Az egyik barátomtól kértem tanácsot, hogy ajánljon valami laza, amerikai filmet, ami hasonlít az Amerikai Pitére. Ezt ajánlotta, de vajon tényleg hasonlít a két film?

Avagy egy átlagos nyár, nyári nap, és a szeptember elejének leírása. Személyes történet, némi extrával - ilyen még nem volt!

Érdemes az elején leszögezni, hogy ez nem egy átlagos horror film. Első ránézésre ugyan annak tűnik, minden klisé a helyén van, minden megy a maga megszokott útján, de hidd el, nem átlagos horror film.

Túl könnyed hollywoodi film egy könnyű tanév előtt. Na jó, egy tanév sosem könnyű - főleg azon érettségizők számára akiket nem vettek fel. Ti szívesen tengetnétek napjaitokat egy olyan iskolában, amilyen majd az ismertetőből kiderül?

„Készen álltak, hogy az ősi esküvel ők is megfogadják, hogy éppé teszik ami eltört, megerősítik aki gyenge, és az életük árán is legyőzik a gonoszt.”

2012-ben nem sok olyan film jött (és jön) ki, amelyek űrbéli környezettel ajándékoznak meg minket. A Lockout azonban e darabok közé tartozik, hibátlan történettel, tökéletes megvalósítással.

Edgar Allan Poe a 19. század elején alkotott, a romantika korának legnagyobb alakja, a detektívregények atyja. Bár Poe nem egy regényét filmesítették már meg, ez az első film, amiben az ő karakterével is találkozhatunk.

Hogy ha halálos autókkal való versenyzésről van szó, akkor ha filmről van szó, általában mindenkinek ugyanaz a cím jut eszébe...

Az 1989-es Tango és Cash Sylvester Stallone és Kurt Russell főszereplésével került a mozikba, és egy nagyon-nagyon visszafogott sikert hozott.

Még az Alien előtt nem sokkal 1978-ban született egy másik sci-fi-horror, A testrablók támadása...

Mindenki olvasott már rendőrvicceket, melyekre a válasz általában nem az, hogy „Ez jó volt!”, hanem az, hogy „Ez fájt!”.

Számítógépes játékok között nem egy olyat találunk, ahol autónkkal, gokartunkkal az ellenfelet kilőve is tudunk pozíciókat előre lépni, ez a film pedig ezt kelti életre…

Cseberből vederbe történet, melyben egy átlagos amerikai pár a hippi mozgalommal fonódik össze testben és lélekben. Bonyodalom pipa, színészek pipa, de mintha egy cseppet sótlan lenne.

A Sztalker című film nem a mai mozinéző szeméhez igazodó alkotás, nem egy habkönnyű nyári vígjáték, nem egy izgalmas űrcsatákkal átitatott sci-fi.

Mindenkiből lehet szuperhős, szupererő nélkül is. Ezt bizonyítja a Frank Darrbo története is, aki a The Crimson Bolt néven intézi el a rosszfiúkat, és próbálja összerakni széthullott élete darabjait.

Most, hogy befejezte röptét a denevér, ideje, hogy alámerüljünk Gotham városának sötét, drámai, ugyanakkor minőségi zenéinek világában.

„Nem eltűnt, meghalt. Akit itt nem találnak, az örökre eltűnt. Az idegenek nem tudják, merre ne menjenek, csak a baj jár velük. Minket hagyjanak békén. Ezt akarja Ő is!”

A Comic-Con egyik legfontosabb bejelentése A Galaxis Őrei volt a Marvel részéről, melynek szereplői között találunk csábos nőt, megvadult fát és gépfegyveres mosómedvét.

„Spiderman, Spiderman, friendly neighborhood Spiderman. Wealth and fame? He's ignored. Action is his reward. Look out! There goes the Spiderman!”

Odakint akkora hőség van, hogy már az is megolvad, aminek nem kéne, tehát ha máshogy nem, legalább a zenék terén hűsöljünk egy jót.