Hirdetés

5+1 megdöbbentő kulisszatitok a CGI előtti horror-klasszikusokról

|

A régi idők nagy horrorfilmjei nem egyszer igazán "rendhagyó" körülmények között készültek.

Hirdetés

Küszöbön áll a halloween előtti időszak, ami sok horror-rajongó számára egyet jelent: felkutatni és megnézni a kedvenc filmjeiket, illetve azokat, amiket esetleg még nem láttak. A hideg éjszakák, a sűrűn leszálló köd és teraszokat díszítő kifaragott sütőtökök mellett a hangulat is pont megfelelő ahhoz, hogy félelmetes filmekkel riogassuk magunkat.

Nem árt azonban, ha tudjuk, hogy a CGI előtti forgatások sokszor legalább annyira ijesztőek voltak, mint maguk a horror-klasszikusok. A digitális trükkök hiányában mind a színészek, mind a stáb sokkal komolyabb fizikai és lelki kihívásoknak volt kitéve a munkafolyamat során, amely még sötétebbé teszi az egyébként kultikus műveket.

Az alábbiakban megmutatjuk, milyen kulisszatitkok bújtak meg a legismertebb horror-klasszikusok sikerei mögött, értelemszerűen ehhez is kell némi gyomor, szóval ha nem bírjátok a műfajt, akkor csak óvatosan. 

Hirdetés

1. Igazi méheket használtak a Kampókézben

Bernard Rose Kampókéz (1992) című filmjében minden egyes méh valódi volt. A film azóta igencsak híressé vált (csúcs)jelenetében, a főszerepet alakító Tony Todd testén és szájában méhek százai hemzsegtek. Todd így mesélt a horrorisztikus jelenetről:

"A torkomba helyeztek egy speciális fogászati eszközt, amely megakadályozta, hogy bármi is a légcsövembe vagy a nyelőcsövembe kerüljön, én pedig kemény voltam, és kibírtam azokat a perceket."

Az óvintézkedések ellenére a színészt a forgatás alatt összesen 23-szor csípték meg a méhek, ám az ügyvédje igazán leleményes volt - minden egyes csípésért 1000 dolláros bónuszt alkudott ki Todd-nak, amit maradéktalanul meg is kaptak.

Virginia Madsen, aki Helen Lyle-t, a végzős diáklányt alakította a filmben, saját bevallása szerint allergiás volt a méhekre, így érthető módon komolyan szorongott a méhes felvételektől. Rose azonban azt mondta, szerinte valójában nem is allergiás a színésznő, inkább csak fél tőlük, ezért gondolja azt, hogy baja lenne a csípésüktől. A forgatás előtt letesztelték a színésznőt, és kiderült, igazából csak a darazsakra allergiás, a méhekre nem, de azért a biztonság kedvéért a felvételek alatt végig készenlétben állt egy csapatnyi mentőorvos, hogy közbelépjenek, ha bármi is történne. További biztonsági óvintézkedésként kizárólag fiatal méheket használtak, mivel azoknak a mérge nem olyan erős, mint a kifejlett példányoké, és szintetikus méhkirálynő-mérget kentek a színészekre, hogy a méhek ne támadják meg őket.

2. Sissy Spacek 3 napig disznóvérben aludt a Carrie forgatása alatt

Brian De Palma kizárólag azért adott esélyt Sissy Spaceknek a Carrie castingjára (Stephen King: Carrie című művének 1976-os adaptációjában), mert szívességet tett a férjének, Jack Fisknek, aki a film díszlettervezője volt. Spacek elhatározta, hogy bármi áron, de megszerzi a szerepet, ezért egy olyan matrózruhában jelent meg, amelyet még a középiskolában viselt, nem mosott fogat, nem mosott arcot, és vazelint kent a hajába, hogy koszosnak és ápolatlannak tűnjön. A színésznő megkapta a szerepet, ám a forgatás első napjától kezdve elkülönült a többi színésztől, hogy csendes magányában ugyanolyan sebezhető mentális állapotba tudjon kerülni, mint a regénybéli Carrie. A báli jelenet után, amikor Carrie-t disznóvérrel locsolják le, Spacek három napig disznóvérben aludt, hogy ne essen ki a szerepéből.

3. Breaktáncos zombik rángatóztak a Busanba tartó vonaton

Ez némileg kakukktojás, mert nem klasszikus CGI-mentes filmről beszélünk, de mindenképpen érdekes sztori: Yeon Sang-ho a 2016-os Vonat Busanba - Zombi expresszcímű film rendezője azt akarta, hogy a zombik ne csak csoszogva vonszolják magukat, hanem kiszámíthatatlan rángatózó mozgásokat végezzenek. Hogy a színészeknek segítsen elsajátítani ezt a fajta igencsak természetellenes mozgást, Yeon felbérelt egy csapat break-táncost, hogy azok speciális koreográfiát készítsenek a filmhez, és felkészítsék a zombikat a forgatásra. A színészeknek nagyon furcsa mozdulatokat kellett megtanulniuk. Úgy kellett mozogniuk, mintha több testrészük is törött lenne, illetve kifordult volna a könyökük vagy a válluk.

Az abnormális mozdulatsorok miatt azonban a munkamániás apát, Seok-woo-t alakító Gong Yoo-nak még több kihívással kellett szembenéznie a harci jelenetek során, hiszen percekbe telt, mire egyáltalán követni tudta a zombik mozdulatait, így azt sem tudta, hogyan támadjon rájuk és hogyan védekezzen a felé csapkodó furcsán álló testrészek ellen. A zombik ráadásul mindig mozogtak, ha megrúgták vagy megütötték őket, újra felkeltek és tovább rángatóztak, de kétségkívül egyediek és hitelesek lettek.

Beszélgetnél velünk erről a hírről?

Lennél a GameStar közösség tagja? Gyere a GameStar Party/Chat Facebook csoportba, dobj fel témákat, dumálj régi és új GS írókkal, olvasókkal!

4. Egy kétszeresen amputált embert használtak A dologban

John Carpenter The Thing (A dolog, 1982) című filmjének elképesztő technikai effektjeit Rob Bottin készítette, aki mindössze 21 éves volt, amikor beszállt a gyártási munkálatokba. Az egyik legjobb általa készített effekt az a mellkason tátongó (fogas) seb, amely akkor tűnik fel, amikor Cooper (Richard Dysart) defibrillátort használ Norrison (Charles Hallahan), mire az annak mellkasból kibukkanó szörny-fogak leharapják a karjait. A forgatásra egy üvegszálas műtestet készítettek, amelyet Hallahanra erősítettek. A mellkasba egy hidraulikus szerkezetet szereltek, amely a zseléből, viaszcsontokból, gumiból és zselatinból készített, élethűnek tűnő karokra csattant.

Ezeket a karokat Joe Carone-ra, egy kétszeresen amputált emberre erősítették, aki Dysart maszkját viselte. A zárószerkezet leszakította a műkarokat, a vér pedig a levegőbe spriccelt, miközben Carone a hátborzongatóan valóságosnak tűnő amputált karjaival hadonászott a levegőben. Bottin éjt nappallá téve az effektek tökéletesítésén dolgozott, így a forgatás végére teljesen kikészült: vérző fekélye volt, végkimerüléssel küzdött és kétoldali tüdőgyulladást kapott.

5. Forgatható szobából fröcskölt a vér az Elm utcában

Wes Craven Rémálom az Elm utcában (1984) című filmjének azt a jelenetét, amikor Glent (Johnny Depp) Freddy Krueger (Robert Englund) elragadja lefelé, az ágyán keresztül, majd a lyukon át gejzírként előtörő vér egészen a plafonig spriccel, egy forgatható szobával valósították meg. Mindent leszögeztek, majd az egész szobát a feje tetejére állították. Nagyjából 833 liter művért használtak fel, ami vízből, piros ételfestékből és (hogy besűrűsödjön) plakátfestékből állt. A vörös keveréket egy speciális szerkezet segítségével "lőtték ki" az ágyon lévő lyukon keresztül. A lövés azonban nem egészen úgy sikerült, ahogyan azt eltervezték: a víz a mennyezeten lévő lámpába ütközve áram alá került, és megrázta a szerkezetet kezelő férfit (aki túlélte a balesetet). A másik problémát a film alacsony költségvetése okozta. Motoros szerkezetre nem tellett, ezért kézzel forgatták a stábtagok a speciális szobát. Amikor azonban a véres víz szétfröccsent, a személyzet elvesztette a szoba felett az irányítást, mire az váratlanul forogni kezdett. Bár nem így tervezték, a felvétel ezáltal annyira hátborzongatóbbá vált, hogy végül megtartották.

6. Hányási szüneteket tartottak A texasi láncfűrészes mészárláson

Tobe Hooper A texasi láncfűrészes mészárlás (1974) című filmjének egyik leghajmeresztőbb része az a vacsorás jelenet, amelyben szadista fogvatartói Sallyt (Marilyn Burns) kínozzák. A forgatás helyszíne Texas volt, a hőmérséklet jóval 38 fok fölé kúszott, a jelenetet pedig kereken 26 órán keresztül vették fel újra meg újra. A szobában olyan émelyítő bűz terjengett az állati belsőségek, húscafatok és csontok miatt, hogy a Bőrpofát alakító Gunnar Hansen azt mesélte, folyton cserélni kellett az asztalon lévő ételeket is, mert azok folyton megromlottak és savanyú bűzt árasztottak, kiváltképp a tejtermékek.

Joseph Lanza, A texasi láncfűrészes mészárlás szerzője azonban ennél sarkosabban fogalmazott: azt mondta, a hőség és a bűz olyan nagy volt, hogy a stábtagoknak ki kellett szaladgálniuk a szabadba hányási szüneteket tartani, és azért, hogy legalább egy kis időre friss oxigénhez jussanak. Burns számára rettentő nehéz volt a forgatás, amely során (a verekedős jelenetben) elájult, Hansen pedig véletlenül megvágta az ujját a kellék késsel, aminek elvileg nem szabadott volna sérülést okoznia.

"Amikor a film végén megőrültem, és csak hisztérikusan nevettem, az nem színészi játék volt" - nyilatkozta később a színésznő. "Tényleg hisztérikus rohamot kaptam a gondolattól, hogy még egyszer vissza kell mennem felvenni a jelenetet".

Ti melyik filmeket láttátok ezek közül? Esetleg van olyan filmes sztoritok, amivel kiegészítenétek a listát?

Jöhet még több film, sorozat, könyv, képregény? Katt ide!

Hirdetés
Hirdetés
0 mp. múlva automatikusan bezár Tovább az oldalra »

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Ne maradj le a legfontosabb hírekről! Engedélyezd az értesítéseket, cserébe elsőként tudod meg, ha bejelentik a Half-Life 3-at! (Nem spamelünk, becsszó!)