Sorozatokban gazdag ősznek nézünk elébe, hiszen a Disney+-on már fut az Amazon: Ügyvéd, hamarosan érkezik a Star Wars: Andor, az HBO Maxon nemrég elindult a Trónok harca: Sárkányok háza, most pedig az Amazonhoz tartozó Prime Video is ringbe szállt. A Gyűrűk Ura: A hatalom gyűrűi című sorozatnak már csak azért is hatalmas elvárásoknak kell megfelelnie, mert tévés, avagy streamingre készül produkció még sosem kapott ekkora költségvetést. Csak a szükséges jogok megvásárlása 250 millió dollárba került, és a korai becslések is úgy számoltak, hogy évadonként 100-150 millió alatt nem lehet megúszni a gyártást, az egész széria összesített költsége biztosan 1 milliárd dollár felett lesz. Ehhez képest már csak az első szezon is 465 millióba került, szóval ki tudja, hol áll meg végül a ceh.
Mindezek tetejében a világ talán legismertebb fantasy franchise-ához nyúltak hozzá úgy, hogy komoly limitációkkal kell hátukra venniük a feladatot az alkotóknak, hiszen konkrétan A szilmarilokat nem adaptálhatták, a Másodkor eseményeit A Gyűrűk Ura és A hobbit vonatkozó kis részleteiből, illetve saját kútfőből voltak kénytelenek összepakolni.
De mire képes az Amazon ennyi pénzből? Az első két rész után persze még nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, de az már most látszik, hogy nem, vagy nem csak kokainos-örömlányos jakuzzi bulikra ment el a lóvé, ilyen látvánnyal ugyanis eddig csak és kizárólag a mozik vetítőtermeiben találkozhattunk.
Fontos külön is kiemelni, hogy kritikánk teljesen spoilermentes, és titeket is arra szeretnénk kérni, hogy jelen cikk kommentszekciójában tartózkodjatok az első két rész csavarjainak leleplezésétől!
Ash nazg durbatulûk
A Gyűrűk Ura: A hatalom gyűrűi valami egészen elképesztően fest. Mind az épített díszletek, mind a CGI abszolút felső kategóriás. A Peter Jackson által alapított Wētā FX (leánykori nevén Weta Digital) szerződtetése nem is volt meglepő, ők már szinte hazajárnak Középföldére, a vizuális effektek terén azonban ezúttal segítséget is kaptak, a Lucasfilmhez tartozó Industrial Light & Magic dolgozott a vízi jeleneteken, melyekből már a dupla évadnyitóban is láthattunk egy keveset. Mondanunk sem kell, a tájak is elképesztőek, a legtöbb távoli kamerafelvétel simán elmenne képeslapnak is. Épp ezért lesz egyébként érdekes az, hogy a második évadban forgatási helyszínt váltanak, a teljes szettet átköltöztették ugyanis Új-Zélandról az Egyesült Királyságba.
Az mindenképpen dicséretes, hogy az első rész bevezetője gyorsan felvázolja az alapokat, melyek annak is érthetőek lesznek, akik nem J. R. R. Tolkien munkásságával kelnek és fekszenek. A Másodkorban járunk, a nagy ellenség, Morgoth legyőzése után. A sötét úr leghűségesebb követője, Sauron viszont még nem került kézre, bár a legtöbben úgy gondolják, rég meghalhatott, emléke egyre inkább halványulni kezd. Persze nem mindenkinél: a Morfydd Clark által alakított Galadriel ugyanis meg van győződve arról, hogy a gonosz visszatér Középföldére, és még messze nincs elvégezve a tündék feladata. Nagyon más ez a fiatal Galadriel, mint a filmtrilógiában megismert idősebb verziója, Lothlórien úrnője.
Nyilván nem kis feladat Cate Blanchett nyomdokaiba lépni, de eddig nem volt komoly gond Morfydd Clark játékával, karaktere abszolút szerethető. Az írókon fog múlni, hogy mennyire sikerül majd ténylegesen kibontani a fiatal, harcias Galadrielt, mert a siker reménye sajnos ugyanúgy benne van a pakliban mint az, hogy szegény megmarad egydimenziós karakternek. Csak remélni tudjuk, hogy nem az utóbbi lehetőség válik valóra.
Ash nazg gimbatul
Biztató a fiatal Elrond is, akit Robert Aramayo alakít. Nála már most látszik, hogy nagyon izgalmas utat fog bejárni, és nem csak azért, amilyen feladat a tünde kovácsmester, Celebrimbor mellett vár rá. Két rész után Elrond a sorozat legsokrétübb és legérdekesebb szereplője, Aramayo játékába is nehéz belekötni, szóval e tekintetben abszolút bizakodóak vagyunk. Elrond régi cimborája, a törp IV. Durin egyelőre kicsit kőből farigcsált figurának tűnik, a közte és Elrond közötti viccesnek szánt konfliktus inkább hat feleslegesnek, de kettejük párosában bőven van potenciál, idővel még simán lehet egy Legolas és Gimli szintű duó is a tündéből és a törpből.
Akadnak azonban olyan szereplők, akik eddig nem igazán működnek. Ilyen például a gyaplábú kis hobbit, Nori, aki bár kedves teremtés, nem sokat vizet zavar. Mondjuk épp az ő történetszála tartogatja a legtöbb rejtélyt, és ezen a vonalon bukkan fel egy olyan karakter is, akiről egyelőre a keményvonalas rajongók sem tudják, pontosan ki lehet.
Sajnos épp azon szereplők miatt vakargatja az ember leginkább a fejét, akiket csak a sorozat kedvéért találtak ki. Ilyen például Arondir, a tünde, és az ember gyógyító, Bronwyn. Szemmel láthatóan az a cél, hogy egy Beren és Lúthien, vagy Aragorn és Arwen szintű párost faragjanak belőlük a későbbiekben, de egyelőre semmi nyoma a kémiának kettejük között. Komoly fejlődésre lesz szükség ezen a téren, hogy az ő száluk ne fulladjon teljes érdektelenségbe, most még csak szurkolni sincs kedve az embernek nekik.
Ash nazg thrakatulûk
A sorozatot megálmodó J. D. Payne és Patrick McKay, valamint az első két részt rendező J. A. Bayona több szempontból is jó irányba haladnak: a látvány párját ritkítja, Lindon tünde városa és a törpök otthona, Khazad-dûm is olyan szintet képvisel, amiről tévésorozatban eddig még csak álmodni sem mertünk volna. Ugyanez mondható el a jelmezekről is. A sztori fő csapásvonala világos, érthető hogy öles léptekkel haladunk a Másodkor vége és A Gyűrűk Ura trilógia nyitánya felé, de addig még nagyon sok mindent el kell majd mesélni a nézőknek. És ezt úgy kell megtenniük az alkotóknak, hogy közben a fontosabb szereplők személyes történetszálait is elkezdik jobban kibontani, több réteggel ruházzák fel a karaktereket, valódi mélységet adnak nekik.
Utóbbi nem biztos, hogy sikerülni fog, a szereplők legalább felénél erre nem sok kísérlet volt az első két részben. Mindezektől függetlenül A Gyűrűk Ura: A hatalom gyűrűi dupla évadnyitója kifejezetten jónak mondható, és rá fog cáfolni sokak előzetes félelmeire. Az évad végére mindez még akár a kimagasló szintet is elérheti, ha az a helyzet, hogy az írók most még csak altatnak, és később villantják csak meg az igazi kunsztokat. Ha nem így lesz, az sem tragédia, ebben az esetben a sorozat megmarad simán csak "jónak". Az mindenesetre bizonyos, hogy aki akár csak egy kicsit is szereti Tolkien világát és a klasszikus fantasyt, annak muszáj állandó programként beírnia magának a következő pár pénteket, mivel ezt a szériát egészen egyszerűen kötelező nézni.
Agh burzum-ishi krimpatul
Azt se felejtsük el, hogy egy hosszú, évadokon átívelő kaland indult most el, szóval még az is megoldás lehet, hogy útközben egészen egyszerűen kiírják az olyan karaktereket, mint Arondir és Bronwyn, ha a későbbiekben nem változik a helyzet, és továbbra is ennyire sótlanok maradnak. Más fontos szereplőkből, mint például Celebrimbor vagy Gil-galad egyelőre csak nagyon keveset láttunk, sőt akadnak olyanok is, akiket az előzetesek már megvillantottak, de az első két részben nem bukkantak fel. Vannak kérdéseink, és némi kétely is munkálkodik bennünk, de minden adott ahhoz, hogy ebből az egészből tényleg valami kimagasló süljön ki.
