Braid

Nagyon sok játékos érzi úgy manapság, hogy a szédületes pénzekből fejlesztett modern játékok többségéből a minél realisztikusabb grafika és az izgalmak hajszolása mellett kiveszett a videojátékok lelke, vagyis az a külsőségektől megfosztott játékélmény, amely 10-20 évvel ezelőtt a gép elé szögezett bennünket. Szerencsére ma is élnek olyan független fejlesztők, akik a valósággal vetekedő látványt művészien megrajzolt képi világra, az erőszakot pedig gondolkodásra sarkalló játékmenetre váltják alkotásaikban. Ilyen retró-jellegű játék a Braid, amit Jonathan Blow mindössze 180 ezer dollárból hozott össze (ebből csak a zenék licencelése 110 ezer dollárt tett ki), ám alacsony költségvetése dacára hihetetlenül élvezetes szórakozást nyújt, a sokak által hiányolt „igazi” játékélménnyel gazdagítva. A Braid alapvetően egy klasszikus oldalnézetes platformjáték puzzle elemekkel, amelyet a játékmenet alapját adó, és azt jócskán megnehezítő, a logikánkat alaposan próbára tevő idő-manipulációs képesség tesz teljessé. Az ellenfelek kiiktatásának módja, és más játékelemek is egy egyszerű Mario-klónra utalnak, ráadásul hősünk, a nyakkendős királyfi is szerelmét, az elrabolt hercegnőt szeretné visszakapni, de a Braid sokkal több ennél. Mivel Tim oly sok mindent elrontott életében, megkapja az idő visszaforgatásának képességét, amely eleinte inkább segítségünkre lesz, hiszen könnyedén kijavíthatjuk a hibáinkat, később viszont igencsak bonyolulttá teszi a helyzetet. A játék minden világában más-más szabályrendszer szerint befolyásolhatjuk az időt: van ahol csak akkor telik az idő, ha mi is haladunk, máshol egy időgyűrű csak egy kisebb területen forgatja vissza az eseményeket, bizonyos tárgyakra viszont egyáltalán nem hat az idő. További izgalmas logikai csavarokkal lehet dolgunk, ha a korábban megtett lépéseinket a saját árnyékunkkal playback-szerűen végigjátszatjuk, miközben mi magunk már a következő feladatnál járunk. A hat darab, sokpályás világ mindegyikében egy puzzle kép összeillesztése a célunk, ami nem nehéz feladat, de a pályákon elrejtett darabkák megszerzése már nagyon sok gondolkodást és logikát igényel. A művészi igénnyel megalkotott képi világ egészen festményszerű, az elektronikus csellón és szintetizátoron előadott zenék szintén igen magas szintet képviselnek, és elképesztően jó, egyedi hangulatot teremtenek. A Braid 2008-ban Xbox Live Arcade-on jelent meg, majd 2009-ben a PC-s verzió is megérkezett. A befektetés már a második héten megtérült, bebizonyítva, hogy egy jó ötlet és az őszinteség is elegendő a sikerhez - csak lehetőséget kell adni a független fejlesztőknek is…