A 2001-ben megjelent Diablo II: Lord of Destruction után hosszú pihenőre ment a Blizzard műfajteremtő szériája, pedig sokan valószínűleg már rögtön Baal elfenekelése után folytatták volna kalandjaikat Sanctuary világában. Ám a színfalak mögött már javában folyt a munka, ugyanebben az évben, még a Blizzard North berkein belül kezdetét vette a Diablo III fejlesztése, és a játék jó néhány évvel később, 2008-ban be is mutatkozott. A folytatás alapvető dizájnja több nagy változáson ment keresztül ennyi idő alatt, aminek meglett az eredménye, mivel egy, a korábbi részekhez képest alaposan megváltozott alkotást tett le az asztalra a stúdió.
A démon, a vadász és az aukciósház
A tesztelési időszakokat követően, 2012. május 15-én hivatalosan megjelent a Diablo III, eleinte csak PC-re és Macre, de a következő években konzolokra is ellátogatott. Alapvetően a harmadik rész sok mindenben hasonlított a Diablo II-höz, de kaptunk rengeteg olyan újdonságot, amelyek korábban nem voltak jellemzőek a sorozatra. Ezek közül az egyik legérdekesebb az volt, hogy a fejlesztők kihajították a fix kaszt-nem kombinációkat, így csak rajtunk állt, hogy férfi vagy női hőssel csapunk bele a lecsóba.
Nagy előrelépés volt továbbá, hogy 3D-ben tért vissza Sanctuary, a megújult motornak köszönhetően pedig rombolható (bizonyos keretek között persze) környezetben csapkodhattuk a démonokat. Játékmenet terén is bőven tudott újat mutatni a Diablo III: nem kellett már tucatnyi varázsitalt tárolnunk az övünkön, és az aranykupacokat is automatikusan felkapkodta hősünk, ha elég közel volt hozzájuk, nem volt szükség a veszett kattintgatásra.
A kalandokat segítő társak is megújult formában tértek vissza. Ugyan jóval kevesebb volt belőlük, mint az elődben, de három rendesen kidolgozott karaktert kaptunk, akiknek egyedi képességeik mellett megvolt a saját történetük is. Na, és persze az is érezhető volt, hogy az eltelt évek során milyen tapasztalatokkal gazdagodott a Blizzard a World of Warcraft csiszolgatása közben.
A craftolás és az azt segítő NPC-k hasznos adalékok voltak, ám a WoW-ból is ismert aukciósház bevezetése nagyon otromba nyomott hagyott a játékon. Ráadásul két verzió is volt belőle. Az egyikben játékbeli arannyal vásárolhattunk mindenfélét, a másikban pedig valódi pénzzel, az meg már csak hab volt a tortán, hogy a Blizzard még le is csippentett magának egy kis zsozsót a tranzakciók után. Nem volt nagy meglepetés, hogy ez sokaknál kiverte a biztosítékot, de mindezek ellenére csak 2014-ben tűntek el végleg az aukciósházak a játékból.
Nem könnyítette meg a játék indulását az sem, hogy állandó internetkapcsolatot igényelt. Ez a megoldás még ma is sokak szemét szúrja a játékokban, de a Diablo III esetében rátett még egy lapáttal a dologra az, hogy gyakran megszakadt a kapcsolat, és a játékosoknak mindenféle hibaüzenetekkel kellett bajlódniuk.
Reneszánsz
Alapvetően tehát nem volt rossz játék a Diablo III, de a kezdeti bukdácsolások nyilván nem tettek jót a hírnevének. Ennek ellenére sokan élvezték a vadonatúj sztorit, a friss kasztokat, és pozitívum volt, hogy az új karakterek mellett több régi szereplő is beköszönt. Ám az is egyértelmű volt, hogy lehet még fokozni az élményt, így a Blizzard nem is hagyta sokáig újdonságok nélkül a rajongókat, már a 2013-as gamescom során bemutatta a játék első és egyetlen nagy kiegészítőjét.
A Diablo III: Reaper of Souls egy egész fejezettel folytatta az alapjáték sztoriját, feltornázta a maximálisan elérhető szintet, és egy új kasztot is hozott. Nem fukarkodtak a fejlesztők a friss tartalmakkal, még az Adventure Mode bevezetésére is jutott erőforrás, ami gyakorlatilag valódi endgame-mel egészítette ki a játékot. A kiegészítőt követően megjöttek a szezonok, amelyek nagyjából úgy funkcionálnak, mint a Diablo II-es ladderök, szóval az önjelölt démonvadászoknak ismét volt miért elővenniük a Diablo III-at.
Egyébként nagyon fontos volt, hogy megfelelő endgame-et kapjon a játék, mivel anélkül leginkább azzal üthettük el az időt a sztori befejezése után, hogy ismét végigmentünk rajta, csak épp esetleg egy másik karakterrel vagy durvább nehézségi szinten. A hősünket erősítő Paragon-szintek sem dobtak sokat az élményen, így az Adventure Mode-ban megtalálható Bountyk és Nephalem Riftek igazi felfrissülést hoztak és alaposan kitolták a játékidőt. Temérdek friss loot, legyőzendő ellenfél és teljesítendő kihívás várt a játékosokra.
Később viszont érezhetően csökkent a Blizzard lelkesedése, a stúdió nem vitte túlzásba az új tartalmak pumpálását. Kaptunk ugyan újrakiadásokat, és még egy régi-új arc is beköszönt a Diablo III: Rise of the Necromancer DLC-vel, de a betervezett második kiegészítés sajnos soha nem készült el, és a játékosok leginkább csak az az újabb és újabb szezonoknak örülhettek. Azért a legendás első rész 20. évfordulója alkalmából bekerült a The Darkening of Tristram event, ami 2017 óta minden januárban megrendezésre került. Ez tulajdonképpen egy fapados remake, ami az eredeti Diablo pályáit és szörnyeit pakolja át a Diablo III-ba.
Vissza a gyökerekhez?
Sok rajongónak az volt az egyik legnagyobb problémája a Diablo III-mal, hogy dizájnban és hangulatban is érezhetően eltért a korábban jól bevált, gótikus érzéstől. Nehéz megmondani, miért vette lazábbra a dolgot a Blizzard, de nem kizárt, hogy szerepet játszott benne a World of Warcraft felvirágzása. Külön-külön mindkét franchise remek, de nem biztos, hogy ami működik az egyikben, az a másikban is ütős lesz. Azért nyilván a Diablo III-ban sem szivárványt hányó, rózsaszín kabátos manók jöttek velünk szembe (habár Whimsydale elég közel került ehhez), de gyakran egyáltalán nem volt érezhető az a baljós atmoszféra, ami a legelső Diablót és annak folytatását elképesztően hangulatossá varázsolta
2019-ben a Blizzard hivatalosan is leleplezte a Diablo IV-et, ami az eddig látottak alapján kiküszöbölheti az előd fent ecsetelt hiányosságát. A high fantasyt "kihajítva" ismét egy komor Sanctuary tárulhat elénk, ahol szinte kézzel tapintható az emberek nyomora, és mindennapos vendégek lehetnek a démonok. A tervek szerint ezúttal egy jóval nyitottabb világban fogunk kalandozni, amit különböző régiókra bontottak, és még procedurálisan generált dungeonökben is elmerülhetünk.
Sajnos most is vannak intő jelek, amelyek alapján elképzelhető, hogy hozott néhány megkérdőjelezhető döntést a Blizzard. A nyílt világ és a world bossok jelenléte az MMO-s vonal felé tolhatja a Diablo IV-et, ahogy az is, hogy várhatóan sok másik játékossal fogunk összefutni. Elméletileg inkább a nagyobb városokban számíthatunk tömegekre, a vadonban bóklászva megmarad a kaland intimitása.
Már a folytatás bejelentésekor is erősen kérdéses volt a megjelenési dátum, de időközben voltak kisebb-nagyobb bukkanók, szóval az sem kizárt, hogy még messzebb kerültünk a nagy naptól. Mindezek ellenére joggal reménykedhetünk abban, hogy a Diablo sorozat következő felvonása újfent egy komor történetet fog elregélni nekünk, hiszen az eddig közzétett képek és videók arról árulkodnak, hogy a röpködő, milliós számok helyett megint a hangulatos világábrázoláson lesz a hangsúly.
A tíz esztendős Diablo III és valamivel fiatalabb kiegészítője viszont továbbra is él és virul, pörögnek a szezonok, így a várva várt folytatás előtt sem kell nélkülöznünk a Blizzard démonjait. Na, és ugyebár ott van még a Diablo Immortal is, ami játékmenetben és hangulatban látszólag a harmadik részre építkezik, de legalább remélhetőleg bemutatja, mi minden történt a Diablo II eseményeit követően.
Ti milyen emlékeket őriztek a Diablo III-ról? Azt kaptátok a Blizzardtól, amire számítottatok?
