Fantasztikus labirintus? David Bowie? Jim Henson? Sajnos esélyes, hogy a legfiatalabb generációnak ez a cím és ezek a nevek már nem mondanak sokat, pedig érdemes visszaásni az eredeti alkotásig, ha egy igazi fantasy-mese-klasszikust kerestek, a két említett úriember pedig önmagában is megérdemli a figyelmet és a tiszteletet.
1986-ban került a mozikba a Fantasztikus labirintus (eredeti címén Labyrinth), amely szó szerint is több világ találkozása volt a filmvásznon. Egyrészt a rendező Jim Henson volt, akinek a nevét főleg a The Muppet Show filmek és sorozat miatt ismerheti a nagyvilág. Breki és a többiek mellett persze olyan klasszikusok fűződnek a nevéhez, mint a nemrég sorozatos folytatást kapott The Dark Crystal (sokan egyébként Yoda karakterét is hozzá kötik, pedig 1980-ban egyéb munkái miatt végül nem vállalta el a Star Wars saga ikonikus figurájának megalkotását és mozgatását). A másik fontos alkotóelem David Bowie: a rockzene kaméleonja több esetben kacérkodott a filmvászonnal is, és pont azt a megfejthetetlen, elsőre hűvös, de magasztos, kissé androgün és nem evilági karaktert csempészte a mozikba is, amit a lemezeken és koncertszínpadokon már tökélyre fejlesztett.
A Labyrinth pedig egy olyan mese volt, amelyet még a digitális kor előtti utolsó "valódi fantázia" szült, a ténylegesen felépített díszletek és hihetetlenül részletes jelmezek között még a nem evilági jelenetek is valódinak hatottak, és letaglózták a 80-as évek végének fiatal és idősebb közönségét egyaránt. A sztoriban egy 16 éves lány, Sarah mindössze 13 órát kap arra, hogy átjusson egy rejtélyekkel és fejtörőkkel teli labirintuson, és megmentse kisöccsét, akit a Goblin-király, Jareth tart fogva. Utóbbit alakítja Bowie, míg Sarah szerepében az akkor még pályakezdő Jennifer Connelly (The Rocketeer, Dark City, Rekviem egy álomért, Hulk) küzd a feladványokkal.
Érdekes módon a film a bemutató idején nem volt egyértelmű siker, a kritikusoktól is vegyes értékeléseket kapott, és a jegypénztáraknál sem teljesített valami jól. Viszont aztán szép lassan felkapta a kultvonat, és hasonló sorsra jutott, mint a Remény rabjai vagy egyéb olyan alkotások, amelyekből némi időbeli eltolással lesz generációs szintű klasszikus.
Hol és hogyan folytatódik a Labirintus története?
Valószínűleg a Netflixen sorozatos formában újrafelfedezett The Dark Crystal sikerének köszönhető, hogy mind a bábfilmes megközelítést, mind pedig a Jim Henson életművet újra népszerűnek találják a filmstúdiók. Épp ezért a Doctor Strange-et rendező Scott Derrickson máris becsüccsent a Fantasztikus labirintus második részének rendezői székébe, amelyet a jogokat jelenleg birtokló TriStar Pictures tolt alá. Arról viszont még csak találgatni lehet, miről szól majd az új film, hiszen a 34 év (ami lesz 35 is a tervezett bemutatóig) nem kis idő, ennyi alatt azért bőven átalakult a nézői elvárás a fantasy történetekkel és megvalósításukkal kapcsolatban egyaránt. És persze azt se feledjük el, hogy sem Jim Henson, sem David Bowie nincs már az élők között.
Némi támpontot jelenthet a 2006 és 2010 között a Tokyopop által kiadott képregénysorozat, amelyben az egykor elrabolt kisfiú, Toby a főszereplő, és tíz évvel azután kapcsolódunk az eseményekbe, hogy Sarah legyőzte Jareth királyt - aki viszont nem tűnt el teljesen, és még mindig erővel akarja megszerezni a fiút, hogy utódjává tegye. De Bowie nélkül nehéz elképzelni, hogy ez a történet kerüljön át filmre. 2016 elején egyébként a Galaxis őrzőit író Nicole Perlman bejelentette, hogy egy spin-offon, tehát nem egyenes folytatáson dolgozik a Labirintus világában, de ebből végül nem lett semmi. Azt sem tudni, Jennifer Connelly visszatér-e, mert ha igen, értelemszerűen szintén nem tíz évvel, hanem harmincöttel későbbi sztorit kell összehozni.
Mindenesetre a The Dark Crystal sorozat megmutatta, hogy a Henson Company továbbra is képes az alapító által képviselt mágiára, szóval bízunk abban, hogy ez a projekt is varázslatosra sikerül.
