Valamikor 1982 júniusában beindultak az amerikai Commodore vállalat norristowni üzemének első olyan gyártósorai, amelyek mentén a munkások már nem VIC-20, hanem Commodore 64 márkajelű számítógépeket szereltek össze - és ennek következményeként néhány évvel később Magyarországra is elért a digitális forradalom. Ez persze nem volt ennyire egyszerű vagy egyértelmű folyamat; mindenesetre az tény, hogy a Commodore 64 itthon is viszonylag megfizethető áron került forgalomba, és hogy ennek köszönhetően indult el a magyar játékfejlesztés és a hazai játéksajtó. A Commodore 64 története persze jóval régebbre nyúlik vissza, és a rajongóknak köszönhetően a mai napig nem zárult le.
Negyven évnél is régebben
A Commodore története bizonyos fokig az alapító Jack Tramiel története is. Az Auschwitzot és az ahlemi munkatábort is megjárt lengyel fiatalember (születési nevén Idek Trzmiel) a világháborút követően feleségével Amerikába költözött, és a hadsereg kötelékében irodai munkát végzett. Itt tanulta ki az írógépek szerelését, ami arra sarkallta, hogy e tudásra alapozva 1953-ban céget alapítson New Yorkban. A Commodore Portable Typewriter vállalat nevét álmai autója, a luxuskategóriába tartozó Hudson Commodore ihlette, és külön jó pontot jelentett, hogy amúgy a commodore egy haditengerészeti rang is. Két évvel később, azért, hogy csehszlovák gyártású írógépeket legálisan tudjon importálni, Torontóban is céget alapított, ez lett a Commodore Business Machines. Egy idő múlva Tramiel már Commodore márkájú írógépeket is terjesztett - ennek az üzletnek aztán a sokkal jobb minőségű és igen olcsó japán márkák megjelenése vetett véget. A cégvezér váltott, és az úgynevezett összeadógépek (lényegében mechanikus számológépek) tervezésébe és gyártásába szállt be; az üzlet egészen addig jól ment, amíg a sokkal olcsóbb japán márkák megint csak ki nem túrták a piacról.
Tramiel ekkor dühöngés helyett (illetve a róla keringő történeteket ismerve, inkább közben) Japánba utazott, hogy megnézze, miként lehet az, hogy a szigetország mérnökei ilyen könnyedén kétszer is lekörözték az ő csapatát. Noha erre a kérdésre nem talált választ, óriási szerencséje volt: nem sokkal látogatása előtt kerültek ki a japán boltokba a Casio és a Sharp első elektromos, LED-kijelzős asztali számológépei. A cégvezér már a hotelében elkezdte tervezni cége átállását ezekre az új eszközökre, és hazaérve a Bowman kijelzőit és a Texas Instruments áramköreit használva piacra is dobta az első amerikai digitális számológépeket. E gépek villámgyorsan terjedtek, a profit hatalmasra hízott, és Tramiel végre megnyugodott… egészen addig, amíg a Texas Instruments úgy nem döntött, hogy ugyanennek a bevételnek náluk sokkal jobb helye lenne, és lényegében ugyanazzal a hardverrel, de sokkal alacsonyabb árszinten kiadták sajátmárkás számológépeiket.
Tramielt a teljes csődtől egy kanadai barátja, Irving Gould többmilliós dolláros befektetése mentette meg, és ebből a pénzből az üzletember adósságainak visszafizetése mellett arra is jutott, hogy megvásárolja a MOS Technology nevű, integrált áramköröket tervező és gyártó céget. Ennek vezető mérnöke, Chuck Peddle bátran szállt szembe az új tulajdonossal, amikor az azonnal egy új számológép megtervezésére szólította fel a csapatot:
"A számológépek feleslegesek, a jövő a számítógépeké" - mondta. Tramiel csak annyit válaszolt, hogy ha ez így van, hát nosza, építsen egy eladhatót.
Számítógépek kora
Az elsősorban a Motorola elégedetlen, újítani vágyó alkalmazottai által alapított MOS Technology vezetősége csak erre várt; nagy titokban hónapok óta egy ilyen terven dolgoztak, és most már megvolt rá az engedély is. A MOS 6502 mikroprocesszorra épülő Commodore PET beépített monitorral és magnóval készült, és 1977 decemberében, pár hónappal az Apple II és a TRS-80 debütálása után került piacra. Tramiel elvárásának megfelelően az első Commodore számítógép nem játékra készült: Európában üzleti felhasználóknak, Amerikában pedig oktatási célokkal tudták a legtöbb példányt értékesíteni.
A PET fogadtatása jó volt, az általa termelt hasznon pedig jól jött a kiköltekezett Commodore-nak, de ne feledjük: abban a korban járunk, amikor ötvenezer példány eladása ritka sikernek számított. Tramielt azonban megfogta ez az intenzív, épp kialakulóban levő piac, és mérnökeit a következtetések levonására, egy közérthetőbb, könnyen kezelhető gép tervezésére szólította fel. A VIC-20 végül 1980 júniusában jelent meg az amerikai számítógépes üzletekben, és lényegében azonnal felváltotta a PET gépeket. Bár ugyanaz a 6502-es processzor dolgozott benne, az új grafikus chip már színes grafikát tudott előállítani, ráadásul bármilyen tévéhez csatlakoztatni lehetett - és mivel nem RF-kábelt, hanem kompozitot használt, a képe sokkal tisztább volt, mint a riválisoké.
A VIC-20 szinte azonnal átütő sikerré vált. Bár az Apple II három évvel korábban került a piacra, mégis a Commodore új terméke volt az első számítógép a világon, amelyből egymillió példányt tudtak értékesíteni.
Ebben a könnyű kezelhetőség mellett a rendkívül kedvező, 300 dolláros indulóár is sokat segített - no meg az, hogy tényleg ez volt talán az első olyan kompakt számítógép, amelynek használatát egy átlagember is gyorsan el tudta sajátítani.
Tömegek számítógépe
Jack Tramiel a VIC-20 első évének elképesztő eredményeit látva döntött úgy, hogy ami az ő cégét illeti, a számítógépek igenis tömegterméknek számítanak, és hogy ő kifejezetten a mainstream piacra akar koncentrálni további fejlesztéseivel. Ez nála alacsony árban, kiváló fejlesztői támogatásban (ez akkor elsősorban programozói könyveket jelentett), illetve a változatos perifériákkal elérhető totális testreszabhatóságban csapódott le.
A Commodore következő számítógépét a VIC-20 hatalmas sikerének közepén mindenki hosszú évekkel későbbre várta, de Tramiel megérezte a vérszagot, és akár az előző gép potenciálisan piacvezető hónapjait is feláldozva azonnal egy új, még erősebb, még befogadhatóbb gép tervezésére szólította fel csapatát. Noha az első kísérlet, a Japánban tervezett Commodore MAX Machine nagyon hamar befuccsolt, a második próbálkozás, a 64 kilobájt memóriát használó VIC-40 ígéretes volt. A készülő gép legfontosabb alkatrészei (a 6510-es CPU, a VIC-II grafikus processzor, illetve a hangokért felelős SID chip) már 1981 végén elkészültek, így az új - akkor már a 64 kilobyte memória nyomán Commodore 64-nek nevezett - számítógépet a Commodore az 1982 januárjában rendezett CES kiállításon bemutatta a világnak, és persze a konkurenciának.
"Az első napon a teljes Atari ott állt a stand mellett, álluk a padlón, és csak bámulták a gépet. Nem hitték el, hogy ezt 595 dollárból ki tudtuk hozni" - mesélte évekkel később David Ziembicki, a projekt egyik mérnöke.
Márpedig kihozták; a Commodore 64 ugyan messze nem a legolcsóbb számítógép volt a piacon (az 1982 áprilisától kapható ZX Spectrum például 200 dollárba került), de képességeihez mérten megdöbbentően, sokak számára szó szerint hihetetlenül olcsó volt - és az ár folyamatosan csökkent a megjelenést követően. Régi ellenségével, a TRS-80 számítógépeket áruló Texas Instruments vállalattal árháborúba bonyolódó Tramiel előbb száz dollárral csökkentett az árat, majd azt is lefelezte, és ez odáig vezetett, hogy 11 hónappal a Commodore 64 megjelenését követően a gép már csak 199 dollárba került, ráadásul úgy, hogy egy rakás extrát is adtak hozzá. A Texas Instruments 1983 októberében kiszállt a számítógépiparból, ezzel a Commodore kiütötte egyik legfontosabb ellenfelét.
A legendás kenyérdoboz
De ne szaladjunk ennyire előre: mit tudott a Commodore 64, ami nemcsak a riválisokat ijesztette meg, de világszerte milliókat a számítógépek kipróbálására ösztönzött? Egy szóval: mindent. Több szóval: mindent, amire 1982 körül egy számítógépőrült csak vágyott, mégpedig végre megfizethető áron. Persze nem volt minden tökéletes: az elsőgenerációs lemezolvasók például legendásan sűrűn romlottak el, és eleinte a beépített BASIC programozási környezetben is voltak hibák. Mindez azonban keveseket zavart annyira, hogy megbánják a vásárlást, és a Commodore 64 a megjelenésének évében Amerikában több hónapban is a legjobban fogyó számítógéppé vált. Tramiel kívánságának megfelelően a kezdeti marketing elsősorban üzleti, irodai számítógépként reklámozta azt, és a Commodore komolyan támogatott olyan szoftverházakat, amelyekben szövegszerkesztőket, könyvelőprogramokat és egyéb, komoly üzleti feladatokkal foglalkozó programokat írtak.
Eközben Európában
Az európai piacon kicsit más volt a helyzet: itt még éveken át, az árcsökkenések ellenére is radikálisan olcsóbb ZX Spectrum volt 1982 és 1983 sztárja. Bár technikai képességei jóval szerényebbek voltak, az Amerikához képest szegényebb Nagy-Britanniában, illetve a még pénztelenebb kontinentális területeken az ár volt a meghatározó szempont. Persze minden ország más és más, és mindenhol a sajátos viszonyok, furcsa véletlenek és importőri döntések szabták meg, hogy mi lett népszerű. Annyi formátum vetélkedett az 1982 utáni években a vásárlókért, hogy bőven nyílt lehetőség a belső piacok egyedi alakulására. Így aztán Spanyolországban a ZX Spectrum annyira uralta a szektort, hogy a végső években ez a piac tartotta el a Sinclairt, Franciaországban az MSX és a Thomson számítógépei váltak piacvezetővé, Nyugat-Németországban pedig a Schneider névvel forgalmazott Amstrad gépek lettek kiugróan népszerűek.
És Magyarországon? Az első években természetesen szinte semmi nem történt. A leglelkesebbek, a dollárboltok kínálatához hozzáférők, a jó helyen dolgozók persze tudtak szerezni a tiltólistán levő gépekből, általában Ausztriából becsempészve azokat, de a tömeges elterjedésre még várni kellett. Amikor az első, legalább néhány szempontból professzionális magyar szoftverfejlesztő cég, a Novotrade már javában működött, akkor a Commodore 64 még csak álom volt a legtöbb család és persze a legtöbb fiatal számára. A helyzet 1985 tájékán kezdett változni, amikor az iskolaszámítógép-program keretében a jómódúbb iskolákba már Commodore 64-ek is eljutottak, illetve amikor már igazán senkit nem vegzáltak komolyan azért, mert külföldről be mert hozni számítógépeket.
1986-ban két számítástechnikai üzlet is üzemelt Budapesten, és megalakult az Országos Commodore Egyesület. A következő években a ZX Spectrum, illetve a Commodore különféle modelljei vetélkedtek a fiatalok pénzéért - és persze ők már nem szövegszerkesztőkre, adatbázis-kezelőkre meg leltározó szoftverekre vágytak.
A cikk folytatódik, lapozz a következő oldalra a kedvenc játékainkhoz!
