Sokáig az volt az uralkodó bölcsesség a játékvilágban, hogy egy multiplayer címnek nincs igazán szüksége történetre. Aztán jött a Team Fortress 2 és a "Meet the..." videókkal rendkívül szórakoztató módon mutatta be a karaktereit, a Valve által új szintre emelt módszert pedig egyre több játék vette át.
Az utóbbi években talán az Overwatch tudta a legjobban a játékvilág és a szélesebb kultúra szívébe belopni Tracert és a többieket, ám míg a Blizzzard univerzumának lendülete egyelőre elfogyni látszik (majd meglátjuk, hogy az Overwatch 2 javít-e ezen), addig egy másik gigász arra készül, hogy túlszárnyaljon minden korábbi háttértörténetet.
A League of Legends marketingjének már az első pillanattól részét képezték azok a látványos animációs videók, amikben a játékhoz képest moziszerűbben mutatták meg, ahogy az Idézők szurdokából ismert hősök egymásnak estek. A bajnokoknak emellett megvolt a maga háttértörténete, ami más játszható karakterek ellenségeinek, szövetségeseinek, sőt, sokszor családtagjainak mutatta be őket, ez pedig visszaköszönhetett a hősies animációkban, vagy a játékba beillesztett egysoros megszólalásokban.
Most viszont új szintre emeli a Riot a League of Legends világának bemutatását, és a kilenc résszel debütáló animációs sorozatot, az Arcane-t nyugaton a Netflixen mutatják be (Kínában a Tencent a saját platformján lesznek megnézhetők a részek). A platform legutóbb a Squid Game-mel bizonyította, hogy a műsorai képesek meghatározni az aktuális kulturális pillanatot, így a LoL is esélyt kap, hogy amellett, hogy az aktív játékosokat szórakoztatja, a szélesebb popkultúrában is helyet kapjon. Lássuk, mit is ajánl az Arcane az elkötelezett rajongóknak, vagy azoknak, akik most ismerkednek Runeterra világával.
Luke, én vagyok a sorozatlövőd
Az Arcane történetének központjában - ahogy ezt a trailer sem titkolta - két bajnokpáros története áll. Egyfelől láthatjuk Vi és Jinx közös múltját, akikről megerősítették az alkotók, hogy testvérek. Őket a Piltover alatt elterülő városrész alvilágában követhetjük, mielőtt abból ténylegesen létrejön Zaun. Másfelől Jayce és Viktor párosát figyelhetjük, amint az általuk kitalált Hextech, a technológia segítségével megszelídített varázslat útját egyengetik. Ez a szál az általunk látott epizódokban némileg háttérbe szorul a két nővér érzelemdúsabb történetéhez képest.
A sztorit három háromepizódos részletben jelenteti meg a Riot és a Netflix, a november 6-án, 13-án és 20-án debütáló két-két óra pedig a történet idejében is némileg elválik. Az első harmadban, amit végig láthattunk, Vi és Jinx gyermekkorából ismerhetünk meg egy tragikus időszakot, ezzel párhuzamosan pedig a hexctech születését. A második etapban (ennek már csak az első részét nézhettük meg) a felnőtt nővérek egymás elleni konfliktusa kezd kiéleződni, míg a varázskütyük fejlettebb formájának veszélyeit láthatjuk a történet másik szálában. Az utolsó három epizód pedig a Zaun és Piltover közötti konfliktus kiéleződését ígéri.
A drámai ív azok számára is élvezhetőnek tűnik, akik nem játszottak a népszerű MOBA-val, de a történet igazi értékét a tragikus irónia adja meg, azaz, amikor a néző már ismeri, mi lesz a cselekmény kifutása, míg a szereplők értelemszerűen nem. Hasonlóan mondjuk a Star Wars előzmény-trilógiájához, a kíváncsiságunk tárgya kevésbé az, hogy mi történik legközelebb, hanem inkább az, hogyan jutunk el a jól ismert végkifejlethez. Így például megfigyelhetjük, hogyan lesz Caitlyn a fiatal nemesből, akit nem szeretnének engedni valódi gaztevők után nyomozni, Piltover kiemelkedő bűnüldözője, vagy Viktorból a yordle professzor, Heimerdinger szorgalmas beosztottjából először Jayce úttörő kísérleteinek partnere, majd a mágia hatalmát morális korlátok nélkül használni vágyó tudós.
A legfontosabb kikacsintások a League of Legends világára azok, amikor a későbbi bajnokok a játékban használt fegyverzetüket (sokszor először valamilyen kezdetleges formában) használni kezdik, de ezeken kívül is számos utalás emlékeztet rá, hogy nem egy akármilyen fantasy univerzumban, hanem Runeterrán járunk. Így például egy poro jelenléte, vagy egy jelenet, ahol egy boltos egy heart of gold tárgyat vizsgál meg az értékét kutatva, mind a MOBA-t juttatják a nézők eszébe. Több játszható karakter is feltűnik mellékszereplőként, így például epizódjelleggel Ekko és Singed is látható, igaz, csak kevés közvetlen megszólalás vagy cselekedet jut nekik a forgatókönyvben.
Az Igazság Legendák Ligája
Ejtsünk néhány szót a stilisztikai választásokról is, amiket az Arcane alkotógárdája tett, ugyanis itt is sok érdekességgel találkozhatunk. Kezdésképp hadd jegyezzem meg, hogy a kézzel rajzolt látványvilágot és a háromdimenziós animációt vegyítő stílusból nagy baj is lehetett volna (elég, ha megkérdeztek erről egy Berserk rajongót), de a sorozat művészeti stílusa alapvetően jól működik. Egy-egy mozdulata van csak a szereplőknek, ami kicsit esetlenre sikerült, illetve olykor az ajakszinkronon éreztem, hogy elcsúszott, de ezek nem rontják el alapvetően az élményt.
Meglepett viszont, hogy a 12 éves kor alatt nem ajánlott League of Legends adaptációja bőven tartalmaz véres jeleneteket, és a sebekből, vagy szájból kifolyó vér is gyakori vendég a képernyőn. Ugyan az alkotók fogadkoztak, hogy nem szeretnének "akciópornót" gyártani, az ennek teret engedő jelenetekben többször nem állták meg, hogy egy-egy pofont ne lassítsanak le. Emellett a szereplők sokszor isznak és dohányoznak, sőt, egy bordély előtt is elsétálnak egyszer a főszereplők, amin elidőz a kamera, szóval egyértelműen nem a kicsik számára készült az Arcane.
A Riot és a Fortiche csapata nem csak ebben követte az utóbbi évek legsikeresebb tévésorozatait. Érzésem szerint abban sikeresen merítettek ihletet a Trónok harcából, hogy egy-egy olyan jelenet is helyet kapott a sorozatban, amikor a nyers erő helyett a politika kerül ez előtérbe, és egy sötét szobában folytatott beszélgetés is olyan feszült tud lenni, mint egy ökölpárbaj.
Az Arcane más jeleneteiben viszont tagadhatatlanul megjelenik a Riot "pop-fantasy" felfogása. A sorozat minden gátlás nélkül pufogtat szóbeli vagy vizuális kliséket, a nyitó epizódban néhány perc leforgása alatt láthatunk egy mozzanatot, amikor a tetőről majdnem leeső Powdert az utolsó pillanatban rántja vissza a nővére, aki néhány perccel később teljesen komoly arccal tanácsolja a lebukástól félő tolvajtársainak, hogy "akkor ne bukjatok le". Ehhez hasonlóan egy kis mentális szemforgatást érdemelt tőlem az egyik gonosz mondata, ami szerint a hatalom azoké lesz, akik bármit hajlandók megtenni érte.
Abban is biztos vagyok, hogy a szinte minden részben megjelenő zenei betétek (az animációs stúdió és a Riot nem is tagadhatnák, hogy zenés klipeknél működtek együtt először) sem mindenkinek fognak tetszeni, de a főcímdal valószínűleg segíteni fog eldönteni, hogy ehhez a kérdéshez hogyan viszonyulsz.
Sikersorozat születik?
Az Arcane első négy része annak ellenére rendkívül élvezetes volt, hogy az én személyes ízlésemtől több helyen eltért, hiszen a történet központi ívét adó drámai ív rendkívül magával ragadóra sikerült, és a kivitelezés is kellően minőségi. Annak ellenére, hogy tudtam, milyen tragédia vár a főszereplőkre, szívből drukkoltam nekik, hogy sikerüljön megfordítani a szerencséjüket, és rendkívül ügyesnek tartom, ahogy a sorozat egyfajta Harley Quinn-Joker hibridet csinál Jinxből. A tragikus gonosszal minden pillanatban együtt tudunk érezni, az őrületét pedig rendkívül okosan jelenítették meg az Arcane alkotói. Ezért rendkívül szórakoztatónak ígérkezik és biztosan meg fogom nézni a sorozat további részeit is, még akkor is, ha félek, hogy Piltover és Zaun konfliktusának morális vetületeit nem fogja igazán jól feldolgozni, ahogy a közhelyszámlálón is kell majd néhányat kattintanom.
