Nem bővelkedünk ilyenekben, de megesett már, hogy egy játék cselekményének részben Magyarország adott otthont. A legelső Hitmanben (és persze a remake-ként szolgáló Contractsben) például a budapesti Gellért hotelben vadásztuk le célpontunkat, a Jalopy című csodában egy Trabantról mintázott járgánnyal szelhettük át kis országunkat.
A frissen debütált Remorse: The List képében pedig most már van magyar fejlesztésű, Magyarországon játszódó horrorjátékunk is. A helyszín Hidegpuszta, ahol nem a kenyér ára a legijesztőbb dolog, és kést sem azért ragadunk, hogy szendvicset kenjünk magunknak. Egy szürreális bevezető után a városkában térünk magunkhoz, és habár a történetet nem szeretném most boncolgatni, ne magatokat okoljátok, ha jó ideig fogalmatok se lesz arról, hogy mi zajlik körülöttetek.
Rettegés Hidegpusztán
Képek vagy a trailer alapján azt hiheti az egyszeri nézelődő, hogy a Remorse egy újabb steames tucatcím, ami baltával faragott grafikája és olcsó ijesztegetései miatt egy fillért sem ér, de ha vesszük a fáradtságot, és mélyebbre ásunk, aranyat találhatunk. Vagyis inkább egy kicsit koszos, itt-ott töredezett aranyrögöt. Elég is a metaforákból, mert szeretném megdicsérni a DeppreSick Team fejlesztőit, mielőtt bemutatnám, mit is raktak össze.
Egészen pontosan azért jár a taps, mert sikerült úgy felépíteniük Hidegpusztát, hogy tényleg azt érezzük, egy tipikus magyar faluban/kisvárosban rakjuk tele a gatyánkat. Ezt pedig nemcsak a magyar feliratú táblákkal tudták elérni, hanem a házak és az egész utcakép megjelenésével is.
Meg lehet élni 47 ezer töltényből?
Játékmenetével a Remorse olyan klasszikusokat idéz meg, mint a Silent Hill vagy a Resident Evil, de az FPS-nézet miatt akár a F.E.A.R.-t is említhetném. Ebből fakadóan nem az asztal alatt kucorogva fogjuk várni, hogy elslattyogjon a csúnya bácsi, hanem keményen odapörkölhetünk neki. Eleinte egy kés vagy egy törött, de használható ásó lesz a társunk, de én nagyon hamar rábukkantam például egy Uzira, szóval a lőfegyvereket sem kell nélkülözni.
Szükség is lesz az önvédelemre, mert Hidegpusztán olyan arcok laknak, akiknek látszólag nem az a legnagyobb problémájuk, hogy a zöld vagy a lila focicsapat rúgja jobban a bőrt. Helyette néha a földön, kígyóként csúszva rontanak ránk, és az is megesett, hogy fedezékből, természetesen sikítva törtek az életemre. Ez utóbbi amúgy nem a legstílusosabb megoldás, de nyilván hatásos.
Hősünk a fegyverek mellett más hasznos apróságokkal is megtöltheti a játékbeli "zsebeit". Elemet szedhetünk fel a zseblámpához, vagy kulcsok után kutathatunk, ha be szeretnék jutni egy kiszemelt épületbe. Ezeken túl egyéb, az előrehaladáshoz szükséges eszközöket is találunk. Letisztult az inventory, és habár a tárgyhasználat picit a kalandjátékos megoldásokhoz hasonlít, nem problémás a kezelése.
Játékmenet terén nem villant izgalmas újításokat a Remorse, és nem nagy kunszt beletanulni a "megyünk, lövünk, ajtót nyitunk" felállásba sem. A játék nem fogja nagyon a kezünket, szóval nem rohanhatunk végig az egészen egy nyilat követve. A könnyű kezelhetőség mindenképpen pozitívum, ám a kiszámíthatóság sajnos már más tészta. Főleg egy horrorjátéknál.
Ne sikíts már az arcomba, ember!
Sokkal nehezebb félelmetes, baljós hangulatú horrort alkotni, mint olyat, amely a képünkbe visító rondaságokkal igyekszik kiugrasztani minket a székből. A Remorse hangulata nyomasztó, nem vidám dolog a gyatrán kivilágított utcán ballagni, miközben még a zene is azt sugallja, hogy "nem kéne itt lenned, haver". Ijesztegetések terén viszont picit felemás a helyzet.
Az általános tapasztalat azt mutatja, hogy a bénán használt jumpscare-ek egy idő után inkább idegesítik az embert, míg az ügyesen időzített és kivitelezett ijesztések hatására még akár az "áldozat" is elismerően csettinthet. Jelen esetben valahol a kettő között van az igazság. Akadtak kreatívabb jelenetek, mint például az, amikor egy szétcincált torzó repült felém az utcán, de sajnos nem volt hiány kiszámítható, fapados jumpscare-ből sem. Nyilván gyanús az, ha egy csukott ajtónál villogni kezd a lámpa, na.
Ami a körítést illeti, a kategóriájában elvárható szintet hozza a játék. Jók a hangok, a zene nem kerget az őrületbe, és a grafika is viszonylag hihetően tálalja a hidegpusztai miliőt. Szeretem a horrorokat, de sajnos a témaválasztással engem hamar elvesztett a Remorse, az viszont látszik, és elismerem, hogy komoly munka van a projektben.
Nem fair dolog egy indie címtől AAA szintű élményt várni, szóval fontos, hogy a helyén kezeljük a DeppreSick kalandját. Én úgy vettem észre, még mindig van igény az ilyen jellegű alkotásokra, szóval várhatóan ez sem fog eltűnni a süllyesztőben. Az elborult horrorjátékok rajongóinak egyértelműen megér egy próbát, csak ne számítson senki arra, hogy hősünk Troy Baker hangján narrálja majd, mennyire rossz neki.
Ha listát vezetnék a figyelemre méltó, horrorokat gyártó indie csapatokról, sanszos, hogy a DeppreSick Team nevét is felvésném rá. Esetleg jöhetne legközelebb egy szellemes-atmoszférikus kaland, nem?
