Hirdetés

A Steam sale-ek pszichológiája - miért veszünk túl sok játékot olcsón?

|

Vajon miért van az, hogy a több száz játékból álló Steam vagy éppen GOG gyűjteményünknek a nagy részével nem is játszottunk még, de mégis újakat szerzünk? Ennek jártunk utána egy bővebb cikkel.

Hirdetés

Nemcsak a zenei fesztiválok és az aszfaltra odasült közterületisek jelzik atombiztosan a nyár beköszöntét, hanem a Steam szezonális akciója is, a Summer Sale. Aztán véget ér a nyár, és télen persze jön a Winter Sale. Meg egyéb akciók, egész évben. És persze nemcsak a Steamen, hanem a GOG-on is, meg néha az Originen, és akkor még nem is beszéltünk a mindenféle humble bundle mágiákról. Játékot olcsón, legálisan venni ma már pofonegyszerű - jó, nem feltétlenül a legújabb játékokat kapja meg így az ember, de aránylag friss címeknél is egész könnyű belefutni jó kis leárazásokba. Pár eurót meg csak nem sajnálunk egy-két jó játékért… Csak aztán ezt a gondolatmenetet sokszor végig lehet futtatni, és így alakul ki az a sokak számára ismerős szitu, hogy a Steam (GOG stb.) könyvtárában több száz játék sorakozik, de ezeknek egy szabad szemmel jól látható részét még csak el sem indította a gazdája. Akkor mi értelme volt megvenni ezeket? - merül fel a kérdés már egy átlagos mentális képességű danaisz lepkében is. Hát, értelme, az valóban nincs sok, de az ember már csak olyan, hogy néha irracionálisan viselkedik. A Steam-akciók esetében a pszichológia nagyjából meg is tudja válaszolni, hogy miért.

Hirdetés

Van sok süti? Kösz, akkor nem kérek

Stephen Worchel és kollégái egy híressé vált kísérletet végeztek 1975-ben. Worchelék a kísérlet résztvevőinek két nagy üvegből kínáltak sütiket; az egyik üveg tele volt a finomsággal, a másikban viszont csak pár süti árválkodott. A két üvegben teljesen ugyanolyan sütik voltak, a kísérleti alanyok - akik azt hitték, hogy egy termékértékelő felmérésen vesznek részt - mégis sokkal szívesebben választottak az üresebb üvegből. A hiánynak ugyanis ilyen pszichológiai hatása van: amiből kevés van, abból mi is akarunk venni, hogy jusson nekünk is. Hasonló hatás működik a korlátozott idejű leárazásoknál is: kevés alkalommal fordul elő, hogy nagyon olcsón kapjuk meg mondjuk a Firewatchot, de amikor ez megtörténik, nem akarunk kimaradni abból, hogy nekünk is legyen olcsó Firewatchunk.

Worchelék még egy érdekes eredményre jutottak: az alanyok nemcsak hogy szívesebben vettek a kevés sütiből, de finomabbnak is ítélték meg, mint a tele üveg sütit (még egyszer: totál ugyanolyan sütikről beszélünk). Vagyis a hiány látványa felértékelte a szemükben a maradék terméket. Egy másik amerikai kísérlet hasonlót mutatott ki betiltás előtt álló, foszfáttartalmú mosószerekkel. Ebben a felmérésben floridai háziasszonyokat kérdeztek meg, és azt figyelték meg, hogy a betiltott mosószereket a tiltás hatására jobbnak gondolták, mint hasonló, csak az egészségre nem káros alternatíváikat, és a még forgalmazott készleteket szétkapkodták.

Nagyjából hasonló módon, egy pár napig (vagy akár csak pár óráig, ha a korábbi, azóta megszüntetett flash dealekre gondolunk), korlátozottan elérhető játékot értékesebbnek gondolhat az egyszeri gémer. A rövid ideig olcsó Firewatch fejben értékesebb Firewatchnak tűnik, bár játékmenet tekintetében nyilván semmi különbség sincs az akciósan és a teljes áron vásárolt Firewatchok között. De egyébként a mindenféle "limitált kiadású" verziók is erre a reklámpszichológiai trükkre építenek: a korlátozott számban és/vagy ideig elérhető termékek kelendőbbek.

Ender's Game

A fenti tényezők nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy a hardcore játékosok jelentős része takaros gyűjteményt hozzon össze játékokból, amiket sohasem próbál ki. És mindezt csak fokozza a gyűjtőszenvedély, ami valamilyen szinten mindannyiunkban megvan. Megint egy kísérletet tudok felhozni példaként, amelyben kaliforniai pszichológusok egy automosó vendégeinek viselkedését követték. A kutatók hűségkártyákat adtak a szolgáltatást igénybe vevőknek, méghozzá kétfélét: egy részük olyan üres kártyát kapott, amely minden nyolcadik mosás után egy ingyen kocsimosást ígért, egy másik részük pedig olyat, amelyen tíz mosás után járt bónusz mosás, de már két alkalom le volt pecsételve a kártyán. Mindkét esetben nyolc mosás után jött az ingyenes alkalom, a későbbiekben mégis sűrűbben jártak vissza az autómosóba azok a vásárlók, akiknek már megkezdett, tízalkalmas hűségkártyájuk volt. Egyszerűen azért, mert a két pecséttel már megkezdődött egy folyamat, amit - ha nem is feltétlenül tudatosan, de - be akartak fejezni.

Hasonló "befejező" viselkedésre a gamervilgában is sok példát látni - ugye, a szerepjátékokban nem csak én hanyagolom a főküldetést, amíg az elérhető mellékküldetések nincsenek kimaxolva? -, és ez az akciós játékvásárlásokba is beszivárog. Mert ha már megvan a Heroes of Might & Magic I-IV, akkor egy leárazásban csak megveszem pár euróért az 5-6-7. részt is, hogy teljes legyen a gyűjtemény. És akkor még ott vannak a Steam egyéb kis piszkos trükkjei a Steam saját jutalomkártyáival és achievementjeivel, közösségi funkcióival és kívánságlistáival amelyek mind a gyűjtőszenvedélyt szítják fel, újabb és újabb impulzusvásárlásokra sarkallva.

Ésszel sale az ember

Az akciók során sokszor impulzusvásárlások történnek, vagyis nem előre megfontolt, jól átgondolt vételek, hanem a pillanat hevében elkövetett, mínusz-soksok-százalék-óemgé-óemgé-ennyi-pénzért-csak-nem-hagyom-ott vásárlások. És persze lehet ezeket poénra is venni (érdemes megnézni például a gaben.tv oldalt, vagy csak simán rákeresni a Steam sale mémekre), de ha valakit nagyon idegesít, hogy minden Steam- és GOG-akció környékén lenullázódik a pénztárcája, az küzdhet is a dolog ellen.

Méghozzá leginkább úgy, mint a diétázók: fejben, előre kell rákészülni az önmegtartóztatásra, célravezető, teljesíthető szabályokat felállítani, és krízishelyzetben azokat betartani. Békeidőben (amikor nincs semmilyen leárazás), le kell ülni egy hokedlire, és átgondolni, józan ésszel milyen elveket érdemes követni egy-egy akció idején. Akár számolgatni, és megválaszolni alapvető kérdéseket. Mennyi pénzt akarok játékra költeni egy hónapban? Mennyi időm van játszani, mennyi játékot bírok egyáltalán kipörgetni vagy csak kipróbálni? Milyen játékokat szeretnék feltétlenül megvenni, ha leértékelik azokat, és hány százalékos akciónál vagyok hajlandó megnyitni a pénztárcámat? A válaszok mentén fel lehet állítani egy stratégiát, és ahhoz ragaszkodni a napokig elhúzódó sale-ek idején - ami nem feltétlenül lesz könnyű, de sulykoljuk magunknak bátran, hogy nem véletlenül találtuk ki tiszta pillanatainkban, hogy 50 százalékos akció alatt nem vesszük meg magunknak a legutóbbi Deus Exet, még akkor sem, ha párban árulják a korábbival.

Vagy adjuk fel már a legelején, hagyjuk magunkat sodródni az árral, és megkopasztva, de mindig legyünk ellátva túl sok játékkal, és ideologizáljuk meg magunknak, hogy voltaképpen egy virtuális gyűjteményt építgetünk. Közben igyekezzünk nem belegondolni abba, hogy a GOG-on éppen 50 dollárt elköltöttünk több ezer játékórányi játékra, amelynek csak a töredékével lesz alkalmunk játszani (true story, sajnos).

Hirdetés
Hirdetés
0 mp. múlva automatikusan bezár Tovább az oldalra »

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Ne maradj le a legfontosabb hírekről! Engedélyezd az értesítéseket, cserébe elsőként tudod meg, ha bejelentik a Half-Life 3-at! (Nem spamelünk, becsszó!)