Legendás állatok: Dumbledore titkai kritika - elég lett volna erre egy tweet

|

Fölöslegesen hosszú és kaotikus lett a Legendás állatok: Dumbledore titkai, ami sajnos keveset tesz hozzá ahhoz, hogy tájékozottabbak legyünk a varázsvilág múltjával kapcsolatban.

Úgy néz ki, akármibe is kerül, elrugdossák a Legendás állatok sorozatot a tervezett ötödik részig, pedig már a másodiknál, a Grindelwald bűntetteinél is nehéz volt bármit értékelni a fölöslegesen túlbonyolított történet árnyékában. Látszik, hogy annak kevésbé pozitív kritikusi és nézői fogadtatása után a készítők minden eszközt bevetnek a figyelem felkeltése érdekében: nem véletlenül van a film logójában apró betűkkel írva, hogy "Legendás állatok", és lényegesen nagyobbakkal, hogy "Dumbledore titkai". 

És mindemellett aki - teljesen érthető módon - arra számít, hogy legalább Albus Dumbledore titkairól megtud ezt-azt, hiába üli végig a 142 perces filmet - bár tény, hogy a családtagok viszonyain azért tudtak csavarni még egyet.

A Dumbledore titkai középpontjában a Roxfort későbbi igazgatója és a csúcsgonosz Gellert Grindelwald viszonya áll, most nagyobb hangsúlyt kap, hogy ők ketten egykor egy párt alkottak, de ez fontos is a cselekmény szempontjából, nem csak hatásvadász céllal beszélnek róla. Mivel vérszerződés köti őket, nem ölhetik meg egymást, így Dumbledore Göthét és csapatát kéri meg, hogy a bűntettei miatt körözött Grindelwald ördögi ténykedéseinek keresztbe tegyenek. Mads Mikkelsen jól hozza a sötét varázsló karakterét, de nincs ezzel sok dolga, elég, hogy gonoszul néz és erőteljesen szónokol, a többiért külső adottságai felelnek.

Az mindenképp dicséretes, hogy J.K. Rowling nem próbálta meg minden nehézséggel egyedül megküzdő hősnek beállítani Göthét, ő ugyanaz a szerény ifjú, aki pusztán a mágikus lények tanulmányozásával szeretne foglalkozni, szakértelme és egyre nagyobb ismertsége miatt része a különleges alakulatnak. Egyértelmű, hogy már nem ő a filmek főszereplője, hanem Dumbledore és Grindelwald, Göthe pedig csak sodródik az eseményekkel, amit az is erősít, hogy szerelme, Tina Goldstein már lényegében csak cameózik, egyáltalán nem része a cselekménynek. Bár még jut neki szerep, háttérbe szorult Credence is, ami már csak azért sem baj, mert lehet, hogy Johnny Depp után Ezra Millerrel is szerződést fognak bontani botrányos viselkedése miatt.

A sztori egyik kulcseleme, hogy a varázslóvilág új vezetőt választ, azonban nem demokratikus szavazás dönt arról, hogy ki legyen az új főnök, hanem egy csi-lin nevű lény újszülött példánya, akit nem lehet megtéveszteni, felismeri a tiszta lelkű és jó szándékú embert, ő jelöli ki az ideális személyt - itt jön képbe a magizoológus tudása. Göthe mellé csatlakozik Jacob Kowalski, a varázstalan is, akit megfontolatlansága miatt tartanak hasznosnak, meg pár tényleg tehetséges varázsló és boszorkány, akik mindenki biztonságáért és a küldetés sikeréért felelnek.

A humornak minimális terep jut, ami annak ismeretében nem meglepő, hogy Grindelwald épp a varázstalanok kiirtásának tervével próbálja hergelni a népet és szerez egyre nagyobb népszerűséget. Gonoszságát és a náci párhuzamot erősíti az is, hogy az események egy része Berlinben zajlik, ahol óriási propagandaplakátok lógnak a mágiaügyi minisztérium falán. Ezt a szálat már korábban is erőltette Rowling, némileg fölöslegesen, hiszen köztudott, hogy lehet valaki úgy is ördögien gonosz és népirtó, hogy közben nincsenek kötődései a német politikához. Igaz, hogy a való világban az események idején már érezhető volt a második világháború előszele, de a varázsvilág egy másik rétegen, eltérő létsíkon működik, nincs szükség a kettő összemosására.

Amikor azonban mégis megpróbálják poénokkal lazítani az egyébként alapvetően feszült és sötét történetet, az sokszor furán veszi ki magát, túl éles a tónusváltás. A film több pontján is olyan jelenetek láthatók, amiknél megkérdőjelezhető, hogy elegendő-e a 12-es karika - messzebbre merészkedtek az alkotók, mint az ugyancsak borongós 7. és 8. Harry Potter-filmben, és az erőszak, a vérengzés gyakran öncélúnak hat, olyan, mintha csak azért mutatnák, hogy értsük, mennyire aljas és ördögi Grindelwald.

Nem akarsz lemaradni semmiről?

Rengeteg hír és cikk vár rád, lehet, hogy éppen nem jön szembe GSO-n vagy a social médiában. Segítünk, hogy naprakész maradj, kiválogatjuk neked a legjobbakat, iratkozz fel hírlevelünkre!


A Dumbledore titkainak legnagyobb problémája, hogy azon eseményeket, amik valóban előre visznek minket, sokkal rövidebb idő alatt is el lehetett volna mesélni, nem kellett hozzá 142 perc. A kimondottan töltelékként szolgáló jelenetektől eltekintve általánosságban is egészen vontatott, kevés benne a látványos mozzanat, az izgalmas összecsapás vagy a lenyűgöző, mágikus pillanat, és azok is vegyesek: olykor tényleg bámulatosak, máskor meg azt sem látni, ki mit csinál épp a nagy kavargásban.

Eleve 5 filmre tervezték széthúzni a sztorit, de már az előző résznél is látszott, hogy ebben nincs ennyi, így valószínűleg a következőben is rabolják majd az időnket, holott egyébként maga Dumbledore, a Grindelwald által jelentett fenyegetés, az eddig ködös részletek kifejtése érdekes lenne minden Potter-rajongó számára. Nagyon más a Dumbledore titkai hangulata, mint az első Legendás állatok filmé volt, ami tovább idegenítheti a franchise kedvelőit, pedig ez mindenképpen azoknak szól, akik jól ismerik a Wizarding Worldöt. Igaz, hogy ők már 20 évvel idősebbek, mint amikor először láthatták Harryéket a Roxfortban téblábolni, de nem biztos, hogy komolyabb témákra, több vérre vágynak.

Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Ne maradj le a legfontosabb hírekről! Engedélyezd az értesítéseket, cserébe elsőként tudod meg, ha bejelentik a Half-Life 3-at! (Nem spamelünk, becsszó!)