Robert Zemeckis a 2000-es Számkivetett óta nem rendezett teljesen élőszereplős filmet, de úgy látszik semmit sem felejtett. Minőségben ugyan nem közelíti meg korábbi sikereit, de nem sokon múlott.

Az élet néha kioszt egy-két pofont, itt azonban ezt nem átvitt értelemben kell értenünk. Poénokra és látványos, de annál viccesebb bunyókra vágysz? Megnyugtatlak, most jó helyen jársz.

A manapság divatos vámpírmítosz most a családosokat támadja be inkább több, mint kevesebb sikerrel.

Az év legjobban várt filmjének nem könnyű - sőt valósággal lehetetlen - megfelelni, de Christopher Nolan-nek az előző két alkalommal sikerült, méghozzá maradéktalanul. Ezúttal kevésbé.

Fiatalabb koromban, ha megkérdezték, ki a kedvenc hősöm, általában gondolkodás nélkül vágtam rá, hogy Batman. Pókember azonban néha elbizonytalanított. Pont, mint most.

Hőseink jubileumi 10 éve kalandoznak a jeges tájakon. Szerencsére a megszokott színvonalon láthatjuk őket, természetesen 3D-ben!

Még 1997-ben, az első Men in Black igazán nagyot robbant a mozik vásznain. A morcos „K” ügynök (Tommy Lee Jones) beszervezte „J” ügynököt (Will Smith) és egy remek párosítással együtt mentették meg a világot az idegen söpredéktől.

Ha az önimádó páncélos, a hirtelen lángra lobbanó asgardi, a jégbe zárt tökéletes katona, a dühöngő zöld szörnyeteg, a Legolas pontosságú mesterlövész és a bőrlatexes kémkirálynő nem járnak sikerrel... az holtbiztos, hogy bosszút állnak!

Immáron vagy 100 éve történt egy óriási katasztrófa, melyről érdemes megemlékezni, akár egy film keretében is.

A címbeli titánok - pontosabban egy - most végre tényleg felbukkannak, de az Olümposzt ezúttal sem találják. Ami talán nem is olyan nagy baj.