A Vox Machina legendája nemrég bizonyította, hogy egy D&D kalandból könnyen születhet egy szórakoztató sztori, de ennél nehezebb feladat a népszerű papíralapú szerepjáték tényleges filmes feldolgozása, ahol a Dungeons & Dragons cím virít a poszteren.
Jövőre kiderül, hogyan birkóznak meg ezzel a nem kis feladattal a Paramount által felkért alkotók, köztük Chris Pine, akit nemrég megkérdeztek egy interjúban a projektről. A színész szavai viszont a mi fejünkben inkább bonyolították a készülő moziról alkotott képet, ugyanis elég nehezen összeegyeztethető inspirációkat emlegetett fel.
A színész elmondta, hogy a tavaly nyáron lezárult forgatás alatt nagyon jól szórakoztak, és nem egyszer nevettek is a munkálatok közben, emellett a két rendezőt, Jonathan Goldsteint és John Francis Daley-t is dicsérte. A film hangulatáról pedig így nyilatkozott:
"Én úgy írnám le, hogy olyan, mintha a Trónok harcát kevernéd egy kis A herceg menyasszonyával, és egy icike-picike Gyalog galopp is van benne. Nagyon szórakoztató és nagyon izgalmas is. Poppos, a nyolcvanas évek szellemében őszinte, van benne egy kis Kincsvadászok is. Az én karakterem a legnagyobb buliszervező. Szerintem nagyon jó lesz."
Lennél a GS közösség tagja? Gyere a GS Party/Chat Facebook csoportba, dobj fel témákat, dumálj régi és új GS írókkal, olvasókkal!
Pine elmondása alapján tehát több családi szórakozást nyújtó, a szörnyek mellett a pozitív üzeneteknek és happy endnek is helyet szorító filmre hajazhat majd az új D&D kaland, amihez kifejezetten jól passzol, ha a Monthy Python-féle klasszikushoz hasonlóan néha meg is nevettet majd az új feldolgozás. Azt viszont nehezen tudjuk összerakni, hogyan illik mindez a Trónok harca végletekig pesszimista, brutalitásban és szexben bővelkedő ábrázolásmódjához. De ki tudja, lehet, hogy a Wonder Woman filmek Steve Trevorja csak a sárkányok miatt asszociált az HBO sikersorozatára.
Egyébként mivel A herceg menyasszonya is egy mesekönyvként mutatja be a fantasy-történetét, nem kizárt, hogy a Dungeons & Dragons film is egy, a játékosok által átélt kalandként ábrázolja majd a saját cselekményét. Ebbe pedig abszolút belefér egy kis hülyéskedés a szereplők között, ahogy a nyolcvanas évek megidézése is, hasonlóan mondjuk a Stranger Things jelenetéhez, amikor a srácok is kézbe veszi a húszoldalú dobókockát.
