Attól a pillanattól fogva, hogy 1977-ben először zümmögött fel egy fénykard a Sir Alec Guinness alakította Obi-Wan Kenobi kezében, a jedik emblematikus fegyvere a Star Wars univerzum elengedhetetlen kellékévé vált, az pedig, annak a módja pedig, ahogy forgatták, generációról generációra változott. A kezdetben még esetleg összecsapásokat idővel egyre látványosabb, akrobatikusabb, újabban pedig nyersebbnek, zsigeribbnek ható koreográfiák váltották fel.
Hasonló evolúciós folyamat zajlott le a Csillagok háborújából táplálkozó videojátékokban is, a Star Wars Jedi: Fallen Order és a Star Wars Jedi: Survivor főhőse ügyesebben bánik a fénykarddal (legalábbis úgy fest), mint Kyle Katarn vagy Revan.
De mit szól ehhez valaki, aki élete nagy részét azzal töltötte, hogy a különböző közelharci fegyverek mesterévé váljon? Nos, a Vaják sorozatban és az Elden Ringben látott vívóstílusokat is részletesen kielemző David Rawlings, a London Longsword Academy alapítója az alábbi videóban végigmegy Cal Kestis választható stílusainak mindegyikén, és elmondja, hogy mit csinált jól és mit rosszul az ifjú jedi, pontosabban azok a fejlesztők, akik megkomponálták a mozdulatait.
