Szerencsére elmúltak már azok az idők, amikor a filmesek úgy érezték, minden területen támadniuk kell, és az összes rajzfilm bemutatóját valami jobb esetben is csak középszerű játék kísérte. Persze ezek jellemzően nem a hardcore gamereknek szóltak, akik felzokogtak a legapróbb hiányosságoktól is, hanem a fiataloknak, akik szerették volna újraélni a rajzfilmek eseményeit, miközben a moziból kifele jövet vásárolt friss plüsseiket szorongatják. A '80-as és '90-es években a Virgin Interactive (illetve korábban Virgin Games) egy meghatározó kiadó volt, mely sok egyéb mellett egyes Disney játékok kiadásáért is felelt: neki köszönhetően került piacra az 1992-es Aladdin, az 1994-es The Jungle Book (avagy A dzsungel könyve), illetve a szintén ebben az évben megjelent The Lion King.
Az Oroszlánkirály adaptációjának elkészítését egy akkor már viszonylag tapasztalt csapat vállalta el: az Eye of the Beholder sikere után a Virgin által felvásárolt Westwood Studios, ami egyébként két évvel később a kissé eltérő tematikájú Command & Conquer szériát indította útjára. Mivel a Disney is azt akarta, hogy a játék jó legyen, a saját animátorait küldte segíteni a szereplők mozgásának animálásához. A játék végül vegyes, inkább pozitív fogadtatásban részesült, de abban mindenki egyetértett, hogy egyáltalán nem volt könnyű.
Mint később kiderült, okkal.
A Westwood egyik társalapítója, Louis Castle még 2014-ben (majd 2019-ben) beszélt arról, hogy a Disney hogyan akarta vásárlásra ösztönözni a játékosokat. A '90-es évek elején az amerikai Blockbuster videókölcsönzőkből játékokat is lehetett bérelni, viszont felmerült egy olyan probléma, hogy azokat, amikben a maximális bérlési idő (Castle emlékei szerint egy nap, ami nettó játékidőben 6-8 óra) alatt egy adott százalékig teljesíteni lehetett, a játékosok később nem vették meg, a kiadók meg - legalábbis a Disney megfigyelései szerint - jelentős mértékű bevételtől estek el. A Westwood a jogtulajdonos nyomására úgy próbált meg tenni ez ellen, hogy felverte a nehézséget. Az egész kérés váratlanul és a megjelenéshez kényelmetlenül közel jött, úgyhogy a csapat rögtönözni kényszerült, a srácok a majmos fejtörőt tették különösen nehézzé. Egyébként is igyekeztek nehéz játékokat csinálni, hogy hosszabb legyen a játékidő, de itt még a szokásosnál is jobban be kellett keményíteniük.
Az SNES-es változat esetében a Speedrun.com által jegyzett rekord 12 perc 42 másodperc, de ezt mindössze egy éve állította be az Akiteru nevű speedrunner. 1994 óta volt ideje tökéletesíteni a technikát.
Nektek sikerült eljutnotok a végéig? Ha nem, megpróbálhatjátok a nemrég megjelent felújított változattal, vagy akár emulátorral is, mi nem fogunk megharagudni.
