Sárkányok háza 1. évad kritika - a Targaryenek bukása

|

A Trónok harca spin-offja, a Sárkányok háza merész vállalásnak ugrott neki, és bár nem tudta ezt hiba nélkül teljesíteni, felkészített minket egy olyan folytatásra, ami igazán jó lehet.

George R. R. Martin munkásságának rajongói közül 2022-re egyre kevesebben érzik úgy, hogy egyszer tényleg megkapják A tűz és jég dala regényciklus tényleges lezárását, hiába ígéri hosszú ideje a mester, hogy most már valóban semmi másra nem fog koncentrálni, csak a The Winds of Winter és idővel az A Dream of Spring megírására. A sors valahogy mégis úgy hozza, hogy rendre közbeszólnak más projektek, de a legutóbbiért legalább hálásak lehetnek azok, akiknek szíve Westeros felé húz. Martin ugyanis tevékenyen részt vett az HBO-féle Trónok harca előzménysorozat, a Sárkányok háza megszületésében, Ryan J. Condal mellett ő áll a széria mögött. 

A 2018-ban megjelent Tűz és vér című regényen alapuló széria közel 200 évvel a Trónok harca eseményei előtt játszódik, abban a korban, mikor gyakorlatilag elindultak a Targaryen-ház bukásához vezető eseményláncolatok, az első évad pedig egészen konkrétan a "Sárkányok tánca" néven elhíresült polgárháborút vezeti fel. Az HBO nem véletlenül szeretne annyi Trónok harca spin-offot kipréselni a gyártósorokról, amennyit csak lehet, hiszen túlzás nélkül instant pénznyomdának tekinthető minden ilyen projekt.

A magas nézőszám és az anyagi siker azonban természetesen nem egyenlő automatikusan a magas minőséggel. Ráadásul a Sárkányok háza nagy vállalással indított, mivel meglehetősen hosszú időszakot kell elmesélnie úgy, hogy az idő múlása miatt még a szereplőket is folyamatosan cserélgeti. Ez az egyik olyan pont egyébként, ahol meglehetősen felemásra sikeredett a sorozat, ami ettől függetlenül nem okozott nagy csalódást.

Örökség

I. Viserys Targaryen király uralkodása idején indul a történet, melynek középpontjában a trónöröklés kérdésköre áll. A király ugyanis úgy veszíti el első feleségét, hogy nincs élő fiúgyermeke, így valamiféle gyors megoldást kell találni. Viserys úgy dönt, hogy a korábbi gyakorlatot felrúgva lányát, Rhaenyra hercegnőt nevezi meg örökösének, akire a birodalom nagyurai fel is esküdnek. Közben azonban segítője, Ser Otto Hightower nagyszabású játszmába kezd, melynek fontos része, hogy hozzáédesgeti a királyhoz saját lányát, Alicentet. Az új királyné fiúgyermekeket szül, így újra megkérdőjelezhetővé válik az öröklési rend.

Nehéz meghatározni, mi számít spoilernek és mi nem, hiszen nem egy teljesen új, mindenki számára ismeretlen történetet láthatunk most, hanem egy olyat, aminek végkimenetelét pontosan ismerhetik az olvasók. Nem kell azonban még keményvonalas rajongónak sem lenni ahhoz, hogy mindenki tisztában legyen vele, hová fut majd ki a sztori, és dacára minden mesterkedésnek és fondorlatnak, elkerülhetetlen lesz a háború. A Sárkányok háza első évada az idáig vezető hosszú utat meséli el úgy, hogy meglehetősen nagy időugrásokkal kell megbirkózni a nézőknek, illetve az íróknak is. 

Utóbbiaknak azért, mert közel lehetetlen tisztességesen kibontani az egyes karaktereket, ha közben szédítő tempóban forog az idő kereke és rohan a történet. És épp ez a sebesség az, amiért a nézőt könnyedén kidobhatja a sorozat.

Rhaenyra hercegnő és Alicent királyné esetében már a sorozat indulása előtt tudtuk, hogy két-két színésznő fogja eljátszani őket, lesz egy fiatalabb és egy felnőtt verziójuk. Az ő esetükben tehát világos és kézzelfogható az öregedés. Viserys királynál kiváló munkát végeztek a sminkesek és maszkmesterek, a szörnyű betegséggel küszködő uralkodó a hosszú évek alatt már-már zombiszerű öregemberré aszik össze. Ő egyébként az egész széria legjobb és legemlékezetesebb alakításait hozta össze, pedig az első pár résznél ezt még kevesen gondolták volna. Nem véletlenül mondta George R. R. Martin is, hogy Paddy Considine alakítása díjat érdemelne

Nagyon zavaró viszont az, hogy Viserys unokatestvére, Rhaenys hercegnő látszólag egyetlen percet sem öregszik az egész első évad alatt, és ugyanez igaz az egyik főszereplőre, a király öccsére, Daemon hercegre is. Utóbbit Matt Smith játssza, aki tökéletes választás volt erre a szerepre, és egy-két rá koncentráló epizód elég is volt ahhoz, hogy elfelejtsük legutóbbi munkáját, a bántóan rossz Morbiust. Egyszerűen érthetetlen, miért nem lehetett megoldani, hogy miközben új szereplők születnek meg és nőnek fel a szemünk láttára, bizonyos karaktereken nem fog az idő. Egyetlen potenciális lehetőségként az vethető fel, hogy mivel pár kulcsfontosságú szereplő még jó ideig rivaldafényben marad, nem akarták már most bebetonozni azt, hogy elmaszkírozva kell lehozniuk az következő évadokat is. Ettől még persze nem lesz mindez kevésbé zavaró.

A legújabb Targaryen generáció is kissé furán hat, mivel Tom Glynn-Carney hiába két évvel idősebb, mint Ewan Mitchell, mégis az általa eljátszott ifjabb herceg, Aemond tűnik minden szempontból öregebbnek, nem Glynn-Carney karaktere, Aegon. Aemond egyébként borítékolhatóan közönségkedvenc lesz az előbb említett Daemon herceg mellett, de ez nem Mitchell játékának, sokkal inkább az írásnak köszönhető. Mivel nekik tényleg már csak az utolsó részekben jutott egy kis idő, nagyon várjuk, hogy Aegon és Aemond teljesen kibontakozhasson a következő évadok során.

Nem akarsz lemaradni semmiről?

Rengeteg hír és cikk vár rád, lehet, hogy éppen nem jön szembe GSO-n vagy a social médiában. Segítünk, hogy naprakész maradj, kiválogatjuk neked a legjobbakat, iratkozz fel hírlevelünkre!


Az éj sötét és tele van iszonyattal

Vannak olyan gyerekbetegségek, melyek a Trónok harca esetében is halálra tudták idegesíteni a nézőket, és valamiért a Sárkányok háza sem tudott megszabadulni tőlük. Ilyen például az, hogy bizonyos jeleneteknél úgy tűnt, szabadságra küldték a világosítókat, perceken át alig lehetett látni valamit abból, ami a tévéképernyőn történt. Az HBO illetékesei nem győztek azonnal magyarázkodni, de csak annyi indoklást sikerült összehozni, hogy ez egy tudatos kreatív döntés eredménye volt. Köszönjük szépen, ezzel nem lettünk beljebb, ettől még nagyon sokan elkezdték csavargatni a képernyő beállításait, hogy ne csak hunyorogva bambuljanak, és nagyon jó lenne, ha most már tényleg véglegesen leszoknának erről. Nyilván vannak olyan jelenetek, melyeknél a történet szerint nincs semmilyen természetes fény, de ezt azért a film- és sorozatkészítők meg szokták oldani, és lefaragnak egy kicsit a realitásból az élvezhetőség javára.

Mindettől függetlenül magára a látványra nem lehet komoly panaszunk, a sárkányok nagyon jól néznek ki, és megalkotásuk során kifejezetten csillogtatták tudásukat az HBO kreatív elméi, minden hüllő teljesen másként fest. Igazából az a leginkább megdöbbentő, hogy mindezt sikerült epizódonként 20 millió dollárból összehozni: jól látszik, hogy beolajozott fogaskerekek dolgoznak az HBO Entertainmentnél.

A háború csak most kezdődik

A Trónok harca: Sárkányok háza sajnos nem mindig tud "okos" sorozat lenni, pár változtatása, melyben Martin eltér eredeti munkáitól, meglehetősen ostobának hat és nehezen védhető. Ezek azonban csak azokat fogják zavarni, akik ismerik az eredeti történetet, olvasták a Tűz és vér című regényt, és élünk a gyanúperrel, hogy ez a kötet nem volt olyan népszerű és közismert a tömeg előtt, mint maga A tűz és jég dala regényciklus. A logikai bukfenceket és az olykor bukdácsoló írást persze ettől még minden szem látja. 

Martin személyes blogján nemrég azt írta, összesen négy, egyenként tíz-tíz epizódot felölelő évadra lesz szükség ahhoz, hogy hiánytalanul el tudják nekünk mesélni a Sárkányok tánca néven elhíresült polgárháború teljes történetét. Ebből az első szezont megkaptuk, a további harminc részen keresztül pedig remélhetőleg a főbb karakterek elmélyítésére, és még jó pár látványos, sárkányokat is felvonultató összecsapásra számíthatunk. Bár hatalmi fondorlatból és ármányból kevesebbet kaptunk, mint anno a Trónok harcában, és nem csoda, ha ez elszomorítja azokat, akik kifejezetten ezt szerették a fő sorozatban, még akár erre a vonalra is lesz lehetőség jobban rágyúrni.

Ryan Condal showrunner azt mondta, hogy a második évadban felpörögnek az események, amit többféleképpen lehet értelmezni. Az biztos, hogy az idő kerekét nem fogják még gyorsabban pörgetni, inkább arra gondolhatott, hogy több a látványos esemény. Ez alapvetően pozitív üzenet, mert az első szezonban voltak kifejezetten unalmas részek is, és a valódi akcióra, a nagy fordulatokra az évad végéig várni kellett. Kérdés viszont, hogy egy "felpörgetett" második felvonás nem vágja-e el esetleg annak lehetőségét, hogy komoly karakterdrámák bontakozzanak ki. 

Nektek mennyire jött be a Trónok harca: Sárkányok háza első évada? Várjátok már a folytatást?

Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Ne maradj le a legfontosabb hírekről! Engedélyezd az értesítéseket, cserébe elsőként tudod meg, ha bejelentik a Half-Life 3-at! (Nem spamelünk, becsszó!)