nem kötött le sokáig, az első két külön megvásárolt játékom (emlékeim szerint a Gun és a Kameo) viszont annál inkább. Ezután szépen jöttek a nagy sorozatok, most is ott ül a polcomon a teljes Halo, Mass Effect, Fable, Assassin's Creed, Gears of War és Batman Arkham széria, sok más remek 360-as játék mellett. Kiváló gyűjtői kiadású játékok is megjelentek az előző generációra, én pedig vagyok annyira elvetemült, hogy például az Alan Wake és a Gears of War 3 gyűjtőije nélkül nem tudtam elképzelni az életemet.

A Guitar Hero őrületből sem maradtam ki, az egyetemi évek alatt a házibulik szerves részévé vált a műanyag hangszereken való zenélés. Aki már járt a nappalimban az tudja, hogy a gyűjtőszenvedélyem súrolja azt a szintet, ahol már kezelendővé válik a dolog, szekrényeimen hosszú sorokban állnak a játékok, filmek, zenei CD-k, könyvek, képregények és figurák. Talán a Dark Souls és az Assassin's Creed játékokkal töltöttem el akkoriban a legtöbb időt, Eziót például még az évfolyamdolgozatom írása közben sem bírtam elengedni, pár oldal büntetés végrehajtással kapcsolatos "érdekesség" legépelése után mindig visszaültem kicsit háztetőkön szaladgálni.

HP - Az első "hűha" élményem az volt, amikor a Colin McRae Dirt játékot kipróbáltam (pedig még klasszikus képcsöves tévém volt akkoriban), és ámultam (aztán megint ámultam, amikor egy HD Ready tévén próbáltam újra). Aztán a Burnout Revenge vizuális fejlődését látva (ami ugyebár két generáción is futott) is fátyolos lett a szemem, és aztán persze jött az összes kötelező darab: Gears of War, Left 4 Dead, Resident Evilök, Alan Wake, PGR4, Red Dead Redemption, GTA IV, Halo 3, Mass Effect, Fable 2-3 (emlékszem, a Fable 2 zseniális fordítására, magába szippantó világára, hetekig csak ezzel játszottam), vagy az első CoD: Modern Warfare-re, ami akkor egy olyan élmény volt, hogy mindenki csak tátogott. Bánom is, hogy belekezdtem a felsorolásba, mert nyilván felírhatnám a több polcnyi játékot, amit az évek során vettem, és mindet imádtam.

Én szerettem a Kinectet is, egészen új ízt hozott az otthoni szórakozásba, és sajnálom, hogy most szépen eltűnik, casual fronton volt értelme. És persze az XBLA játékokat sem feledem, most is csak arra várok, hogy végre a nagy beígért visszafelé kompatibilitás keretében végre megint játszhassak kényelmesen velük. Nagy kedvencem volt a játéktermi időket újragondoló Outrun Online, ami valamikor 2011-ben már el is tűnt az online kínálatból, nekem még mindig ott van vinyón, és imádom (mutatok is videót nektek róla lentebb). Kár az ilyen címekért, az XBLA játékok nagy csodája volt, hogy a retro kedvenceket kicsit újragondolva hozta el ismét, nagyon sajnálom, hogy ez a trend elbukott. Bárhogy is, az Xbox 360 nagyon szép termékciklust futott be, hosszú éveken keresztül volt képes olyan dolgokat mutatni, amiért újra és újra a szívünkbe zártuk.

daev - Első körben a Guitar Hero miatt vettem Xbox 360-at, ami egy angliai házibuli járulékos veszteségeként ment a kukába egy pár hónappal később. Igazából nem is bántam annyira, mert elsősorban úgyis PC-n játszottam akkoriban, de pár év kihagyás után, amikor hazaköltöztem és már belsősként dolgoztam a GameStarnál, mazur meggyőzött, hogy nemcsak a fröccsentett headbanging miatt érdemes konzolt vásárolni. Az egyik első PlayIT-emért megkaptam ajándékba Far Cry 3-at, ami egyébként is egy tip-top játék volt, de azért maradt igazán emlékezetes, mert előtte el sem tudtam képzelni, hogy én valaha FPS-t fogok játszani kontrollerrel. A mostani 360-am egy N64 és egy PS3 társaságában gyűjti a port a PS4 alatt, amit hideg téli estéken már csak azért kapcsoltam be, mert gyorsabban felfűtötte a szobát, mint a radiátor. Búcsúzóul azért most visszanézek egy kicsit Red Dead Redemptionözni. Köszi mindent, te piroskarikás, hajszárítóhangú szörnyeteg.

Nightwolf - Úgy esett, hogy beesett a Fable 3 egyik példánya hozzánk Xbox 360-ra és ha már így alakult, akkor vettem hozzá egy gépet is, ami tudja pörgetni. Persze nem vagyok én Rothschild báró, ha van egy autó illatosítóm nem veszek hozzá egy Shelby Mustangot, csak gyorsan meglovagoltam csodálatos lakótársam sajátosan megfogalmazott kijelentését, ami annyit tartalmazott, hogy de jó lenne vele játszani. Onnantól aztán nem volt megállás. Szinte minden kötelező darab átfutott a gépen: Alan Wake, Gears of War részei, a Fable sorozat és vagy még négy tucat alkotás, de ami leginkább kedves emlék, az az Assassin's Creed 4: Black Flag volt. Én nem csak játszottam vele, benne éltem: együtt énekeltem a legénységgel, éreztem a puskapor szagát egy kartácstűz után, simogatta orromat a sós tengeri levegő, rumnak képzelt kólát ittam én is és koccintottam velük (szegény tévém kijelzője) mikor vedeltek. Csodálatos élmény volt.

Mocsy - Az első Xbox 360-as gépemet egy csapatépítő tréningen nyertem, mezei alapgép volt, még merevlemez sem volt benne, de nagyon tudtam örülni neki. Az RRoD-átok azonban lecsapott rám, de a Microsoft nagyon korrekt módon kicserélte a hibás gépben az alaplapot és még a mai napig működik. A gyerekekkel együtt rengeteg játékot végigtoltunk rajta, de a legjobban a World at War zombimódjával szórakoztunk, nem kimondottan az a tipikus családi játék, de nálunk az ilyesmit kicsivel lazábban veszik, mint másoknál. 

Hunter - A tavalyi év végéig egy elég leharcolt PC-vel küzdöttem. Ez mondjuk annyira nem volt gond, mivel a League of Legends és a Blizzard játékokon túl meglehetősen ritkán jutott eszembe bármi más, de néha azért elkapott a lendület, hogy akkor ledarálnék pár single-player csodát az aktuális AAA termésből. Az egyik ilyen napon (2013-ban vagy 14-ben) rá kellett ébrednem, hogy a PC-m tudásának itt volt a vége, és ezért beszereztem az akkor legolcsóbban megvásárolható konzolt. Végre végignyomhattam a Halo és Gears of War címek mellett az olyan multiplatform cuccokat is, mint a Far Cry 4 és a GTA V. A konzolos társaimhoz képest viszonylag kevés X360 játékot pörgettem végig, ezért kedvencnek maximum Watch Dogsot tudom kiemelni. Tudom, hogy mindenki válogatott módszerekkel csapkodta arcon magát a megvásárlást követő órákban, de én kifejezetten élveztem, és kétszer is végigjátszottam.

Kaci - Jómagam mindig is alapvetően PC-s játékos voltam, így a sárgakazettás "Nintendo" után közel 20 évig nem is volt konzolom, amíg nem vettem egy PS4-et. Persze nagyon szerettem volna egy Xbox 360-at, de valahogy sosem jött össze. A helyzet odáig fajult, hogy már anyám is vett egyet magának (sőt, azóta már a tévémet is benyúlta mellé), amit szerencsére sikerült egy bulira kölcsönkérnem, majd hónapokig halogatni a konzol visszaadását, így volt időm végigjátszani többek közt a GTA V-öt is.

Paca - Én ugyanazért vettem annak idején Xbox 360-at, amiért a mai napig megtartom: a Rock Band és a Guitar Hero sorozat miatt. Még a 2010-es GameStar táborban játszottunk irdatlan mennyiségben Band Herót, ennek okán kaptam kedvet hozzá, és miután meglett az első konzolom (köszi, Flatline!), vettem egy GH-s dobot is, ami aztán valamikor 2013-ban, egy GameNighton lehelte ki a lelkét (rögtönözni kellett, segítettem, ez lett a vége, de lett végül másik később).

És ha már úgyis volt 360-an, elkezdtem ismerkedni az exkluzívokkal, első körben az akkori PC-s mivoltom miatt  a Red Dead Redemptionnel, majd a Grand Theft Auto IV-gyel, a Mirror's Edge-dzsel, az Alan Wake-kel, a Gears of Warral (az első rész PC-re is megvan, GameStar mellé vettem egész véletlenül), illetve digitális címek közül a Limbóval és a még mindig zseniális, épp mostanában újra kiadott Shadow Complexszel. A Halo sorozat érdekes módon jó sokáig elkerült, és a mai napig a harmadik rész az egyetlen, amit befejeztem. Nehéz abszolút kedvencet választani, de a Shadow Complex nagyon meghatározó volt számomra, úgyhogy álljon itt annak az előzetese, és próbáljátok ki mindenképp. 

Chava - Megrögzött PC-sként mindig is fura madárnak tartottam azokat, akik kontrollert vettek a kezükbe. Igaz, hogy magam is futottam a '90-es években pár kört a Nintendo és a Sega masináival, de hiányzott a szikra, ami nélkül nem szökkenhetett szárba a szerelem. Aztán úgy esett, hogy 2008 karácsonyán a jobbik felem meglepett egy Xbox 360-nal, én pedig azon kaptam magam néhány hónappal később, hogy már az FPS-eket is inkább kontrollerrel játszom. Pedig kezdetben gyakrabban lőttem az eget, vagy a talajt a lábam előtt, mint az ellenfeleket.

Idén lépett nyolcadik életévébe az én kis fekete dobozom, s bár mostanság csak elvétve kapcsolom be, nélküle talán sosem élhettem volna át mindazt, amit a Halo, a Gears of War, a Fable, az Alan Wake, a Red Dead Redemption, vagy épp a BioShock nyújtani képes.

Még van mit mesélnünk neked, minden érdekességet megtalálsz itt!

Hirdetés
Hirdetés
0 mp. múlva automatikusan bezár Tovább az oldalra »

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Ne maradj le a legfontosabb hírekről! Engedélyezd, hogy értesítéseket küldjünk, és cserébe elsőként tudod meg, ha bejelentik a GTA VI-ot vagy a Half-Life 3-at! (Nem spamelünk, becsszó!)