Hirdetés

40 éves a Commodore 64, a népi számítógép

|

A Commodore 64 már Magyarországon is jelentős szereplője volt az elektronikai eszközök piacának, nemcsak számítógépként, hanem játékra alkalmas eszközként is szívesen emlékezünk rá.

Hirdetés

Valamikor 1982 júniusában beindultak az amerikai Commodore vállalat norristowni üzemének első olyan gyártósorai, amelyek mentén a munkások már nem VIC-20, hanem Commodore 64 márkajelű számítógépeket szereltek össze - és ennek következményeként néhány évvel később Magyarországra is elért a digitális forradalom. Ez persze nem volt ennyire egyszerű vagy egyértelmű folyamat; mindenesetre az tény, hogy a Commodore 64 itthon is viszonylag megfizethető áron került forgalomba, és hogy ennek köszönhetően indult el a magyar játékfejlesztés és a hazai játéksajtó. A Commodore 64 története persze jóval régebbre nyúlik vissza, és a rajongóknak köszönhetően a mai napig nem zárult le.

Negyven évnél is régebben

A Commodore története bizonyos fokig az alapító Jack Tramiel története is. Az Auschwitzot és az ahlemi munkatábort is megjárt lengyel fiatalember (születési nevén Idek Trzmiel) a világháborút követően feleségével Amerikába költözött, és a hadsereg kötelékében irodai munkát végzett. Itt tanulta ki az írógépek szerelését, ami arra sarkallta, hogy e tudásra alapozva 1953-ban céget alapítson New Yorkban. A Commodore Portable Typewriter vállalat nevét álmai autója, a luxuskategóriába tartozó Hudson Commodore ihlette, és külön jó pontot jelentett, hogy amúgy a commodore egy haditengerészeti rang is. Két évvel később, azért, hogy csehszlovák gyártású írógépeket legálisan tudjon importálni, Torontóban is céget alapított, ez lett a Commodore Business Machines. Egy idő múlva Tramiel már Commodore márkájú írógépeket is terjesztett - ennek az üzletnek aztán a sokkal jobb minőségű és igen olcsó japán márkák megjelenése vetett véget. A cégvezér váltott, és az úgynevezett összeadógépek (lényegében mechanikus számológépek) tervezésébe és gyártásába szállt be; az üzlet egészen addig jól ment, amíg a sokkal olcsóbb japán márkák megint csak ki nem túrták a piacról.

Tramiel ekkor dühöngés helyett (illetve a róla keringő történeteket ismerve, inkább közben) Japánba utazott, hogy megnézze, miként lehet az, hogy a szigetország mérnökei ilyen könnyedén kétszer is lekörözték az ő csapatát. Noha erre a kérdésre nem talált választ, óriási szerencséje volt: nem sokkal látogatása előtt kerültek ki a japán boltokba a Casio és a Sharp első elektromos, LED-kijelzős asztali számológépei. A cégvezér már a hotelében elkezdte tervezni cége átállását ezekre az új eszközökre, és hazaérve a Bowman kijelzőit és a Texas Instruments áramköreit használva piacra is dobta az első amerikai digitális számológépeket. E gépek villámgyorsan terjedtek, a profit hatalmasra hízott, és Tramiel végre megnyugodott… egészen addig, amíg a Texas Instruments úgy nem döntött, hogy ugyanennek a bevételnek náluk sokkal jobb helye lenne, és lényegében ugyanazzal a hardverrel, de sokkal alacsonyabb árszinten kiadták sajátmárkás számológépeiket.

Hirdetés

Tramielt a teljes csődtől egy kanadai barátja, Irving Gould többmilliós dolláros befektetése mentette meg, és ebből a pénzből az üzletember adósságainak visszafizetése mellett arra is jutott, hogy megvásárolja a MOS Technology nevű, integrált áramköröket tervező és gyártó céget. Ennek vezető mérnöke, Chuck Peddle bátran szállt szembe az új tulajdonossal, amikor az azonnal egy új számológép megtervezésére szólította fel a csapatot:

"A számológépek feleslegesek, a jövő a számítógépeké" - mondta. Tramiel csak annyit válaszolt, hogy ha ez így van, hát nosza, építsen egy eladhatót.

Számítógépek kora

Az elsősorban a Motorola elégedetlen, újítani vágyó alkalmazottai által alapított MOS Technology vezetősége csak erre várt; nagy titokban hónapok óta egy ilyen terven dolgoztak, és most már megvolt rá az engedély is. A MOS 6502 mikroprocesszorra épülő Commodore PET beépített monitorral és magnóval készült, és 1977 decemberében, pár hónappal az Apple II és a TRS-80 debütálása után került piacra. Tramiel elvárásának megfelelően az első Commodore számítógép nem játékra készült: Európában üzleti felhasználóknak, Amerikában pedig oktatási célokkal tudták a legtöbb példányt értékesíteni.

A PET fogadtatása jó volt, az általa termelt hasznon pedig jól jött a kiköltekezett Commodore-nak, de ne feledjük: abban a korban járunk, amikor ötvenezer példány eladása ritka sikernek számított. Tramielt azonban megfogta ez az intenzív, épp kialakulóban levő piac, és mérnökeit a következtetések levonására, egy közérthetőbb, könnyen kezelhető gép tervezésére szólította fel. A VIC-20 végül 1980 júniusában jelent meg az amerikai számítógépes üzletekben, és lényegében azonnal felváltotta a PET gépeket. Bár ugyanaz a 6502-es processzor dolgozott benne, az új grafikus chip már színes grafikát tudott előállítani, ráadásul bármilyen tévéhez csatlakoztatni lehetett - és mivel nem RF-kábelt, hanem kompozitot használt, a képe sokkal tisztább volt, mint a riválisoké.

A VIC-20 szinte azonnal átütő sikerré vált. Bár az Apple II három évvel korábban került a piacra, mégis a Commodore új terméke volt az első számítógép a világon, amelyből egymillió példányt tudtak értékesíteni.

Ebben a könnyű kezelhetőség mellett a rendkívül kedvező, 300 dolláros indulóár is sokat segített - no meg az, hogy tényleg ez volt talán az első olyan kompakt számítógép, amelynek használatát egy átlagember is gyorsan el tudta sajátítani.

Tömegek számítógépe

Jack Tramiel a VIC-20 első évének elképesztő eredményeit látva döntött úgy, hogy ami az ő cégét illeti, a számítógépek igenis tömegterméknek számítanak, és hogy ő kifejezetten a mainstream piacra akar koncentrálni további fejlesztéseivel. Ez nála alacsony árban, kiváló fejlesztői támogatásban (ez akkor elsősorban programozói könyveket jelentett), illetve a változatos perifériákkal elérhető totális testreszabhatóságban csapódott le.

A Commodore következő számítógépét a VIC-20 hatalmas sikerének közepén mindenki hosszú évekkel későbbre várta, de Tramiel megérezte a vérszagot, és akár az előző gép potenciálisan piacvezető hónapjait is feláldozva azonnal egy új, még erősebb, még befogadhatóbb gép tervezésére szólította fel csapatát. Noha az első kísérlet, a Japánban tervezett Commodore MAX Machine nagyon hamar befuccsolt, a második próbálkozás, a 64 kilobájt memóriát használó VIC-40 ígéretes volt. A készülő gép legfontosabb alkatrészei (a 6510-es CPU, a VIC-II grafikus processzor, illetve a hangokért felelős SID chip) már 1981 végén elkészültek, így az új - akkor már a 64 kilobyte memória nyomán Commodore 64-nek nevezett - számítógépet a Commodore az 1982 januárjában rendezett CES kiállításon bemutatta a világnak, és persze a konkurenciának.

"Az első napon a teljes Atari ott állt a stand mellett, álluk a padlón, és csak bámulták a gépet. Nem hitték el, hogy ezt 595 dollárból ki tudtuk hozni" - mesélte évekkel később David Ziembicki, a projekt egyik mérnöke.

Márpedig kihozták; a Commodore 64 ugyan messze nem a legolcsóbb számítógép volt a piacon (az 1982 áprilisától kapható ZX Spectrum például 200 dollárba került), de képességeihez mérten megdöbbentően, sokak számára szó szerint hihetetlenül olcsó volt - és az ár folyamatosan csökkent a megjelenést követően. Régi ellenségével, a TRS-80 számítógépeket áruló Texas Instruments vállalattal árháborúba bonyolódó Tramiel előbb száz dollárral csökkentett az árat, majd azt is lefelezte, és ez odáig vezetett, hogy 11 hónappal a Commodore 64 megjelenését követően a gép már csak 199 dollárba került, ráadásul úgy, hogy egy rakás extrát is adtak hozzá. A Texas Instruments 1983 októberében kiszállt a számítógépiparból, ezzel a Commodore kiütötte egyik legfontosabb ellenfelét.

A legendás kenyérdoboz

De ne szaladjunk ennyire előre: mit tudott a Commodore 64, ami nemcsak a riválisokat ijesztette meg, de világszerte milliókat a számítógépek kipróbálására ösztönzött? Egy szóval: mindent. Több szóval: mindent, amire 1982 körül egy számítógépőrült csak vágyott, mégpedig végre megfizethető áron. Persze nem volt minden tökéletes: az elsőgenerációs lemezolvasók például legendásan sűrűn romlottak el, és eleinte a beépített BASIC programozási környezetben is voltak hibák. Mindez azonban keveseket zavart annyira, hogy megbánják a vásárlást, és a Commodore 64 a megjelenésének évében Amerikában több hónapban is a legjobban fogyó számítógéppé vált. Tramiel kívánságának megfelelően a kezdeti marketing elsősorban üzleti, irodai számítógépként reklámozta azt, és a Commodore komolyan támogatott olyan szoftverházakat, amelyekben szövegszerkesztőket, könyvelőprogramokat és egyéb, komoly üzleti feladatokkal foglalkozó programokat írtak.

Beszélgetnél velünk erről a hírről?

Lennél a GameStar közösség tagja? Gyere a GameStar Party/Chat Facebook csoportba, dobj fel témákat, dumálj régi és új GS írókkal, olvasókkal!

Eközben Európában

Az európai piacon kicsit más volt a helyzet: itt még éveken át, az árcsökkenések ellenére is radikálisan olcsóbb ZX Spectrum volt 1982 és 1983 sztárja. Bár technikai képességei jóval szerényebbek voltak, az Amerikához képest szegényebb Nagy-Britanniában, illetve a még pénztelenebb kontinentális területeken az ár volt a meghatározó szempont. Persze minden ország más és más, és mindenhol a sajátos viszonyok, furcsa véletlenek és importőri döntések szabták meg, hogy mi lett népszerű. Annyi formátum vetélkedett az 1982 utáni években a vásárlókért, hogy bőven nyílt lehetőség a belső piacok egyedi alakulására. Így aztán Spanyolországban a ZX Spectrum annyira uralta a szektort, hogy a végső években ez a piac tartotta el a Sinclairt, Franciaországban az MSX és a Thomson számítógépei váltak piacvezetővé, Nyugat-Németországban pedig a Schneider névvel forgalmazott Amstrad gépek lettek kiugróan népszerűek.

És Magyarországon? Az első években természetesen szinte semmi nem történt. A leglelkesebbek, a dollárboltok kínálatához hozzáférők, a jó helyen dolgozók persze tudtak szerezni a tiltólistán levő gépekből, általában Ausztriából becsempészve azokat, de a tömeges elterjedésre még várni kellett. Amikor az első, legalább néhány szempontból professzionális magyar szoftverfejlesztő cég, a Novotrade már javában működött, akkor a Commodore 64 még csak álom volt a legtöbb család és persze a legtöbb fiatal számára. A helyzet 1985 tájékán kezdett változni, amikor az iskolaszámítógép-program keretében a jómódúbb iskolákba már Commodore 64-ek is eljutottak, illetve amikor már igazán senkit nem vegzáltak komolyan azért, mert külföldről be mert hozni számítógépeket.

1986-ban két számítástechnikai üzlet is üzemelt Budapesten, és megalakult az Országos Commodore Egyesület. A következő években a ZX Spectrum, illetve a Commodore különféle modelljei vetélkedtek a fiatalok pénzéért - és persze ők már nem szövegszerkesztőkre, adatbázis-kezelőkre meg leltározó szoftverekre vágytak.

A cikk folytatódik, lapozz a következő oldalra a kedvenc játékainkhoz!

Ha a PC, hardver, mobil, okoseszköz, vagy bármilyen geek téma mozgat, itt a helyed!

Oldalak: 1 2

Hirdetés
Hirdetés
0 mp. múlva automatikusan bezár Tovább az oldalra »

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Ne maradj le a legfontosabb hírekről! Engedélyezd az értesítéseket, cserébe elsőként tudod meg, ha bejelentik a Half-Life 3-at! (Nem spamelünk, becsszó!)