Hirdetés

Witcher történelem 1. - ez történik a Vaják: Az utolsó kívánság kötetben

|

Cikksorozatot indítunk, amely egyenként bemutatja Andrzej Sapkowski könyveit és a CD Projekt RED játékait, hogy ti legyetek a legfelkészültebbek, amikor baráti társaságban Ríviai Geraltra terelődik a szó.

Hirdetés

Ríviai Geralt történetét átfogóan bemutatni nem kis feladat, elvégre nyolc könyv és három monumentális szerepjáték cselekményét kell összefoglalnia annak, aki két marokra kapja fejszéjét, hogy lendületből belevágja ebbe a közmondásos fába. Most induló sorozatunkban összeszedjük azokat a meghatározó eseményeket, amelyekről mindenkinek érdemes tudnia, amennyiben behatóbban is megismerné Andrzej Sapkowski világát. Mivel időrendben haladunk, az 1993-ban megjelent, magyarul Vaják - Az utolsó kívánság címen futó kötettel kezdünk.

A félreértések elkerülése végett szeretnénk leszögezni, hogy igazodunk egy adott mű hivatalos fordításához, tehát a könyvek kitárgyalásakor vajákként hivatkozunk majd a szörnyvadászokra, akiket egyébként witcherként ismert meg a nagyvilág. Emellett a szereplők neveinél is ezt tartjuk irányadónak, így a könyvek esetében Kökörcsinknek hívjuk a Dandelionként, esetleg Jaskierként is emlegetett trubadúrt; ugyanez igaz a druida Erszényesre, aki a játékokban Ermionként tűnik fel. 

Megtépázott vaják

Történetünk Ellanderben veszi kezdetét, itt próbál meg ugyanis felgyógyulni Ríviai Geralt, akit egy strigával való összecsapás kissé megviselt. Melitele istennő szentélye papnők és gyógyítók iskolájaként is szolgál, a főpapnő, egyben az egész hely vezetője Nenneke, aki hatalmas és ősi tudással rendelkezik, ezért a Kaer Morhen-i vajáknövendékek rendszerint nála kötnek ki, hogy a testi fejlődésük és emberfeletti reflexeiket eredményező mutációik mellett a megfelelő szellemi javakat is elsajátítsák. Geralt számára - az előbb említett Kaer Morhen mellett - ez a hely áll a legközelebb ahhoz, amit otthonnak hívhat, hiszen itt látják el a sebeit egy-egy rosszabbul sikerült vadászat után, emellett Nenneke amolyan anyafigura az életében, ha már az igazi anyját sohasem ismerte. A gyógyítóként tevékenykedő Visenna ugyanis a Kaer Morhen-i vajákokra bízta csecsemőkorú fiúgyermekét.

Ellanderben töltött kényszerpihenője alatt összeismerkedik egy, a szentélyben tanuló növendékkel, Iolával, akivel egy együtt töltött éjszakát követően különös spirituális kapcsolatot alakítanak ki. Geralt lábadozása során eddigi élete különböző eseményeire emlékszik vissza, ezek révén kaphatunk egy átfogó képet róla, valamint a világról, melyben szörnyvadászként keresi kenyerét. Az is kiderül, miként kötötte össze őt a sors egy gyermekkel és hogyan ismerkedett meg a varázslónő Yenneferrel, akitől később megszökött. 

Egy elátkozott hercegnő

A legelső visszaemlékezés színteréül Temeria szolgál, azon belül is annak fővárosa: Vizima. Geralt egy strigáról szóló felhívás miatt érkezik ide, valamint a visszaváltoztatásáért járó jókora összeg csábítása miatt. Egy kisebb csetepaté után Velerad udvarnagynál találja magát, aki beavatja a megbízás részleteibe, megtudja tőle, hogy korábban már többen is sikertelenül próbálkoztak, de ami még érdekesebb, a szörnyeteg valójában Temeria uralkodójának, Foltestnek a lánya. A király ugyanis annak ellenére, hogy nagy hatalmú, gazdag és jóképű férfiként szinte bárkit megkaphatott volna, inkább a testvérhúga felé kacsintgatott. Vérfertőző kapcsolata Addával egy rémséges, halva született csecsemőt eredményezett, ráadásul maga Adda is belehalt a szülésbe. Kettejük kriptájából pár év múltán előbújt a striga, aki elkezdett a királyi udvartartásból lakmározni. A kastély környéke így elnéptelenedett, és nemigen van épeszű ember, aki megközelítené a kihalt udvarházat.

A velős beszámoló után Foltest audienciája jön, a király pedig fővesztés terhe mellett megtiltja Geraltnak, hogy ártson a strigának, ugyanis mindenképp szeretné visszakapni lányát, tehát kizárólag a visszaváltoztatás jöhet szóba. Velerad ellenajánlatot tesz, miszerint a nemesek szintén szép summát hajlandóak összeadni titokban a vajáknak, ha szimplán csak agyonveri szörnyet. A lényeg, hogy megszabaduljanak végre tőle.

Foltest később ismét felkeresi Geraltot - ezúttal álruhában -, és arra kéri, hogy tegyen meg mindent a lányáért. Kiderül, hogy tud a nemesek mesterkedéséről, de azt is elmondja a szörnyvadásznak, hogy nem büntetné meg azért, ha önvédelemből végezne a strigával, ezzel tanúbizonyságát adva, hogy alapvetően igazságos uralkodó. Ezután nincs más hátra, mint visszaváltoztatni a királylányt. 

Még mielőtt a fenevad nyomába eredhetne, újabb látogatója érkezik a király egyik lovagja személyében. Az illető megtömött erszényt dob a lába elé, amiért cserébe elvárja, hogy a vaják hagyjon mindent úgy, ahogy van. Büntetni szeretné ugyanis a királyt, mivel annak idején maga is szerelmes volt Addába, ezután pedig elárulja, hogy dühében megátkozta szerelmeseket, azaz a striga megszületése az ő hibája. Így aztán Geraltot nem furdalja a lelkiismeret, amikor leüti, majd élő csalinak használja. Mivel az összecsapást a strigával szinte szóról szóra a könyvben leírtaknak megfelelően mutatja be az első Witcher játék intrója, így ezt nem részleteznénk. Íme: 

A vajákfőzetektől bódult Geralt nem tud elég gyorsan reagálni a félig már visszaváltozott hercegnő váratlan támadására, ezért súlyos sebet kap. Vagyis emiatt a sérülés miatt lábadozik épp az ellanderi Melitele szentélyében a kötet elején, ahogy azt említettük.

A szépség és a szörnyeteg

A következő visszaemlékezésben Geralt egy kihaltnak tűnő tájon átkelve holttestekre lesz figyelmes. Ezek egy meglehetősen szép, ám elhanyagolt villához vezetik, amiről hamar kiderül, hogy egy szörnyeteg lakja. Külsejét tekintve ugyan egy medve és egy vadkan szerelemgyerekére hasonlít, valójában azonban intelligens lény, aki Nivellen névre hallgat. Mivel a vaják láthatóan nem tart tőle tőle, meginvitálja egy vacsorára, ahol pár kupa bor elfogyasztása után megered a nyelve. Elmeséli, hogy egy rablóvezér fiaként élte napjait, aki a környéket fosztogatta, abból építette ki ezt a szép birtokot, azonban miután apja meghalt rámaradt a banda irányítása. Az egyik portya során messzire barangoltak, és kifosztottak egy különös szentélyt, ő pedig megerőszakolta annak papnőjét, aki átkot szórt rá. Másnap reggel szörnyként ébredt, és a sokk okozta tombolás után rá kellett jönnie, hogy mindenki elhagyta félelmében.

Évekig élt egyedül, azonban később annak reményében, hogy visszaváltozhat, elszegényedett nemesek és kereskedők lányait kezdte magához fogadni, hogy töltsenek vele egy évet, hátha a szerelmüktől visszaváltozhat. A családokat ezután megjutalmazta a rablásokból maradt pénzből. Miután ez sem vált be, lemondott erről is, csakhogy Geralt látott egy lányt ólálkodni a ház körül. Róla Nivellen elmondja, hogy vele él, és valószínűleg ruszalka (egy ártalmatlan emberszerű lény, aki gyönyörű fiatal nők kinézetével rendelkezik). Mellesleg nagyon szereti és igazából már beletörődött a sorsába. Geralt megköszöni a vendéglátást és távozik, azonban az országútra vezető úton olyan jelekre lesz figyelmes, melyekből rájön, hogy Nivellen szerelme nem valójában vámpír. Mire visszaér a villához, a vérszívó már kint várja az udvaron, a házigazdának pedig hűlt helyét találja. A vaják megpróbál összecsapni a lénnyel de az még számára is túl gyors, végül a házból előbukkanó Nivellen menti meg, aki szerelme megölésével megtöri saját átkát. 

Blaviken mészárosa

Miután Ellanderben összetűzésbe keveredik az Örök Tűz Lovagrendjének tagjaival, Geralt felidézi, hogy miért tartják bajkeverőnek és nemkívánatos elemnek a legtöbb helyen. A Blaviken nevű kisváros bírójával jó kapcsolatot ápolt és egyik utazása alkalmával betért ide, hogy megpróbáljon pénzzé tenni egy leölt szörnyeteget. Miután Caldemeyn bíró képtelen fizetséget adni a szörnyért, felveti, hogy látogassa meg a helység újdonsült varázslóját, aki egy toronyban lakik. A vaják fel is keresi a mágust, akiben régi ismerősére, Stregoborra ismer. Ő gyorsan kiböki, hogy inkognitóban, Irion mester néven tevékenykedik, mivel egy Renfri nevű nő elől menekül, aki az életére tör, hogy bosszút állhasson rajta. Egy ősi jóslat miatt a varázsló egykor több királyi sarjat záratott toronyba, mivel veszélyes, szadista mutánsoknak vélte őket. Nem derül ki hogy tényleg azok voltak-e, azonban egyikük, az említett Renfri megszökött és bosszút esküdött. Stregobor megkéri Geraltot, hogy ölje meg a lányt, ő viszont nevetve utasítja el, mivel nem érdeklik a varázsló vélt vagy valós sérelmei, és nem kíván bérgyilkosnak állni.

Távozása után azért felkeresi a város fogadójában tanyázó Renfrit és a válogatott gyilkosokból álló kompániáját, hogy jobb belátásra bírja őket. Ugyan nem jár sikerrel, a hercegnőből lett harcosnő később mégis felkeresi a vajákot a bíró padlásán kialakított szállásán, és arra kéri, hogy ölje meg Stregobort. Geralt őt is visszautasítja, mire a lány elárulja, hogy másnap ultimátumot adnak a varázslónak: jöjjön ki a tornyából, különben vérontást rendeznek a városban. Geralt figyelmezteti, hogy ezt nem fogja megengedni, a lány pedig látszólag letesz tervéről és a vajákkal tölti az éjszakát. 

Másnap a Geralt megtudja, hogy Renfri nem akar távozni, és utána ered a város főterére, ahol már várja a gyilkos banda. Elképesztő csata bontakozik ki köztük, melyből csak ő keveredik ki élve. Végül Renfri is befut, és közli, hogy Stregobor inkább végignézné, amint az egész várost lemészárolják, minthogy elhagyja a tornyát. Ettől függetlenül Geralt döntésére válaszolnia kell és kardot ránt; kettejük párbaja a lány halálával végződik. Noha a vaják a polgárokat óvta, azok úgy látták, hogy ártatlanokat gyilkolt, emiatt kőzápor közepette kénytelen elhagyni az általa kedvelt várost, ahova soha nem térhet vissza.

A cintrai lánykérés

A szentélyben Geralt a papnövendék Iolával beszélget, aki némasági fogadalmat tett, így lényegében egy monológ keretében mesél neki Kaer Morhenben töltött fiatalkoráról, mesteréről Vesemirről, a függetlenségének fontosságáról és arról, hogy milyen fizetséget kért egy Cintrában elvégzett munkáért. A délen fekvő királyság királynője bérelte fel egy fogadásra, ahol álruhában kellett megjelennie, azonban arról nem kapott tájékoztatást, hogy pontosan mi is a feladata. Calanthe kérésére nemesnek adja ki magát, és mellette foglal helyet a lakomán, melyet abból a célból tartanak, hogy Pavetta, a királynő lánya férjet találjon magának. Noha Geralt hosszasan beszélget az uralkodónővel, az nem igazán akar rátérni, hogy mit is vár tőle.

Calanthe a Skellige-szigetekkel szeretne szövetségre lépni, ezért az innen származó jelölthöz kívánja hozzáadni a lányát, de ehhez semmi szükség vajákra. A lakoma közepén betoppan egy leeresztett sisakrostélyú lovag, aki félbeszakítja az ünnepséget. Elmondása szerint fizetségéért jött, mivel Calanthe elhunyt férje ígéretet tett neki. Tizenhat évvel korábban ugyanis megmentette a király életét egy vadászat során, miután pedig az fizetséget ajánlott, a lovag egy szokatlan dolgot kért:

"Add nekem, amit otthon hagytál, amiről nem tudsz, de ami otthon vár téged."

A király hazatérve újszülött leányát találta, akit így tudtán kívül egy idegen lovagnak ígért, hála a meglepetés törvényének. Az Erlenwald Süneként bemutatkozó lovag tehát Pavettát szeretné magával vinni. Miután Calanthe csellel leveteti vele a sisakját, egy csúf ember-sün keverék arcát látja meg a tömeg, amely nem sokkal később rá is ront. Geralt a védelmére kel, de mielőtt őt is legyűrné a túlerő végül Pavetta földöntúli sikolya egy hatalmas erőhullám kíséretében majdnem romba dönti a királyi várat. Geraltnak csak egy Skelligéről érkezett druidával, Erszényessel együtt sikerül lecsillapítania a királylányt. 

A zűrzavarban rengetegen megsérülnek, Calanthét a Skelligéről érkezett kérő nagybátya, Eist Tuirseach óvja meg, aki már korábban is feleségül szerette volna venni Cintra megözvegyült nőstény oroszlánját. A királynő ezután elfogadja az ajánlatot, így létrejön az áhított szövetség Skelligével, tehát Pavetta feleségül mehet a Sünhöz. Róla kiderül, hogy a Duny névre hallgat és titokban már korábban elcsavarta a királylány fejét. A királynő áldása megtöri a fiatal férfit sújtó átkot, így visszanyeri emberi külsejét. Miután Geralt fizetségül azt kéri a férfitól, hogy azt adja neki, amiről nem tud, de már az övé, kiderül, hogy Pavetta gyermeket vár, tehát Geralt a meglepetés törvényét alkalmazva összefonta a sorsát egy gyermekkel. (Ugye már tudjátok, kiről van szó?)

Tündék, emberek és istennők

Geraltot felkeresi a szentélyben régi barátja, Kökörcsin, akivel egy kis kisüsti társaságában felidézi azt alkalmat, amikor megismerkedtek. Az emberi telepek egyik határát akkoriban Dol Blathanna, a Virágok Völgye jelentette; itt keresett munkát a vaják, a szoknyapecér trubadúr pedig egy futó kalandja következtében menekült néhány dühös fivér elől, így szegődött társul a szörnyvadászhoz. Az egyik faluban felbérelték őket, hogy távolítsanak el egy ördögöt a környékről, de különös módon a parasztok meghagyták nekik, hogy nem végezhetnek a lénnyel. 

Mivel sem Geralt, sem Kökörcsin nem hitt az ördögökben, a falusiak előhoztak egy öreg anyókát, akit egy Lille nevű fiatal és szótlan lány vezetett. Az anyó egy ősi könyvből idézve elmondta, hogy a lény igazából egy szilván, ami értelmes lény és él-hal a csínytevésekért. A vaják és a bárd együtt felkutatták az "ördögöt", hogy jobb belátásra bírják a távozást illetően, de miközben vele dulakodtak, néhány tünde lefegyverezte és megkötözte őket.

Mint kiderült, a szilván magokat és terményeket lopott a faluból a tündéknek, akiket az emberek kiszorítottak a bőségesen termő Dol Blathannából a kopár fennsíkokra. Mivel ők a természettel szimbiózisban élnek, nem értenek a földműveléshez, fennmaradásuk tehát a lopott dolgokon múlik. Más társaikkal ellentétben az itteni tündék nem hajlandóak az asszimilációra, az embereket betolakodó parazitának tartják. 

Egy komoly szóváltás után Geralt és Kökörcsin kivégzése mellet döntenek, amit a helyszínre betoppanó Lille akadályoz meg. Ekkor viszont már nem falusi lányként, hanem egy termékenység istennő képében bukkan fel, aki előtt a tündék is leborulnak. A parancsára eloldozzák az embereket és visszatérnek a hegyekbe, ahol a biztos éhezés vár rájuk. 

A varázslónő és a dzsinn 

Egy újabb útjuk során Geralt és Kökörcsin pecázással szeretnék megszerezni a napi betevőt, de hal helyett furcsa amfora akad horogra. A kotnyeles bárd abban a hitben, hogy dzsinnt rejt a palack kinyitja az azt lezáró pecsétet, és kívánságokat kezd sorolni az edényből előtörő, bíbor színű lények. Az viszont a kívánságok teljesítése helyett inkább torkon ragadja a trubadúrt, és csak azután ereszti el, hogy a vaják elűzi.

A fojtogatás hatására Kökörcsin vért kezd öklendezni, majd elájul, Geralt pedig a legközelebbi település, Rinde felé iparkodik vele, hogy gyógyítót találjon számára. A település határában találkoznak pár tündével és egy lovaggal, akiktől megtudja, hogy a mágusokat nem igazán kedvelő városban egy Yennefer nevű varázslónő tartózkodik, akit ugyan a városvezetés minden eszközzel próbál kitoloncolni, ő mégis vígan üzemelteti jövedelmező praxisát egy befolyásos kereskedő otthonában.

Geralt felkeresi Yennefert, aki beleegyezik, hogy segít Kökörcsinnek, azonban a munka elvégzése után bűbájt vet a vajákra, hogy vele páholtassa el azokat a városi tanácsosokat, akik áskálódtak ellene. Geralt minderről csak a tömlöcben értesül, ahová a bűbáj elmúlása után vetették. Mikor a várbíró elé kerül, hatalmas égzengés kerekedik, mely a város egyik háza fölé koncentrálódik, ebből kitalálható, hogy Yennefer megpróbálja befogni a dzsinnt. 

A lény sokkal erősebb az önérzetes varázslónőnél, és úgy tűnik, hogy meg fogja ölni, azonban a nő ezt nem hajlandó belátni. Geralt, hogy megmentse, birokra kel vele, közben pedig rádöbbennek, hogy a dzsinn azért nem gyengül, mert Gerlathoz köti egy kimondatlan kívánság. A vaják Yennefer védelme érdekében összeköti kettejük sorsát az utolsó kívánságával, a tomboló lény pedig megszökik, miután teljesítette azt. 

Búcsú a szentélytől

A strigás kaland és az ellanderi lábadozás idejére Geralt már megszökött Yennefertől, mivel nem bírta a nő birtoklásvágyát, bár ennek ellenére még mindig vonzódik hozzá. Miután a vaják felépül, elhagyni készül Melitele szentélyét, viszont útját állják a megsértett lovagok, akikkel egy rövid párbaj során leszámol. Nenneke megpróbálja még a szentélyben tartani, Iolával pedig búcsúzóul egymás kezéhez érnek. A fiatal papnő ettől rohamot kap és mind víziót látnak, mely szerint a jövő erőszakos kínhalált tartogat a vaják számára.

Eddig tartott a Vaják - Az utolsó kívánság összefoglalója. Mindenkit arra bátorítunk, hogy ha érdeklik Ríviai Geralt történetei, feltétlenül olvassa el Andrzej Sapkowski könyveit, hiszen az elképesztő humornak, az izgalmas cselekménynek és a komplex karaktereknek hála ott a helyük a fantasy szerelmeseinek gyűjteményében.

A Witcher történelem 2. része ide kattintva érhető el. 

Ügyfélszolgálati változás!
Hirdetés
Hirdetés
0 mp. múlva automatikusan bezár Tovább az oldalra »

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Ne maradj le a legfontosabb hírekről! Engedélyezd, hogy értesítéseket küldjünk, és cserébe elsőként tudod meg, ha bejelentik a GTA VI-ot vagy a Half-Life 3-at! (Nem spamelünk, becsszó!)