Élek a gyanúperrel, hogy azok közül, akik számtalan órát öltek már a Cthulhu-mítoszt népszerűsítő társas-, szerep- vagy videojátékok valamelyikébe, sokan Lovecraft egyetlen írását sem olvasták még. Pedig az ősforrás ismerete azzal a különleges érzéssel ruházza fel az embert, ami csakis valamely titok ismerőinek, a beavatottaknak sajátja. Emiatt is megsüvegelendő a Szukits kiadó vállalkozása, miszerint összegyűjtötte, magyarra fordította és három vaskos kötetben kiadta a New England-i remete műveit. S bár nem mai kiadványokról van szó, aktualitást kölcsönöz nekik, hogy jövőre megjelenik az új hivatalos Call of Cthulhu videojáték a Focus Home Interactive és a Cyanide gondozásában.
Tizenkilenc hosszabb-rövidebb kisregény és novella kapott helyet az első kötetben, amelyeket témájuk szerint csoportosítottak. Tudományos-fantasztikus írásokat ugyanúgy találunk közöttük, mint a fantasyhez közel állót vagy klasszikus rémtörténetet. S habár a huszonegyedik század gyermekeire talán nehezebb ráhozni a frászt, mint Lovecraft korának olvasóközönségére, azért meg-meglódul az ember fantáziája, amikor a történetek szereplői maguk sem képesek szavakba ölteni mindazt, amit megtapasztalnak.
Személyes kedvenceim egyre bővülő listájára az Eryx falai között, az Árnyék az időn túlról, valamint Az őrület hegyei iratkoztak fel elsőként. Míg utóbbiak tárgyilagosan, a tudományos kíváncsiságtól hajtott felfedezők szemén át mutatják be az ember találkozását idegen civilizációkkal, addig Eryx falai között tanúbizonyságot nyer a sci-fi-irodalom egyik gyakori állítása, miszerint ha létezik is intelligens élet a Földön kívül, képviselői aligha érthetnének meg bennünket, és fordítva.
Ellenpontként kiemelném a Randolph Carter köré szőtt történetek közül a Zarándokút Kadathba című terjedelmes darabot, amely a maga beszélő macskáival, háborúba vonuló kísérteteivel, leírhatatlan teremtményeivel és varázslatos helyszíneivel egyszerre idézi meg Homérosz Odüsszeiáját, Dante Alighieri Isteni színjátékát és a gyermekmesék ártatlan világát. Tagolatlan szövege és gyomnövényként burjánzó jelzői miatt sajnos kevésbé olvasmányos, és talán nehezebben befogadható, mint a többi írás. Mindennek dacára kevesebb lenne nélküle ez a kötet.
